Lelki
Egészség
Fóruma

Témaindító bejegyzés: December 2-i ESZMECSERÉT megelőző vita

2008-10-10 21:58:51

Részletek Szilágyi Gyula: Nincs kilincs -  Ó jaj, az út léletől tébolyig. A felkavaró, 2005-ben megjelent könyv a szociológus szerző tapasztalatait foglalja össze, amikor pszichiátriai osztályra befeküdt, emellett névvel és név nélkül készített interjúkat. Vitaindítónak szánom az ESZMECSERÉHEZ. (A részletek Varga Bernadett könyvismertetéséből származnak.)

Idézetek interjúkból, illetve a szerző saját tapasztalatai:

Interjú SZ.B. 55 éves pszichiáternővel:

"A gyógyszerek ugyan tünetmentessé tesznek, de nem gyógyítanak meg. [...] És itt van az alapvető különbség a narrációra, a szerepjátékra, a csoportmunkára épülő terápiák és a gyógyszeres kezelés filozófiája között: a krokodilt szervetlen álalkaloidákkal ugyan lebutíthatjuk, a pszichoterápia viszont (jó esetben) alkalmassá tesz bennünket arra, hogy megszelidítsük, szembenézzünk, s ha kell, hát megküzdjünk vele. Amikor egy nehéz nap után este hazafelé ballagok a gondozóból, sokszor elkenődöm, mert az jut eszembe, hogy ötvenöt évesen végül is csak egy receptíró gép vagyok."

Egy 46 éves, teljes névtelenséget kérő pszichiáterrel való interjúból:

"Az orvosnak legfeljebb arra van ideje, hogy kitöltse a receptet. Ezt a tengerentúl úgy hívják, hogy költséghatékony finanszírozás. Nehéz elképzelni, hogy e rendszer kialakulásában a gyógyszeripari lobby sokmilliárd dollárral nyomatékosított érdekei ne játszottak volna meghatározó szerepet. [...] Esetünkben arról van szó, hogy a pszichiátriai betegek kezelésére használt gyógyszerek kínálatának hihetetlen mértékĹą növekedése és az ilyen betegek körének bővülése között gyanúsan nagyfokú a korreláció.[...] Na, de képzelj el egy pszichiátert,aki a rendelés kezdetén kimenne a tömött váróba, üdvözölné a betegeit (majdnem mindegyiket ismeri már évek óta), és azt mondaná nekik: őszintén csak azt tudom tanácsolni maguknak, hogy most menjenek haza. Az önök problémáján az orvos nem tud segíteni, mert nem rá tartozik. [...] Segíthetnék én is ebben, csakhogy erre nincs finanszírozás. - ValószínĹąleg meglincselnék a betegei. [...] a pszichiátriai betegséget többnyire nem is annyira a beteg élethelyzete, krízisei és konfliktusai hívják elő, hanem mindaz, amit a beteg ezzel kapcsolatban gondol. Ez utóbbi ugyanis beteggé tette."

A pszichiáter még hosszan beszél a betegségszereppel való azonosulás veszélyéről.

Szilágyi a Psychiatria Hungarica 2000-es számában kitér Perényi András és Kassai-Farkas Ákos írására is: "a gyógyszergyárak részvétele a mai magyar pszichiátriában nélkülözhetetlen [...] a gyógyszergyárak természetesen saját üzleti érdekeiket képviselik, és ha a helyzet nem változik, esetleg sokkal kevesebb támogatást nyújtanak a szakmának. Mi lesz akkor? Meg tud-e állni majd a szakma a saját lábán? "Óvatosabbak lennénk azzal, hogy a gyógyszergyárak nem korrumpálnak. [...] Magyarországon a korrupciós történetek nem túloznak, hanem ellenkezőleg, csupán a valóság halovány másai."

A Psychiatria Hungarica ugyanezen számából idézi a szerző Túry Ferenc megállapítását is: "[...] Ne csukjuk be a szemünket: megjelent a közvetlen korrupció, van olyan cég, amely receptenként 400 forintot fizet az orvosnak, ha őket választja, de gyakorlatilag ugyanezt jelentik az egysejtĹąeknek tervezett kérdőívekkel (melyek aljára gondosan oda kell írni a recept számát) operáló álvizsgálatok is. A korrupcióhoz továbáb partner kell, és sajnos van is."

A december 2.-i Eszmecsere összefoglalója megtekinthető itt.


Válasz erre
1

Schultheisz Krisztina

2008-10-12 18:45:04

Gondolatok a Fórum hozzászólásairól

 

 

Nagyon érdekes és sokrétü gondolatokat, és hozzáállást ismerhettem meg a pszichiáterek és a pszichológusok részéről.

Azt gondolom, hogy a közös pont a különböző állásfoglalások, a más elképzelésekkel és technikákkal dolgozó orvosok és pszichológusok között talán a beteg érdeke lehetne, hiszen az embernek sokszor az a benyomása (bizonyára tévesen) hogy a doktorkodás nem értünk, hanem egy ki tud többet jobbat verseny győztes cimért zajlik.Tisztában vagyok vele hogy nekünk betegeknek többet kellene saját érdekünkben tenni, de pontosan ebben a fajta betegségben ez az egyik legnehezebb feladat.Próbáljanak meg pár pszichiátriai beteget összeszedni és elmondatni velük a problémáikat -már nem tudnak kilépni az oly rég óta tartó „függök” az orvostól , az orvos az „isten” a „ nincs más lehetőségem” helyzetből.Ugyanez vonatkozik a hozzátartozókra is, akik annyi megaláztatást és „ha én nem tudom mi a baja akkor te szülő vagy a hibás” (ezt saját tapasztalatból mondom) helyzetet éltek át, hogy ezek után nem egyszerü a mindenható orvossal egyáltalán párbeszédet folytatni, netán kifogásolni dolgokat, vagy javaslatokat tenni.Eddig ugyebár a  helyzet: beteg –zavaró tényező a tudományos munkában, hozzátartozó -egy fokkal jobb -emberszámba ugyan nem kell venni, de ha a beteg rosszabbul van kiváló bĹąnbak lehet belőle- mert látogatta, mert nem látogatta stb.Hát ezen élmények után álljon ki és mondja el mit gondol vagy javasol!De ha ezt mégis megteszi nem hinném hogy sokan örvendve hallgatnák (tisztelet a kivételnek, akik pont ezen a helyzeten kívánnak javítani.).Én nagyon hasznosnak találnám ama utópisztikus gondolatot hogy néhány orvost csak egy napra mint beteget befektetnék egy osztályra, vagy egy kivizsgálásra.Másnapra biztos kihullana a haja! Szóval még messze vagyunk attól hogy mint egyenrangu emberi lények kifejthessük gondolatainkat , mert nem érezzük az általános érdeklődést, csak annyit, hogy na ezek az „újitók” itt most mán ezeket a hozzánemértő velünk fel nemérő egyéneket beszéltetik! Hát már majd a nyúl viszi a puskát!

Persze tapsoljuk meg, mert most itt ezt várják el , de kiváncsi lennék rá, hányan emlékeznek arra amit mondott. Mindezek ellenére tovább kell kĹązdenünk minden fronton , és megköszönni mindenfajta ezirányu segitséget.

 

Üdvözlettel

Schultheisz Krisztina

 

 

p.s:Ezen gondolatokat tegnap este irtam,és ma reggel olvastam Kéri doktor reflexióját Seress Attila gondolataira. Mit is mondhatnék  szívemből szólott. Köszönöm.


Válasz erre
2

Radó Iván

2008-10-13 05:51:22

Tényleg csak tőmondatokban, mert ez hatalmas téma és szerencsére, egyben sajnálatosan kimeríthetetlen. Annak kérdése, hogy egy páciens sürgős szükségből vagy veszélyeztető állapotra való hivatkozással intézménybe szállítható-e, törvényben szabályozott, viszont szinte senki által helyesen nem értelmezett dolog. A mentőautóban a legritkább esetben tartózkodik orvos, ellenben a mentőtiszt és az ápoló vagy szakápoló egyszerĹąen nem rendelkezik e kérdés eldöntésére kellő kompetenciával. Újabb probléma, hogy az esetleg akutan pszichotikus beteget beszállító egység, de plánesőt a fogadó intézmény csak stabilizálhatná állapotát addig, amíg a bírói szemle meg nem történik, amely szemléket a legtöbb esetben nem bírók, hanem bírósági titkárok stb, végzik minden szaktudás nélkül, ellenben feltétlenül hagyatkozva annak az orvosnak a véleményére, aki mivel ilyen állapotúnak ítélte meg a begetet, valószínĹąleg most sem fog mást mondani, esetleg a szakértő juthat még szerephez, aki hivatali reflexből azt fogja mondani, amit a kollégája. Nem szólva arról, hogy a beteg természetesen megkapva a szemléig adható "minimálisan szükséges szereket", ezen szereplők számára szerencsés esetben amúgy is csak hebegni tud, midőn a bizottság megérkezik.

Amit az orvosról ír, hát igen, magam is javasolta már bírónak, hogy üljön le egy napot börtönben, de valamiért elvetette az ötletemet. Másrészt nálunk a hajbókolásnak és a rangkórságnak széleskörĹą hagyományai vannak. Ha Ön egynapos sebészeti ellátást vesz igénybe, akkor rossz esetben fizettetnek Önnel egy kellemes összeget, ami egyébként járna Önnek az OEP-től (értsd: ingyenes lenne). A sebész és az aneszteziológis hullafáradtan fog beesni délután hatkor, a második munkahelyéről.

Az orvosi hivatás sosem volt mentes hataloméhes emberek azirányú törekvésétől, hogy fehér köpenyükben hatalmaskodva egyenklumpában csattogjanak a folyosón és omnipotensnek képzelve magukat egy merőben patriarchális szerkezetben tudják csak munkájukat elvégezni. Amikor először láttam pszichiátert, aki nem volt dózismérővel felszerelve (a rtg. közelében sem szoktak járni) és nem beszélt a páciensekkel emelkedett és érthetetlen stílusban, azt hittem, hogy ki van tömve.

Egyenrangú félként akkor fogják a felhasználókat tekinteni, ha az egzisztenciájukat veszélyezteti, ha nem így járnak el, valamint ha a népesség nagy része nem tartaná a pszichiátriai betegeket szükségképpen dühöngő őrültnek és "elmebetegnek". Ez ellen viszont a felhasználók is sokat tehetnének, pl. antistigma programokban való részvétellel.

 

Radó Iván


Válasz erre
3

Kéri Szabolcs

2008-10-13 21:48:28

Ezért szoktam én emlegetni a dehospitalizációt/demedikalizációt, azaz a lelki problémák esetében a „kórháztalanítást” – a szenvedő, szorongó, deprimált embernek legkevésbé arra van szüksége, hogy fehérköpenyes doktorok néhány rövid kérdés után elvégezzék a has tapintásos vizsgálatát, aztán bedugják egy ágyba, megmondva, hogy naponta hányszor hány percre hagyhatja el az osztályt. Ezzel a lelki problémákkal küzdőt lényegében újabb traumának tesszük ki, vagy megerősítjük a betegszerepében. A szaktudás – megkockáztatom, a mĹąvészet – abban van, hogy felismerjük a lelki problémák mögött álló esetleges testi bajokat (pl. agy elváltozásai, pajzsmirigy betegségei stb.), ilyenkor az orvosi modell elkerülhetetlen.

Sajnos ma a pszichiátriai osztályok jelentős része olyan infrastrukturális állapotban van – azaz lepukkadt – hogy aki oda befekszik, még rosszabbul lesz, nem beszélve a hiányos, kiégett, frusztrált és elidegenedett személyzetről – az orvosi arrogancia mögött ma már nagyon sokszor a doktor leplezett elkeseredése, csalódottsága és meghasonlottsága van.

 A korlátozó intézkedések végrehajtása oly módon, hogy az emberi jogok/méltóság a legkevésbé sérüljön, de a veszélyt mégis minimalizálni tudjuk, egyike a legnehezebb szakmai és emberi feladatoknak. Ez a világon mindenhol nagyon rögös út, az USA-ban vannak olyan részek, amihez képest a magyar gyakorlat maga a hófehér szabadság és emberségesség. De ha így haladunk tovább, ebben (is) hamarosan elérjük az említett, mostanság ugyan kissé megroggyant birodalmat.
 
A bírói szemlével kapcsolatban leírtakat nem kommentálnám, egyet értek vele, bár egy kis odafigyeléssel és a személyzet megfelelő kooperációjával ezen a fontos kontrolltényezőn sokat lehet javítani.

Kéri Szabolcs


Válasz erre
4

Radó Iván

2008-10-14 00:03:03

Persze Szabolcs, igaza van, de minden álszentség nélkül: ki van ma az országban olyan helyzetben, hogy az általa választott hivatást akár csak az ideálishoz közel végezhesse? Amit én a közbiztonságért teszek, azt saját zsebből teszem. A fő munkaterületemen pedig pénzért, mondjuk "valamennyire korrekt" pénzért. A jogvédelemben persze hála nincs, csak kritika és jatt sem létezik. A doktor megkeseredettsége mögött-többnyire-valóban ezek a motívumok, problémák állnak. De puskát senkire se fogtak, hogy legyen pszichiáter, a lélek doktora. Az pedig már korábban ismert volt, hogy itt meló van, pénz kevésbé. Főleg nem a rehabilitációban. Az osztályok állapota egy sajnálatos dolog, de sajnálatosabb, hogy a barátom apját gyakorlatice megölték azáltal a jónevĹą klinikán, hogy az ápolószemélyzet felé sem nézett (neves intézmény Budapesten) és annyit nem bírtak észrevenni, hogy kiszáradt és tüdőgyulladása van. Ebből kifolyólag a barátom most elnöke egy hasonló alapítványnak, mint a PÉF szövetség. Szabolcs Ön se Ferrarival jár és mégse adta fel ugyebár.


Válasz erre
5

varga bernadett

2008-10-14 18:36:42

Kedves Harangozó Judit,

örömmel olvastam könyvismertetőmet az oldalukon. A teljes ismertetés elolvasható a neten.

Varga Bernadett

Szendi Gábor egykori asszisztense


Válasz erre
6

dr. Süle Ferenc

2008-10-19 18:10:39

A Fórumon eddig nem találtam a mentálhigiénés szervezetek és munkások bevonására tett lépéseket, miért?
Hiányolom az egyházak bevonódását a Fórum munkájába.
Miközben tudományos evidencia az, hogy a biológiai kezelés mellett as szocioterápi és a pszichoterápia külön és együtt iméginkább hatékony a pszichiátriai betegek ellátásában, a betegek mégsem kapják meg ezeket a kezeléseket, mert még az eddigi infrastruktúrát és személyzeti elátottságot is visszafejlesztették, azaz a szakellátást tudatosan züllesztették el. Ez a betegjogok lábbal tiprása, mert drasztikusan nem kapják meg azt az ellátást, amit a korszerĹą tudomány biztosítani tudna. A pszichiátria intézmnyes, anyagi stb. feltételeit a szakmai szempontokkal ellentétesen, az egészségügyi rendszer felett álló társadalmi szerveződések határozzák meg a szakmák szempontjait figyelembe se véve. A romló egészségügyi ellátásért pedig a felelősséget az orvosokra nővérekre hárítják. Ez egyszrĹąen a társadalom hülyítése. A Fórumon az alaphelyzet világos tudatosítására van szükség.


Válasz erre
7

dr. Kosza Ida

2008-10-19 18:12:47

Kedves Feri és Fórumozók,
 
csak emlékeztetni szeretnék mindenkit arra, hogy Szentendrén évekkel ezelőtt szerepeltek papok, egyházi személyek előadásokkal, még akkor is, amikor ehhez a helyi pártszervezet engedélyét kellett kérnem. Legutóbbi kongresszusunkon 2006. októberében fiatal katolikus pap  Szakács Péter, aki doktorandusz Rómában, a WHO definíciót egészítette ki előadásában. Mert az egészség testi, lelki, szociális és spirituális jóllét. Mi nem feledkeztünk meg erről. És ezt továbbra is elengedhetetlennek tartom. Tihanyban a kongresszuson éppen most hozzászólásomban - írásban éppen most jelenik meg a pszichofarmakológiai szaklapban - kijelentettem, hogy meg kell neveznünk, hogy a pszichiáter és beteg közti kapcsolat spirituális kapcsolat, és a pszichiátriai gyógyítás spirituális. Egyet értek Süle Ferivel, már régóta.
 


Válasz erre
8

dr. Harangozó Judit

2008-10-19 18:14:56

Kedves Ida!

A Fórum, és ezen belül a 2-i eszmecsere az egyházi segítők és más mentálhigiénés szolgálatok munkatársaival való párbeszédnek is ideális terepe lehetne. A spiritualitás és pszichiátria, pszichológia is egy olyan összetett és sokszor tabuként kezelt kérdés, amelynek feltárására nagy szükség lenne. Egy olyan kérdésről van szó, amely nap mint nap jelen van a munkánk során, mégsem vagyunk kellően a tudatában. Aztán, milyen sokszor nehéz a vallási élmények helyes értelmezése...

Kérlek segítsetek, hogy a Fórumról hírt kapjanak a fentiek.


Válasz erre
9

Radó Iván

2008-10-19 22:41:31

Kaptunk mi már hírt egyház által mĹąködtetett ottohban elkövetett súlyos problémákról. De ez nem jelenti, hogy vitáznék. Arra viszont kiváncsi lennék, hogy mi a helyzet a vallási tébolyban (biztos van szakneve) szenvedőkkel, segíthet vagy árthat ilyenkor az egyház bevonása?


Válasz erre
10

Schultheisz Krisztina

2008-10-20 21:10:45

Kedves Iván,

Az egyházi emberekkel ugyan az a helyzet mint az orvosokkal, vannak hiteles és jó emberek, akik valóban elkötelezettek a betegek illetve a hivők felé.Amennyiben ilyen rossz tapasztalataik voltak egyházi intézményben,úgy még fontosabbnak gondolom bevonásukat a LEF-be, hogy ezekre a problémákra felhivjuk a figyelmüket.A vallási „ tébollyal” kapcsolatosan úgy gondolom leginkább szórend csere történt, a vallási „tébolyhoz” (nem szeretem ezt a szót használni semmilyen vonatkozásban) szükséges egy masszív alap amit kihasználnak egyes emberek, ill. egyes vallási közösségek.Ez pedig szerintem újabb érv ahhoz , hogy hiteles és jó papokat, lelkészeket és egyházi segítőket bevonjunk a LEF fórumba, és így lehetőséget adjunk a  betegeknek és a hozzátartozóknak a „normális” vallás ill. lelki élet megtalálásához.Én magam sokat köszönhetek lelki vezetőmnek, aki pszihiáter,és csak többszöri beszélgetés után tudtam meg, hogy amúgy Jézus Szive nővér, és az én kérésemre foglalkozott velem a továbbiakban mint lelki vezető.Éppen ezért őt is kérni fogom, hogy vegyen részt a decemberi LEF fórumon.


Válasz erre
11

Radó Iván

2008-10-21 02:43:13

Ha csak úgy nem.:)


Válasz erre
12

Kéri Szabolcs

2008-10-22 12:50:53

Teljesen egyet értek Süle és Kosza dr-okkal. A modern lelki egészség kérdéséből az egyházakat, a spiritualitást nem lehet kihagyni. Sok-sok kiaknázatlan érték és kapacitás van ezen a téren.


Válasz erre
13

Nagy Károlyné

2008-10-23 18:33:44

Kedves LEF Fórumozók!

 Schultheisz Krisztina írta, hogy próbáljanak meg pár pszichiátriai beteget összeszedni és elmondatni velük a problémáikat.
Ez rendkívül nehéz feladat, hiszen minden embernek szuverén joga, hogy beszél-e a betegségéről, ami a legszemélyesebb ügye. Fájdalmas dolog, szenvedéseinkről szólni, különösen, ha a gyermekünk is érintett a pszichiátriai betegségben.
(Közismert vicc, hogy két pszichiáter kerékpározik, az egyik elesik, a másik felsegíti és megkérdezi: - akarsz róla beszélni?)
Megoldás valóban akkor lesz erre a tengernyi problémára, ha megtárgyalják a szakemberek, és a felhasználók is, és összefoglalják pozitív és negatív tapasztalataikat.
Dr Kéri Szabolcs professzionálisan összegezte a mai pszichiátriai helyzetét, nem szakember számára is feldolgozható volt, ami számomra leginkább megejtő, az optimista derĹą és higgadtság a Zárórában a téma taglalásakor. Sok bátorság és lelkierő kell átfogóan, higgadtan beszélni arról, ami igen katasztrofális, káoszos állapotban van.
Radó Iván a rangkórságról ír, ez a jelenség véleményem szerint egész társadalmunkban (szakmai rétegtől független), eluralkodó helytelen szemléletmód. 
Hajbókolás és rangkórság az jellemhiba, emberség és empátia is kell ahhoz, hogy ne kezeljem le az embertársamat, mert ő nem „olyan nagyszerĹą és mindenki felett álló mint én”! Gyarló emberi tulajdonság, hogy szeretjük többnek képzelni magunkat a másiknál, társadalmi rétegtől, kortól, nemtől, pozíciótól függetlenül.
Bár nekem is voltak negatív tapasztalatim az egészségügyben, többségben voltak és vannak a kiváló szaktudású, humánus szakemberek. Az én kis városomban is hosszú évtizedek óta visszajárok különböző szakterületen dolgozó tapasztalt orvosokhoz, ha valamilyen problémám van, ők mindig természetesen viselkednek, kedvesek, megbízok szakmai tudásukban, kedvelem őket.

Dr. Birtalan Győző:
A 2450 ÉVES HIPPOKRATÉSZ
„Mert ahol emberszeretet van, ott jelen van a mesterség szeretete is.”

Dr Kéri Szabolcs említette a gyógyítást, mint mĹąvészetet.

Szerintem ideillik: A már fentebb idézett "istenekhez hasonló" jelzőt úgy magyarázza, hogy a "filozófus orvosban" fellelhető kiváló tulajdonságok (önuralom, tisztaság, tapintat stb.) egyben az istenek attribútumai. Ám hozzátette: "Az orvosok hátrább állnak az isteneknél, mert az orvosi mĹąvészetben nem hat földöntúli erő."
 
"Haraggal és megvetéssel szólt a felfuvalkodott, ostoba és erkölcstelen kollégákról:"Azok, akik a tudatlanság mélységeiben megrekedtek, nem értik az elmondottakat. Mert ezek az emberek nem valódi orvosok, hanem az emelkedett szerencselovagok. Néhány gazdag páciensüknek köszönhetően, akik betegségük megszĹąnése miatt örvendeznek, dupla szerencsében részesedtek: a gyógyulás bekövetkezett és a páciens elismerően szól róluk. Élvezik a sikert, de ha a beteg állapota rosszabbra fordul, csak hencegnek és elhanyagolják a mĹąvészet megbízható tanításait éppen ott, ahol egy valódi orvos, egy igazi kolléga az erejét kipróbálja."


Előfordult az is, hogy egy pszichiáter kellő szenvedést okozott viselkedésével és kísérletező kedvével, és mikor a gondozóban felelősségre vontak, hogy miért nem hozzá járok, azt válaszoltam, hogy mert kettős látásom van tőle!

A Hippokratész-idézetekkel nem az orvosokat akartam oktatni, hanem én kezdtem elmélkedni azon, hogy milyen időszerĹąek ezek a tanítások a szeretetről, emberségről és gyógyításról.

Utoljára szeretném én is hangsúlyozni a hit gyógyító erejét. Tapasztaltam, hogy hit nélkül nem lehet gyógyulni. Sokszor megkerestem én is lelki gyógyítókat betegségeink idején és a mai napig is gyakorlom vallásomat, bár a magam módján. Ha lehet, akkor megyek templomba, mikor egyedül lehetek. Nem hiszek abban, hogy a sĹąrĹąn templomba járók közül mindenki mentes a gonoszságtól, és rosszindulattól. 
 

Kellemes hétvégét kívánok Mindenkinek: Nagy Károlyné Zsuzsa 



 


Válasz erre
14

Radó Iván

2008-10-27 17:45:22

Más. Mi tehető a rossz pszichiáterrel? Aki nem törődik a beteggel. Aki nyíltan összejátszva a családdal, segít az indokolatlan intézeti beutalásban. Aki futószalagon kezeli a betegeket. Aki felvállaltan a szcientológia követője és betegét olyan boltba küldi (miközben az adig orvos által felírt szereket elveti és elveszi), ahol a szcientológia csodavitaminjai kaphatók. Aki kamu szakvéleményt ad ki pénzért és még mindig se eljárás ellene, se leváltás a helyéről. Aki imádja a fehér köpenyt és fennsőbbséges? Akit meg lehet venni gyógyszercégeknek, hogy azt és ne azt a gyógszert használja. Aki olyan pozicióban van, ahol kompetens, de inkompetensen közelít vagy nem közelít a problémákhoz, miközben a szakma mégsem zúg, hogy legyen a helyén kompetens. Aki iszonyat pénzekért magánrendel, de épp emiatt semmilyen kontroll nincs felette. Aki nem a betegért van és nem a betegével gondolkozik együtt. Aki nem támogatja az érdekvédelmet. Aki megtiltja, hogy az osztályán szakmai vagy civil ellenőrzések történjenek. A pszichiátriáról szép mondat hallható az X polgártárs c. filmben, ahol 1 azaz egy pszichiáter vállalja, hogy segít egy nyomozásban és azt mondja: pszichiáternek lenni, a paranoia doktorának ebben az országban (Szovjetunió) bátorságot igényel (az idézet nem fpntos). Mondotta valaki tán Churchill, hogy szerinte mi Oroszország ill. a Szovjetunió. Én ezt átköltöttem. Sok beteg számára a pszchiátria olyan rejtély, amire találós kérdés felel, aminek a megfejtése titok. Fájó lelkek pedig milliónyian vannak. Elérkezettnek látom az időt komoly nyomás gyakorlására az alapvető standardok érdekében egy többmilliós és a társadalom létét -jövöját alapvetően befolyásoló betegség elleni harcban,. A rossz pszichiátert pedig vesse végre már ki a szakma.


Válasz erre
15

Schultheisz Krisztina

2008-10-29 14:26:04

Iván! Azt gondolom,hogy az ilyen esetet (avagy eseteket) nevesitve az orvosi kamaránál kéne jelezni-állitólag van ilyen- szerintem ez az ő kompetenciájuk lenne (elvileg) hogy az ilyen esetekkel foglalkozzon.Az orvosoknak nehéz ez ügyben lépni, mert ugyebár konkrét bizonyitékok nélkül könnyen ők találhatják magukat egy rágalmazási per közepén.Természetesen magukban elitélhetik, távoltarthatják magukat tőle, ennél többet szerintem nem tehetnek.

Ja és irtam egy emailt a PÉF cimére megkapta?

üdv

Schultheisz Krisztina


Válasz erre
16

Schultheisz Krisztina

2008-10-29 14:35:49

Kedves fórumozok!

Érdemes végigolvasgatni a leveleket: két sínpár- szakemberek ,és nem szakemberek- köztünk egyenlőre még csak József Attila!

üdv

Schultheisz Krisztina


Válasz erre
17

dr. Harangozó Judit

2008-11-02 00:06:14

Kedves Krisztina és Fórumozók!

Az egészségügyben, a szociális szférában még nem zajlott le a rendszerváltás. Többek közt elmaradt a szakemberek felkészítése is az újfajta szakmai szerepekre, a partnerség kultúrájára, a költség-hatékonyság etikájára, a hatékony szervezeti mĹąködésre. Nincsenek olyan tréningek, fórumok, ahol ilyen dolgokat sokan meg tudnának tanulni. A fiatal orvosok még sok helyütt a mindenható főorvos, a kiszolgáltatott beteg, az útban lévő hozzátartozó "közegében" tanulják a szakmai szerepeiket, sőt, helyenként ez erősebben jellemző, mint volt a 80-as években, amikor a pszichiátria egyfajta underground kultúrának is helyt adott és néhol, pl. a "Kulichon", Hidegkúton nagyobb volt a demokrácia a pszichiátrián, mint "odakint".

A "rendszerváltás"  a fejekben történik meg legnehezebben. Ezért hát nem egyszerĹą a "paternalisztikus falvédőről" lejönni. Én magam vagy 10 évig tanultam, hogyan kell, lehet az orvosi vélemény a beteg saját magával kapcsolatos szuverén döntésének támogatója, hogyan kell tárgyalási helyzetben mĹąködni az orvosi "utasítás" helyett. Aztán még sem sikerül mindíg!

Mindazonáltal a Fórumon kicsit néha "elsikerült" szakemberi hozzászólások, a "kedves kollégák" megszólítás, a néha sokak számára talán érthetetlen okfejtések - azt hiszem, figyelmetlenségből adódnak, nem diszkriminatív céllal történnek. Majd beletanulunk, csak tessék szólni, visszajelezni...


Válasz erre
18

Schultheisz Krisztina

2008-11-05 23:39:14

Kedves Főorvos asszony,

Köszönöm minden nem szakember nevében is hozzászólását!
Valóban egy más fajta szemléletre van szükség  a lelki egészség megközelitésére, ami még
csak alakulgatni kezd.Éppen ezért fontos ez a fórum ami erre lehetőséget ad,és csak remélni tudom, hogy a szakemberek is minél többen élnek ezzel a lehetőséggel.Számukra még ezen kívül az rossz hirem van, hogy egyfajta nyitást is nekik kéne kezdeményezni a nem szakemberek felé, hiszen mi általában nem önbizalom dús, és  nem mindig tettre kész csapat vagyunk.Ezen kívül még valóban a  legkissebb figyelmetlenséget is könnyen érezzük udvariatlanságnak, avagy „ez most csak szakembereknek szól”hozzászólások révén kivülállóknak.Igy könnyen elkedvetlenedik az ember, és még nehezebb lesz új, nem szakemberek, betegek és hozzátartók bevonása a fórumba.Pedig ha jól értelmeztem ez is az egyik célja a fórumnak!Zárójelben pedig ajánlom a szakemberek számára, ha idejük engedi olvassák el Egon Friedell Az ujkori kultúra története c. könyv Vass István által irt előszavát.
Egy jó gondolathoz nem feltétlen kell szakembernek lenni!
Várjuk tehát továbbra is a felénk való nyitást, a megszólitást, én a magam részéről ebben nagyon bizakodó vagyok.

Üdvözlettel
Schultheisz Krisztina


Válasz erre
19

Kéri Szabolcs

2008-11-16 20:43:07

Kedves Fórumozók!

Kissé értetlenül állok a MADOFE program és a rá adott aggodalmaskodó reflexiók előtt. Sőt a fenti gondolatok is valószínĹąleg idejét múltak. Jó úton járunk. Az EU egészségügyi rendszereit évente felmérő statisztika szerint a rangsorban jelentősen előre léptünk, többek közöt:

"...Magyarország azért is kapott jobb helyezést, mert nagyszámú különböző specialistával rendelkezik (fül-orr-gégész, szemész, onkológus, traumatológus, sebész, nőgyógyász, urológus, bőrgyógyász, PSZICHIÁTER és ADDIKTOLÓGUS). [kiemelés tőlem, forrás: Heath Consumer Powerhouse

A teljes közlemény: http://www.betegszoba.hu/?r=2242

Legfontosabb kérdéseim:
- honnan vannak az adatok?
- milyen módszerekkel nyerték ezeket?
- ki volt felelős a magyar adatok validitásáért?
és végül
Mit szól ehhez a Pszichiátriai Szakmai Kollégium és az MPT?
 

Üdvözlettel

Kéri Szabolcs


Válasz erre