Lelki
Egészség
Fóruma

Témaindító bejegyzés: Komplex rehabilitáció, Seress Attila javaslatára

2008-10-10 21:51:26

Új témajavaslatom: komplex rehabilitáció.

Indokom: ahogy Dr. Göncz Kingánál az ELTÉn 1998-ban védtem a szakdolgozatom, ahogy elindítottam az épek és sérültek társadalmi együttmĹąködési kezdeményezését, ahogy látom a Fuss a Fényben vakokkal sikerét, ahogy látom a foogyatékosügyi ombudsman létesítésére indított vakok, siketek, mozgássérültek, értelmi sérültek, autisták, mentális sérültek közös aláírásos kezdeményezését a Fogyatékkal élők ENSZ egyezménye és hazánk 2007. évi 92. tv alapján, és ahogy közel 8 éves vakos rehabilitációs munkám során látom:

  • lakóhelyi rehabilitáció
  • családi rehabilitáció
  • foglalkozási rehabilitáció
  • orvosi rehabilitáció
  • fogyatékossági rehabilitáció
  • jogi rehabilitáció

szempontokat a fenti ENSZ egyezmény előírásai szerint VÁLTOZÓ FOGALMAKKÉNT KELL értelmezni.

Vagyis azt kell mondjam, a harmónia a világban megtalálható, de ehhez dinamikus gondolkodásra van szükség, amit csakis változó fogalmak menti gondolkodással lehet megtalálni.

Ugyanilyen változó, de mindig hármasan tagolt fogalmakkal kell egy embert megközelíteni:

  • test-lélek-szellem
  • ügyfél - rehabilitációs segítő - finanszírozó
  • világgazdasági helyzet - jogi szituáció - kultúrális dimenzió.

Nos, ezek mind követhetőek, ezeknek a szempontoknak mind enged a kormányzat, a komplex rehabilitáció alapjait a fent vázlatolt szempontok együttesével lehet csak végezni.

Olyan nincs, hogy lelki egészség, mert testi, lelki és szellemi egészségről lehet beszélni, de egy fogyatékossági állapotban e három közül egyiket se érdemes túlhjszolni, hanem az ember lényét Levendel Doktor nyomán, EMBERnek kell látni. A fogyatékossági szituációban a test-lélek-szellem egysége egy végleges másságban találhat csak egyensúlyra.

Így tehát a lelki egészség fogalmától el kell jutni a komlex rehabilitáció fogalmához és onnan AZ EMBERSÉGÜNK ÚJRA MEGTALÁLÁSÁHOZ, HA AZT MEGZAVARTA VALAMI.

(csak zárójelben:

Minden tiszteletem Kéri doktornak és Ratkóczi doktornak, de én tisztelem Göncz Kingát is és Ferge akadémikusnőt is.
Nos, miért olvastam akadémikusnőtől: hogy a LIpót alkalmatlan a szakmai munkára? MIért mondotta egy odahívott németországi orvosbarátom, hogy elképesztő az a festmény-szituáció, amit látott? Ugyanis a betegek festményeit sokáig nem vitték kiállításokra, stb, ott voltak a falakon. De például 2007. május 7-én vak barátommal összehoztunk egy látó- nem látó mĹąvészeti kiállításprogramot. (Info: www.remlac.extra.hu).

Szóval, ha mi rendes és komoly emberek vagyunk, sérülések és fogyatékok nélkül: akkor hogyan mĹąködünk együtt a sérültekkel?

A www.aphasie.hu oldal arról tanúskodik, hogy a fogyatékosok közé kell számítani az újrabeszélőket is.
)

Az a tény, hogy a bíróságok, a PTK, az orvosok, jogászok, gazasági szakemberek, szociálpolitikusok szakember hálózatának mind újra kell értékelnie saját munkáját a fogyatékosügyi és rehabilitációs új hullám miatt.

Az épek és sérültek társadalmi együttmĹąködése ugyanis nem a társadalmi piramis mentén történik.

Nézzék meg Gombos Gábor honlapját. Gombos Úr jó érdekvédő?

üdvözlettel

Seress Attila

 


Válasz erre
1

dr. Harangozó Judit

2008-10-11 19:06:26

Seress Attila levele sok témát érint, és nem mindegyik van egyforma világossággal kifejtve. Azzal messzemenően egyetértek, hogy a rehabilitáció egy folyamatosan változó rendszerben értelmezendő, meg hogy a lelki egészség nem "önmagában való" .

A rehabilitációt én úgy értelmezem, mint aminek egy jelentős része ÉRTÉKREND, tehát nem csupán bizonyos területek és beavatkozások tartoznak hozzá, hanem értékek is, például az emberség, méltányossság, enpowement, kompetencia, önsegítés, stb. értékei, amelyeket egy szóval a FELÉPÜLÉS értékeinek is szoktunk hívni.  Tehát a rehabilitáció része az emberközpontúság, humánus attitĹąd, stb.

Azt nehéz értenem, miért nem használhatjuk a  lelki egészség kifejezést, amely nemcsak sérült és betegségből felépülő embereknél  értelmezhető, hanem mindnkinél, és a megőrzésével sem árt foglalkozni. A kifejezés használata nem feltétlenül jelenti azt, hogy elfeledkezünk az öszefüggéseiről....

 Azzal is egyetértek, hogy a mentális zvarral, fogyatékkal élők alkotásainak, és nekik maguknak is köztünk, a közösségben van a helyük. Gratulálok ahhoz a nagy munkához, amelyet ezzel kapcsolatban végzett. Én magam is sokszor megakadtam azon, hogy pszichiátriai zavarral élő mĹąvészek alkotásai a pszichiátriák, főorvosi szobák falait díszítik és nem az alkotók tulajdonai, vagy más mĹąvészeti gyĹąjtemények darabjai.

A levél további részeit nem nagyon tudom értelmezni, Gombos G. honlapja nem nyitható meg jelenleg. Örülnék, ha bővebben kifejtené, mire gondolt.


Válasz erre
2

Seress Attila

2008-10-11 20:20:16

Köszönöm a gratulációt.

Az akadálymentesített kommunikáció szakembereként néhány életből vett példát említek.

Egy idős vak özvegyasszony a bíróságon árvajáradékot perelt, mert a tb elutsította kérelmét. A bírósági tárgyaláson a bírónő kérte a vak ember kísérőjét a magyaráztra, mert a vak ember nem tudta elmondani, mit írt alá a nyomtatványon, amit a tb elutasított. A nyelvi tolmácsolást a bíróság elfogadta és kötelezte a tb szerveit a nyomtatvány újból kitöltése szerinti igény elfogadására és az árvaellátás folyósítására.

Hogyan szavaz egy vak ember a parlamenti szavazásokon?

Hogyan szavaz egy újrabszélő (afáziás beteg) a parlamenti szavazásokon?

Ehhez személyi segítő/nyelvi tolmács kell.

Egy értelmi sérült ember természetesen nem érti a bürokrácia nyelvét, de ma már létezik ún. értelmi akadálymentesítés.

Tehát egy humán szakembernek (én is ez vagyok), alapvető kötelessége, hogy a kommunikációját akadálymentesítse:

vakok

értelmi sérültek

autisták

mozgássérültek

siketek

pszichiátriai rokkantak/mentális károsodottak

újrabeszélők (afáziások)

siketvakok

hontalanok

és így tovább részére intézett kommunikációjában.

De a bíróságokon is a domináns (fehérbőrĹą, fehérgalléros jogi nyelv) kommunikációból a fent lsitázott fogyatékossági típushoz tartozók de facto kiszorulnak.

Életből vett példa:

tegnap voltam egy Helen Keller életéről szóló színi előadáson és a következő esetet hallgattam meg érdekvédelem részéről:

egy fiatalember a buszon összekapott a barátjával, aki megütötte és következményesen teljesen megvakult, látleletet vetetett és beperelte barátját. Ám a barátja jobb ügyvédekkel bír jobb családi kapcsolatai miatt és nem jut dĹąlőre a bántalmzásból megvakult fiatalember. A bíróság tehát nyilván nem képes a vak fiatal nyelvi kifejezésmódját kellően megérteni.

Anélkül, hogy a levelemre válaszoló kolleganő levelét értelmezném és arra reagálnék, a figyelmükbe ajánlom, olvassák el a Fogyatékkal élők ENSZ egyezményét, a 2007. évi 92-es törvényt.

Ott a fogyatékosság egy változó fogalom és minden emberi kommunikáció nyelv. Másrészt nyilván minden ember nyelvhasználata jó, ha nem a hazugság kommunikációjáról van szó, ezért a törvény erejénél fogva már az a helyzet, hogy a nyelvi használatot is védi az újabb antidiszkrimációs joganyag.

A www.napkelte.extra.hu honlapomról letölthető az ENSZ egyezmény/törvény.

Gombos Gábor nevét elég a google-ba begépelni és 1 perc alatt meg lehet találni Gombos Gábor Úr honlapját/blogját.

(csak zárójelben: a lefnet sajnálatos módon nem akadálymentesített, nem vakbarát verzióban készült.)

Volt tanítványom, Fodor Ági is nevének aláírásával kéri a fogyatékosügyi ombudsman intézményének létrehozását.

Bárhogy is csĹąrjük-csavarjuk, ha valakinek kiverik a szemét a buszon és utána nem kárpótolja a társadalmi intézmények rendszere a fiatalembert, akkor mi is csak össze-vissza beszélünk.

Nem tudom, most mennyire voltam közérthető?

Csak annyit, hogy Dr. Bárdos Kata írta, aki nem tudná, mit jelent az akadálymentesített kommunikáció, az feltétlenül olvassa el Reményik László-Seress Attila tanulmányát az Így is lehet c. kötetben.

vidám napot

Seress Attila

 

 

 

 


Válasz erre
3

dr. Harangozó Judit

2008-10-11 23:39:32

Az akadálymentesítés ilyen értelmezése szerintem is támogatásra érdemes és terjesztendő.


Válasz erre
4

Radó Iván

2008-10-13 05:23:35

Kedves Attila!

Gombos úr két honlapot készített, amelyből egyet a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum részére nyitott, egyet pedig magának. Előbbi hosszabb ideje eltávolításra került azáltal, hogy egy ideig párhuzamosan futott a PÉF hivatalos honlapjával. Ennek elkészültére a tartalom és formaváltoztatás mellett az is oka volt, hogy a honlap nem frissült.

A saját honlapját igen régen látogattam, de emlékszem, hogy milyen.

Kérem tisztelje meg a PÉF-et azzal, hogy meglátogatja honlapunkat és megköszönném, ha arról is kifejtené véleményét.

Abban a kérdésben, hogy Gombos úr milyen értékvédő nem szeretnék és nem vagyok hivatott ítélkezni, csupán néhány gondolatot szeretnék Önnel megosztani:

-Amennyire tudom Gombos úr alapította az ország 2. önsegítő csoportját, ugyanis az elsőt az Ébredések Alapítvány segítségével a felhasználók egy csoportja PÁRKA néven indította. Tény, hogy Gombos úr szervezete, amelyet annak idején elnökölt -a Lélek-Hang Egyesület -a PÉF alapító tagja, az is tény, hogy az Ébredések Alapítvány és a Mental Disability Rights International kezdeményezésére, de az addigra már több magánszemély érdeklődését és jogi személy aktivitását kiérdemlő szervezési folyamatban, amely a PÉF megteremtésére irányult, részt vett. Úgy alakult, hogy 1999 és 2005 között a PÉF elnöke is volt. Azt gondolom, hogy ez időszak alatt PÉFrengeteget dolgozott és nem kis eredményeket ért el. 2005 óta is dolgozik a szervezet és ugyanez mondható el róla, bár ma már sokminden egyszerĹąbb, pl. a panaszkezelés stb.

Azt tudnia kell, hogy Gombos úrral nem vagyunk baráti viszonyban, viszonylag finoman fogalmaztam úgy érzem, ennek ellenére ezeket a tényeket szükségesnek tartottam leírni.

Azt, hogy valaki milyen értékvédő, azt elsősorban azok képesek eldönteni, akiknek érdekeit védi. Amennyiben Ön kritikusan szemléli Gombos úr tevékenységét, erre minden bizonnyal jó oka van. Saját személyes véleményemet, mivel kívül esik a LEF eszmeiségének gondolatkörén, itt és most nem kívánom leírni.

Ami a hivatkozott ENSZ egyezményt illeti, az több, mint eredmény, hogy megszületett és az is, hogy a Magyar Köztársaság is aláírta. Ugyanakkor problematikusnak tĹąnik számomra, hogy a pszichiátriai betegeket a törvény nem tartja fogyatékosoknak.

A PÉF különösen sokat tett és tesz a gondoksággal kapcsolatos problematikák, így a bírósági ügymenet figyelemmel kísérése és a jogalkotók, jogalkalmazók kellő informálása érdekében. Nem lesz egynapos munka, de vannak eredmények. Magam pl. a bírói szemlét tartom különösen problematikusnak, meg még pártucat jelentős gondot, ezekről, akár e fórum keretein belül is szívesen vitáznék jóakaratú emberekkel.

Azt gondolom, hogy a komplex rehabilitáció kérdésben igaza van, de ezzel mindenki egyetért, aki a közösségi pszichiátriát nem csak azért  "mĹąveli" mert arra támogatás kapható, hanem esetleg ért hozzá, tapasztalata van benne, miegyéb. Ott látom a problémát, hogy jelenleg kevéssé a komplex rehabilitáció mint elv a prioritás, hanem a felhasználók lepkehálóval való összefogása, mivel kissé bezártak jó pár intézményt, ami némileg aggályos. Ha az ellátó rendszer alkalmasabb lesz a  mainál, akkor lehet ezt a kérdést súlyában kezelni, meg ha lesz rá pénz és akarat, valamint, ha el tudjuk helyezni a felhasznÁlókat egy akolnál némileg méltóbb helyen. Esetleg még akkor merülhet fel ez a kérdés a priori, amikor kiváló orvosok nem a magánszférába vagy Svédországba menekülnek, az inkompetencia, a szĹąkös vagy meg sem lévő keretek, de akár a bérezés okán, amely bérezés egy külhoni szénégető fizetésének hányadát sem éri el.

Továbbo gondolataim készülőben:), üdvözli:
Radó Iván

 

 

 

 


Válasz erre
5

Gombos Gábor

2009-01-06 17:28:50

Kedves Iván, Kedves Fórumozók!

Nagyon örülök, hogy Seress Attila - ellentétben a lelki egészség területén dolgozó hazai szakemberek többségével - érti és kitartóan népszerĹąsíti az ENSZ fogyatékosjogi egyezményét. Ivánnak persze igaza van, hogy a hazai fogyatékos személyek esélyegyenlőségéről szóló törvény (Fot.) kirekesztő definícióval él, s a pszichiátriai betegség diagnózisával élő emberek nem tartoznak a hatálya alá. Mégis Attilának van inkább igaza, hiszen tavaly (2008) májusa óta az ENSZ Egyezmény Magyarországon hatályos, a Fot-nál magasabb szintĹą jogszabály. Civil szervezetek összefogása máris sokat tett annak érdekében, hogy a Fot mielőbb megváltozzon és az ENSZ Egyezménnyel összhangban definiálja a fogyatékos személyek körét. A Parlament fogyatékosságról szóló tematikus napján rauh Edit szakállamtitkár asszony a nyilvánosság előtt ígéretet tett arra is, hogy a Fot módosításáig is a pszichoszociális fogyatékosságot képviselő civil társadalom az Országos Fogyatékosügyi Tanács munkájában megfigyelőként részt vehet.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az ENSZ Egyezmény teljesen új megviágításba helyezi a fogyatékosságot. közte a tartás mentális károsodással élők problémáit. Valóban érdemes, szükséges az Egyezményt és a róla szóló hétről-hétre gazdagodó irodalmat tanulmányozni.

Az Egyezménynek is nagy szerepe van abban, hogy az IRM - megváltoztatva éveken át fenntartott álláspontját - az Egyezménnyel összhangban kívánja szabályozni a cselekvőképesség kérdését, szakítva a - többek között a rehabilitáció ellen is ható, embertelen, visszaélések táptalajául szolgáló, a méltóságtól megfosztó kizáró gondnokság jogintézményével. Elismerve a támogatott döntéshozatal - Egyezmény által is preferált - intézményét.

Arra, hogy milyen súlyú változások elindítója lehet az Egyezmény, hadd mondjam el, hogy a legmagasabb szintĹą nemzetközi testületek már felismerték az Egyezmény hatályba lépéséből adódó, paradigmaváltással, szemléleti forradalommal felérő feladatok sürgető voltát. A pszichiátriát különösen kell(ene) hogy érdekelje, a nem önkéntes beavatkozások teljesen új megközelítésbe kerültek és a kínzással, embertlen és megalázó bánásmóddal összefüggésben tekinti az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala és a Kínzás Elleni Különleges Megbízottja is.

A személy önrendelkezését tisztelő és autonómiáját előmozdító, a személy legtelejesebb bevonásával mĹąködő ellátások állnak csak összhanban az Egyezménnyel.

A civil társadalom, kiemelten a fogyatékos személyek szervezeti különösen erős jogosítványokat kapnak az Egyezményben.

Érdemes tehát olvasni. Például Seress Attila honlapján.

Üdvözlettel:

Gombos Gábor


Válasz erre
6

Kéri Szabolcs

2008-10-12 08:41:49

Seress Attila hozzászólásából számomra azoknak a segítőknek a nehézségei váltak életközelivé, akik a különböző fogyatékkal élők napi problémáival küzdenek. Teljesen egyet értek azzal, hogy a cél az emberi dimenzió megtalálása, a komplex rehabilitáció szemléletmódját csak támogatni tudom. 

Ez az írás azonban sok más problémát is felvet, és úgy gondolom, az „akadálymentesítés” ránk, szakemberekre, „épekre” is vonatkozik. Seress Attila azt írja:
 
“Minden tiszteletem Kéri doktornak és Ratkóczi doktornak, de én tisztelem Göncz Kingát is és Ferge akadémikusnőt is.”
 
Köszönöm szépen a megszólítást, mégis, ebből a mondatból egy zavaró momentum megmarad: a DE szócska („…de én tisztelem…”). Nem gondolom, hogy a doktorok és Göncz miniszter asszony szakmaisága között szakadéknak kell lenni: mindannyian azon kell dolgoznunk, hogy a pácienseinknek jobb legyen. Olyan sokat vitatkoztunk kórházi osztályokról, gondozókról, szociális ellátó egységekről, ezek szükségességéről, érdekeiről, hogy elfelejtettük azt, amiért ezek kellenek: a páciensek jobb létéért. Először talán le kellene ülnünk és össze kellene vetnünk az érintettek (páciensek, hozzátartozóik) igényeit a rendelkezésre álló szakmai eszközeinkkel, aztán megtervezni, hogy hogyan lehetne ezen javítani. Jelenleg mindenki elbeszél a másik mellett, saját sérelmeit ismételgeti és elveszik a cél: a páciensek segítése, hiszen nem ők vannak értünk, szakemberekért, hanem fordítva.
 
Ma már ott tartunk, hogy a doktorok és szociális szakemberek sokszor nem is értik egymást. Városi legendák terjednek arról, hogy a szociális minisztérium nem áll szóba a pszichiátria vezetőivel és „fúrja” a pszichiátria programját, egyesek szerint egyenesen a szcientológusok (!) hatására. Azért annyira nem vagyunk jó helyzetben, hogy ilyen ostoba viták mentén pazaroljuk az erőforrásainkat. Az orvosi és szociális rendszerek kommunikációképtelensége, sokszor ellenségeskedése nem tartható tovább, mert aki e miatt rosszul jár, az megint a páciens.
 
Elnézést, hogy eltértem a tárgytól, a lényeg az, hogy Seress úr kezdeményezéseivel teljes mértékben azonosulni tudok orvosként is. Remélem, hogy a decemberi eszmecsere közelebb hozza majd az érintetteket, az érdekvédőket, a szociális szakembereket és az orvosokat.
   

Válasz erre
7

Ratkóczi Éva

2008-10-12 10:52:00

Kedves Attila!

Nagyon korrektnek tartom a komplex rehabilitáció szempontjainak leírását és mindennel csak egyetérteni tudok. Úgy gondolom, hogy ezzel a többiek is - akik még aláírták a LEF-hez való csatlakozásra való felhívás szövegét - alapvetően egyetértenek, habár sosem árt figyelmünket más szakmák oldaláról is felhívni erre. Göncz Kinga vagy Ferge Zsuzsa nézetei (mellesleg Göncz Kinga is pszichiáter és pszichoterapeuta, évfolyamtársam volt,   szociális érzékenysége minden bizonnyal többek között a sok éves pszichiátriai-pszichoterápiás munkája során csiszolódott) és a mi nézeteink  között nincsen szerintem különbség, sőt éppen azt szeretnénk előmozdítani, hogy szĹąkebb szakmánk, a pszichiátria is mindinkább ebbe az irányba fejlődjék.

Felismertük viszont, hogy ez nem történhet izoláltan, csak a társszakmákkal, valamint klienseinkkel és hozzátartozóikkal közös összefogásban, sőt ezen túlmenően az egész hazai mentálhigiénés kultúra fejlődésének integrált részeként. A "lelki egészség" kifejezés erre utal és mivel tágabb fogalom a rehabilitációnál, én ragaszkodnék is hozzá. 

A lelki egészségfejlesztés és egészségmegőrzés sokkal szélesebb körĹą tevékenységet fed le a rehabilitációs tevékenységnél, habár magába foglalja azt.  Erre utal a felhívás szövege is, amikor azt mondja, hogy a lelki egészségért  "tehetünk az óvódákban, az iskolákban... a munkahelyeken..."stb. Az viszont igaz, hogy a rehabilitáción belül nemcsak a pszichiátriai rehabilitáció során fontos a mentálhigiénés szempontok figyelembe vétele, hanem a testi sérülésekkel illetve fogyatékkal élők rehabilitációjánál is, és az is igaz, hogy az érintettek lelki egészségvédelme elvélaszthatatlan pl. a jogi védelmüktől vagy az akadálymentes kommunikáció biztosításától. 

Magam részéről szívesen venném, ha minél több ebben érdekelt szociális munkás vagy jogvédő kapcsolódna hozzánk és megosztaná velünk ezel kapcsolatos gondolatait, javaslatait és saját küzdelmei (vagy saját szakterülete eddigi küzdelmei) eredményét.

Üdvözlettel: Ratkóczi Éva


Válasz erre
8

Seress Attila

2008-11-17 13:00:53

Kedves hozzászólók!

A komplex rehabilitáció, akadálymentesített kommunikáció és a fogyatékossági konvenció felőli megközelítésemhez tennék még egy újabb lehetőséget. Ez egy egészen gyakorlati találkozási lehetőség és együtmĹąködési nyitottság:

egy meghívót nyújtok fórumozó társaimnak

jövő héten kedden a Halálközeli élmények - mi történik a halál küszöbén? címmel hívom forumozó társaimat Bartus Antalné előadására és kapcsolódó beszélgetésre. Helye II. ker. Riadó u. 2/b. Ideje: jövő hét kedd (november 25.) , 17 órától 19 óráig, vagy kár tovább is érdeklődés esetén.

A lelki egészség szempontjából fontos kérdés, hogyan viszonyulunk a halál küszöbének élményvilágához, illetve az ilyen témát kutatók és érintettek szóbeli és írásbeli beszámolóihoz?

Új kaput nyitott ugyanis a Medicina kiadó azzal, hogy Bartus Antalné kötetét idén könyvnapra kiadta és ezzel befogadta az orvosszakma ezt a témát, mint orvosi és nyilvánossági témát.

Feltételezem, hogy a pszichiátria spirituális kérdéskörében is egyre inkább befogadott téma felvetésem a LEF-nál jó helyre kerül. Ezzel támogatom Süle Ferenc LEF hozzászólását (ha jól írom le a kollega úr nevét emlékezetből).

Köszönöm Harangozó Judit, Kéri Szabolcs, Ratkóczi Éva, Radó Iván értékes reagálásait.

Alkalmasint mindegyik reagálásra igyekszem egy viszont reagálásban a LEF szellemiségéhez mért egybefoglaló választ adni érintett kollegáknak.

szívélyes üdvözlettel

SA

 

 


Válasz erre