Lelki
Egészség
Fóruma

Témaindító bejegyzés: Közösségi lelki egészségfejlesztés 1. és 2. eszmecsere. Beszámoló és az Oktatás, sport, ifjúságügy, kultúra és szenvedélybetegség-megelőzés munkacsoport javaslatairól

2013-04-06 14:49:30

Közösségi lelki egészségfejlesztés 1. eszmecsere. Beszámoló és az Oktatás, sport, ifjúságügy, kultúra és szenvedélybetegség-megelőzés munkacsoport javaslatai az április 17-i 2. eszmecserére


A március 26-i  eszmecserére (program , meghívó, sajtóközlemény) több mint 300-an regisztráltak. A nagy hó miatt sokan nem értek oda vidékről, de a résztvevők száma így is 300 körül volt. Tucatnyi kormányzati szereplő vett részt a rendezvényen, amely a Szent Imre gimnáziumban kapott méltó helyet.

Képek az eszmecseréről:


A délelőtti plenáris előadások, amelyek videón is megtekinthetőek:


A bevezető gondolatokban Prof. dr. Tringer László (Semmelweis Egyetem) a lelki megelőzésben az oktatásba való “befektetést” tartotta a leghatékonyabbnak, miközben az egészségügybe való befektetés nem javítja a lakosság egészségi állapotát. Pályafutása során több mentális prevenciós program születését és halálát élte végig, Abban bízik, hogy a szakemberek és érdekeltek széleskörű bevonása segíti majd, hogy a lelki egészség ügye túlélje az egyes kormányzatokat. Ezért támogatja az eszmecserét.

A test és lélek egysége. Az ember fejlődésének támogatása – az Emberi Erőforrások Minisztériuma célkitűzései - Victorné Langer Katalin EMMI Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkár-helyettes üdvözölte és támogatta az eszmecserét, amely a minisztérium társadalmi és személyes problémákat komplexen megközelítő szemléletét osztja: „Az államtitkárság teljes szemléletváltást kíván bevezetni a felzárkózási politikába: az új koncepció lényege a komplexitás, azaz csupán akkor érhető el minőségi javulás a hátrányos területeken, ha az oktatási, szociális és egészségügyi, valamint a foglalkoztatási körülményeket egyidejűleg javítjuk.
A hátrányos térségekben élők, illetve az alacsony iskolai végzettségük, valamint egészségügyi állapotuk miatt nehezen, vagy egyáltalán nem foglalkoztatható társadalmi csoportok etnikai összetételében a cigányság többségben van, ezért – bár nem dedikált roma programokat, hanem valódi társadalmi felzárkózásra esélyt adó projekteket kívánunk megvalósítani, mégis – a roma sajátosságokra fokozottan tekintettel vagyunk.”
(Idézet az EMMI Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság missziójából.)

Evidenciákon alapuló közösségi prevenciós programok c. előadásában dr. Harangozó Judit, az Ébredések Alapítvány és a Semmelweis Egyetem Közösségi Pszichiátriai Centrum vezetője előszőr azokat a tudományos adatokat idézte fel az evolúciós pszichológiától a gén-könyezet kölcsönhatás-kutatásokig, amelyek a mentális sérülékenység környezeti meghatározottságát, a „külső” és „belső” világunk folyamatos interakcióban történő fejlődését írják le és megalapozzák a lelki (és testi) egészség új és komplex megközelítését. Később elsősorban a WHO által felmért evidencián alapuló mentális prevenciós és promóciós programokat mutatta be, azokat az egyes témák mentén kialakuló munkacsoportok számára is ajánlva. Benedetto Saraceno-t (WHO) idézve beszélt arról is, hogy a WHO törekvéseinek megfelelően az eszmecsere és az azt követő munka alapját a következők adják:
 (1) Multiszektoriális együttműködés  (2) Evidenciák megjelenítése olyan kulcs-üzenetekben, amelyek tudományosan megalapozottak, mégis mindenki számára érthetőek és elég praktikusak ahhoz, hogy akciókat indítsunk el. (3) Az eltérő kulturális és más hagyományokat nem akadályozó tényezőknek, hanem a valós életben való megjelenítés esszenciális elemeinek kell tekinteni (jó gyakorlatok).
Kiemelte, hogy a hatékony promóciós, prevenciós és rehabilitációs programok meghatározó értékkomponensei hasonlóak: Biztonság, emberi méltóság,tisztelet, empowerment, remény, emberi kapcsolatok, közösség, network, önsegítés. Ezeket az értékeket a rehabilitációban a felépülés fogalma tartalmazza. Fontosnak tartja, hogy a munkacsoportok foglalkozzanak a hatékony segítés érték-komponenseivel, mivel ezek a nem-intervenció jellegű tényezők a hatékonyság meghatározó elemei és egyben a különböző akciók számára egységes közeget rajzolnak fel.

WHO Európai Lelki Egészség Akcióterv - irányelvek a közösségi lelki egészségfejlesztéshez Magyarországon c. előadásában Prof. dr. Bitter István, Semmelweis Egyetem, Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika igazgatója bemutatta a WHO irányelveket, amelyek a magyarországi közösségi lelki egészségfejlesztés alapjaként tekinthetünk.
“A Lelki egészség és a mentális problémák meghatározói nem szűkíthetőek le az egyén jellemzőire, mint pl. arra, hogyan kezeli a gondolatait,érzéseit, viselkedését, és másokkal való interakcióit. Ide tartoznak ugyanis azok a szociális, kultúrális, gazasági, politikai és környezeti faktorok is, mint a nemzeti stratégiák, a szociális védelem, a lakhatás, a munka-körülmények és az emberek közötti közösségi támogatás.”
A WHO stratégiai céljai között szerepel: (1) A lelki egészség területén az irányítás és felügyelet erősítése, (2) Az átfogó, koordinált és szükségletekre reagáló, közösségi alapú egészségügyi és szociális szolgáltatások biztosítása; (3) Lelkiegészség-promóciót és prevenciót segítő stratégiák fejlesztése;(4) a lelki egészség területén az információs rendszerek, kutatások, evidenciák fejlesztése.
Az 1. stratégiai célnál kiemelt fontosságú a nemzeti lelki egészség programok létrehozása ill. megújítása a nemzetközi emberi jogi normákkal harmonizáltan. Kiemelik az érdekeltek széles köreinek bevonását és a mentális problémákkal élők és szervezeteik garantált bevonását a döntéshozás minden mozzanatába.
A 2. stratégiai célnál a holisztikus szemlélet, az összehangolt egészségügyi és szociális közösségi szolgáltatások, az általános kórházakban megszervezett pszichiátriai ellátás, a nappali ellátások, a háziorvos bevonása mellett a betegek által irányított felépülés a cél, a hozzátartozók bevonásával.
A 3. célnál országonként legalább két, interszektoriálisan működő lelki egészség promóciós és prevenciós program elérése a cél. Kiemelik az általános és célzott programokat, amelyek a stigma és diszkrimináció, valamint az emberi jogok megsértése ellen lépnek fel, valamint a sérülékeny csoportok problémáira reagálnak. Fontosnak tartják (a) a tájékoztatást, (b) az otthoni antenatális és perinatális egészség-programokat, amelyek része a szülői készségek fejlesztése,(c) a kora gyermekkori fejlesztő programokat, beleértve a szülő-gyermek kapcsolatok fejlesztését, (d) a káros alkoholhasználat csökkentését, (e) a „rövid intervenció” használatát kockázatos szerhasználóknál, (f) az otthoni agresszió, bántalmazás megelőzését, kiemelt figyelemmel az alkohol szerepére, (g) szolgáltatások és programok biztosítását nehéz életeseményeket megélt gyermekek és felnőttek számára a felépülépülésért és az ellenállóképesség erősítéséért, a trauma ismétlődésének megelőzését, (h)a gyermekek bántalmazásának megelőzését a gyermekvédő közösségi rendszerek és hálózatok fejlesztésével, (i)a krónikus mentális problémával élő szülők gyermekeinek szükségleteire való reagálást, (j)az iskolai életviteli készségfejlesztő és egészséges életmód-programokat, valamint a kamaszkori érzelmi és viselkedési problémák korai észlelését és az ezekre való korai reagálást, (k) a biztonságos és támogató munkakörnyezet kialakítását a munkahelyeken a szervezet fejlesztésével, lelki egészség tréningeket a menedzsereknek, stresszkezelő és wellness programokat a munkahelyen, (l) a közösségek és önsegítő csoportok segítését, a sérült emberek részvételének támogatását, (m) a tradicionális, hatékony programok, pl. a jóga, a meditáció támogatását, (n) a média fokozott bevonását, (o)a társadalmi krízisek során a nehéz helyzetbe került csoportok helyzetének nyomon követését és védelmük megszervezését.


Lelki egészségfejlesztés a gyermekkorban c. előadásában dr. Vetró Ágnes, a SZTE Gyermekgyógyászati Klinika és Gyermek-egészségügyi Központ Gyermek és Ifjúságpszichiátriai Osztályának vezetője bemutatta a mentális zavarok aggasztó gyakoriságát gyermekkorban. A WHO Atlas vizsgálata azt mutatta, hogy a gyermekek számára szervezett ellátás még a fejlett országokban is elmarad a felnőttek számára szervezettektől és csak kevés gyermek, ill. fiatal számára érhető el, ráadásul a különböző segítő szolgáltatások között nincs megfelelő koordináció. Nincs országos gyermek-mentálhigiénés program és kevés olyan jó gyakorlat van, amely fenntartható módon terjeszthető. Mentálhigiénés koordinációs központra tesz javaslatot, és szükségesnek tartja a jó gyakorlatok összegyűjtését.


A pszichológusok a lelki egészség megőrzésében c. előadásában dr. Pataky Ilona, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK Pszichológia Intézet igazgatója bemutatta, hogy a pszichológusok az egészséges fejlődés biztosítása, a nem betegségcentrikus kiindulás, a szakmák közötti konszenzus megteremtése, a pszichológia tudományos tapasztalatának hozzájárulása révén a lelki egészség-promóció, a prevenció, a gyógyítás és a rehabilitáció minden szintjén nagyon hasznosan dolgozhatnak.

Közösség és mentálhigiénés szemlélet c. előadásában dr. Török Péter, Semmelweis Egyetem EKK, Mentálhigiéné Intézet igazgatója a közösségek szociológiai, szociálpszichológiai elemzése során bemutatta a közösségek jellemzőit, az egészséges közösségek sajátosságait. A jól működő közösségek a civil társadalom alapjai, jelentős mentálhigiénés szerepük van. A közösségek fejlesztése Magyarországon is elindult.


Szenvedélybetegségek megelőzése - mentálhigiénés és szociális közösségi megközelítés c. előadásában Berényi András, a Debreceni Egyetem Mentálhigiénés és Esélyegyenlőségi Központ vezetője a prevenciós programok közül azokat tartotta hatékonynak, amelyek nem szólnak a drogokról, hanem az életviteli, megküzdési képességeket fejlesztik elsősorban. Az elmúlt évtizedekben elterjedtté vált szemlélet az egyénre és az őt körülvevő környezetre koncentrálva a protektív (védő) tényezőre fókuszál, nem a kockázati tényezők elleni küzdelemre. Az előadó bemutatta a drogmegelőzés „új felosztását”: Az általános prevenció az egész lakosságot célozza meg a droghasznált megelőzése érdekében, elsősorban iskolai és közösségi programokra koncentrálva. A szelektív prevenciós munka során a kockázati csoportokat célozzák meg, ami nem mindig tényleges droghasználókat jelent. Az indikált prevenció olyan személyek egyéni szükségleteire reagál, akiknél már valamilyen drog-probléma kialakult.

Közösségi szolgáltatók mint facilitátorok c. előadásában Gordos Erika, az Országos Közösségi Ellátók Egyesülete és a Szigony Alapítvány vezetője bemutatta a közösségi szociális ellátások szemléletét, protokollját. Ezek a szolgáltatások evidencián alapuló pszichoszociális módszereket használnak a felépülés érdekében. A munka része a koordináció a betegek szükségeletei mentén, amelyet a koordinátorok és a gondozók is végeznek eset-menedzseri munkájuk során. A kliens és a hozzátartozók szükségletei irányítják a munkát, amely multidiszciplináris teamekben valósul meg (részben a koordináció révén). A szolgáltatás elsősorban a forgóajtós, súlyos állapotú betegek számára jelent megoldást, akik a krónikus betegeknek csak kis százalékát jelentik. A közösségi ellátások a leginkább költség-hatékonyak, a nappali, ill. 24 órás szolgáltatások azoknál indokoltak csak, akiknél a közösségi ellátás semmiképp nem elegendő.


Az eszmecsere a továbbiakban négy munkacsoportban folytatta a munkáját, majd a záró plenáris ülésen beszámoltak a munkacsoportok javaslataikról.
A munkacsoportok számára a Pszichiátriai Szakmai Kollégium Tanácsadó Testület és a Magyar Pszichiátriai Társaság indikátor-munkacsoportja egy un. 5 csillagos szempont-rendszert dolgozott ki, amely kiemeli a javaslatok közül a disszeminációra legalkalmasabbakat. Ezt elfogadták az eszmecsere résztvevői. A munkacsoportok munkájához a következő munkatervet fogadtuk el:

A munkacsoport ülések javasolt témái:
• Küldetés
• A szakterület részvétele a közösségek, családok és gyermekek lelki egészségfejlesztésében
• Lelki egészség-fejlesztéshez kapcsolódó lakossági kommunikáció, média kapcsolatok
• Esélyteremtés – stigma és diszkrimináció elleni munka
• Javaslatok a szakképzés fejlesztésére, hogy rendelkezésre álljanak a programokhoz szükséges szemlélettel és tudással rendelkező szakemberek
• A munkacsoport további munkaterve - beleértve az április 17-i Közösségi Pszichiátriai, Addiktológiai és Mentálhigiénés Konferenciára történő felkészülést
• 5 csillagos projektjavaslatok gyűjtése, a háttér-dokumentáció összegyűjtési terve:
       -1 csillag: nemzetközi kutatási, ill. tapasztalati evidencia
        -2 csillag: hazai megvalósult jó gyakorlat, pilot program
        -3 csillag: a hazai program eredményessége eléri, közelíti a nemzetközi jó gyakorlatokét
        -4 csillag: a hazai disszemináció sikeres volt
        -5 csillag: a disszeminált programok eredményeit mérték, ezek közelítik a pilot program eredményességét
Minden munkacsoport 7 diát készít a fenti pontok bemutatására, amelyeket a záró plenáris ülésen mutat be.

A továbbiakban az egyes munkacsoportok számára külön Fórum-felületet nyitottunk (lefnet.hu, Fórum rovat), ahol az adott terület javaslatait el lehet olvasni, meg lehet vitatni és olyan hattér-dokumentációt is fel lehet tölteni, amely az egyes projektek “csillagait” alátámasztják. Minden munkacsoport rendelkezésére bocsájtjuk az értékeket és általános intézkedési javaslatokat, amelyek átívelnek az egyes szektorok felett.

Szeretnénk, ha a munkacsoportok témafelvezetői és más aktivistái facilitálnák a vitát és adatgyűjtést, és egy rövid prezentációval (munkacsoportonként 1-2 fő) készülnének fel a XI. Közösségi Pszichiátriai, Addiktológiai és Mentálhigiénés Konferencia keretében megetartandó április 17-i 2. eszmecserére, továbbá közreműködnének az ott megszervezendő sajtótájékoztatón is.

 

Az 1. munkacsoport javaslatai   a többi munkacsoport száműra is



Az 1. munkacsoport az Egészségügy, szociális és családügy, ezen belül a:
• Mentális egészségügyi szolgáltatások és lelki egészség
• Szociális és családügy, gyermekvédelem és lelki egészség
• Fogyatékossággal élők lelki egészsége
• Idős személyek lelki egészsége
• Munkahelyi lelki egészség
témáival foglalkozott. Ebben a munkacsoportban vettek részt a legtöbben, ezért az ajánlott struktúrát nehezebben tudtuk tartani az adott időkeretek között. A csoport témafelvezetői Prof. dr. Bitter István, Gordos Erika, dr. Harangozó Judit, dr. Pataky Ilona és dr. Vetró Ágnes voltak, a vita moderálásában döntően Pataky Ilona és Harangozó Judit vállaltak szerepet. A munkacsoport-megbeszélésről jegyzőkönyv készült, amelyet utána Harangozó Judit rendszerezett.
Ennek során úgy találtuk, hogy a küldetés, az értékek, valamint a javasolt intézkedések közt több olyan is van, amely nem csak az 1. munkacsoport területét érinti, ezért ezeket a szempontokat megjelenítjük a többi munkacsoport Fórum-felületén is, véleményezésre, vitára, kiegészítésre.

Javaslatok minden munkacsoport számára

I. KÜLDETÉS –ÉRTÉKEK

1. WHO 2013-2020 között tervezett programjának értékei: minden ember joga a lelki egészséghez, biztonság, hatékonyság, empowerment, tisztelet és autonómia, a stigma és diszkrimináció-mentesség, emberi méltóság, esélyteremtés, esélyegyenlőség, megküzdés segítése az erősségekre alapozottan, készségfejlesztéssel. Evidenciákon alapuló megvalósult jó gyakorlatok adják a projektek alapját, minőségügy, közösségi megközelítés.
2. Felépülés értékek (empowerment, önálló döntések, személyközpontúság, személyes célokat segítő, szükséglet-alapú szolgáltatások, önsegítés, stigma- és diszkrimináció-csökkentés, a személy természetes támogató rendszerének fejlesztése) - az oktatásban, a segítő munkában és a szolgáltató szervezetek szervezeti kultúrájában egyaránt.
3. Közösségi megközelítés és közösségi alapú szervezés: mindig a lakosságközelibb szint a prioritás, ezt kell átfogóbbá tenni mind a területi lefedettség, mind a szolgáltatás tartalma szempontjából először. A közösségi munka felépülés-alapú, a személyt és környezetét egyaránt segíti.
4. Kiemelt jelentőséget tulajdonítunk a képzésnek, amely a közös értékek és nyelv elsajátítását célozza, elősegítve a legtöbb segítő szakmában sürgető modellváltást, amely a gyakran kirekesztő, kontrolláló és diszkrimináló, esetleg medikalizáló, paternalisztikus szakmai gyakorlatokat a felépülés értékeire alapozott, szükséglet-alapú szolgáltatási kultúrával váltja fel. A lakosság széles rétegeihez kívánjuk eljuttatni a pszichoszociális elsősegély, stressz és kríziskezelés készségeit, amely egyaránt segíti az asszertív kultúra elterjedését az egészségügyben, a szociális szférában, az iskolákban, a munkahelyeken, az igazgatásban dolgozók körében és különös tekintettel a fizikális és pszichoszociális problémákkal élők élethelyzeteiben, környezetében.
5. Semmit rólunk, nélkülünk: az érdekeltek és a szakemberek széles körei vegyenek részt a programalkotás és az akciók minden szintjén, tapasztalati szakértők mint segítők.
6. Az evidenciákon alapuló, a helyi adottságokhoz és kultúrához szabott, megvalósult jó gyakorlatok alapvetőek. A minőség a kompetencia, hatékonyság, elérhetőség, biztonság révén valósul meg. A minőség specifikus és nem-specifikus elemei is mérhetőek (kvalitatív és kvantitatív eszközökkel), ezek adják az evidenciákat.
7. A lelki egészség multiszektoriális együttműködést és komplex megközelítést tesz szükségessé.
8. Krónikus betegségek okozhatnak fogyatékosságot, minden fogyatékos csoportban megvalósulhat pszichoszociális korlátozottság és fogyatékosság (pl. stigma, önértékelés, kapcsolati problémák).
9. A mentális zavarok esetén minden beteg számára indokolt felajánlani pszichoterápiát, ill. pszichoszociális gondozást.

II. TÖBB SZEKTORT ÉRINTŐ INTÉZKEDÉSEK

1. A fenti értékek megjelenítése a LEGOP-ban, átvezetése a szociális, egészségügyi törvényeken, rendelkezéseken, protokollokon, irányelveken, hasonlóan az oktatásban, a média-etikában, a munkaügy területén, valamint az ilyen szervezetekre vonatkozó szabályozásban, a szervezetfejlesztésre vonatkozó pályázatokban való megjelenítés, minden területen a minőségügyben való megjelenítés. Ennek részeként a stigma- és diszkrimináció csökkentése a humán hivatások képzése és továbbképzése során. Ennek részeként a közösségi elvek és gyakorlat nagyobb arányú megjelenítése a humán hivatások képzése és továbbképzése során (pl. orvosok, rezidensek, pszichológusok gyakorlati és elméleti képzésében a terepmunka, a mobilis munka elméletének és gyakorlatának bővítése), valamint a stressz szerepének és felismerésének, kezelésének oktatása az egészségügyi- és szociális képzések során, az egészségügyben pszichoszomatika szemléletének bővítése a képzések során.
2. Kormányszintű, több szektort érintő lelki egészségprogram
3. Szakágazatok és szakmák közötti szinergikus beavatkozások, együttműködési utak, egymás munkájának megismerése, egyeztetett protokollok, a tényleges munka szintjén a koordináció. A szakmák mellett a döntéshozói szintek , szaktárcák együttműködése (az EMMI erőforrásainak használata). Civilek, kliensek, jó gyakorlatok bevonása, a döntéshozásba, pályáztatásba, minőségügybe, a kezdetektől és minden szinten (figyelem, a bevonás nem egyenlő a véleményezéssel, vagy egyeztetéssel!)
4. A küldetésben megfogalmazott értékeket is monitorozó lelki egészség ombudsmani hivatal felállítása
5. Az életre szóló tanulás támogatása
6. Pszichoszociális akadálymentesítésítés bevezetése minden fogyatékos csoportban, a rehabilitáció során a pszichoszociális rehabilitációs elemek bevezetése a szakmai protokollokba és oktatásba, (pl. stresszkezelés a hozzátartozók bevonásával, önkép javítása, ön-megbélyegzés csökkentése, család pszichoszoc. támogatása, családi kapcsolatok segítése, társas kommunikáció és kapcsolatok segítése, pozitív gondolkodás, önmegvalósítás stb., az egyéni szükségletek, személyes életcélok felmérése alapján)
7. Az otthoni gondozás és outreach programok bővítése a betegséggel élők és rizikócsoportok gondozása során a humán hivatások területén (pl. gyász, válás utáni családi támogatás, védőnői szolgáltatások pszichoszociális eszköztárának bővítése, iskolai outreach szociális munka, pszichológiai segítés a házirovos mellett a beteg otthonában, közösségi gondozás a mentális problémákkal élőknél, idősgondozás otthon, családtámogatással, koordináció a lehető legkevésbé korlátozó környezetben történő gondozás megszervezése érdekében).
8. Stresszkezelés (relaxáció, kommunikáció, problémamegoldás) bevezetése a humán hivatások képzésébe, a vezetők képzésébe, a munkahelyi és iskolai képzésekbe
9. ÁNTSZ-ben a lelki egészség ügyének hatékony megjelenítése, brit jó gyakorlat tanulmányozásával (koordináció: Wernigg Róbert?)
10. Segítő szakemberek bérezésének javítása
11. Jó gyakorlatok országos gyűjtése, ezek kutatása, hatékonyságának mérésére indikátorok kidolgozása és alkalmazása minden területen (pl. 5 *-os iskolai programok, eü., szoc. , munkahelyi programok, média-aktivitások, stb.), az igazoltan hatékony programok módszertani feladatokkal való megbízása, pályázati, vagy díjazási rendszerben is megvalósuló financiális támogatása, a jó gyakorlatok képviselőinek bevonása a döntés-előkészítésbe a tényleges munka minden szintjén
12. A lelki egészség értékeit és gyakorlatait megjelenítő média-munka jó gyakorlatai számára díjak , pályázatok kialakítása. A jó gyakorlatok gyűjtése és oktatása. E szempontok megjelenítése a médiaszakemberek oktatásában, a munka etikai szabályaiban. A stigmatizáló, stb. gyakorlatok a szólásszabadságot ne msértő szankcionálási lehetőségeinek kidolgozása.
13. A humán szolgáltató szervezeteknél kommunikációs szakemberek alkalmazása, professzionális lakossági tájékoztatás és kommunikációs stratégiák alkalmazása a küldetés értékeinek megjelenítésére
14. Segítők alkalmasságának vizsgálata a munka-felvételnél, (humanisztikus értékek, segítő személyiség szempontja)
15. Esetmegbeszélő- és Bálint csoportok a segítők kiégésének megelőzésére. Kiégést megelőző egyéb munkahelyi programok a humán hivatásoknál
16. A team-munka és az értékeket megjelenítő szervezeti kultúra terjesztése, oktatása az alap-, posztgraduális és munkahelyi képzésekben
17. Tapasztalati szakértők segítőként való alkalmazási lehetőségének bővítése a szociális, rehabilitációs, eü., fogyatékosügyi területen (pl. szakképzési küszöb csökkentése az ő esetükben indokolt, hiszen saját tapasztalatból tudnak segíteni, %-os foglalkoztatási minimum meghatározása), továbbá ezen területek oktatási és kutatási intézményeiben oktatóként, kutatóként.
18. Minőségügy: Az intézmények és szolgáltatások civil kontrollja, a felhasználók szükségleteinek artikulálása, komplex, kvalitatív és kvantitatív indikátorok kidolgozása

III. AZ ADOTT SZAKTERÜLETELRE VONATKOZÓ JAVASLATOK a 2. munkacsoport által. A munkacsoport témafelvezetői: dr. Balázs Judit, Berényi András, dr. Erős Erika, Kissné Viszket Mónika, Shäfer Nóra, dr. Somhegyi Annamária

Küldetés:

Fiatalokra fókusz + felelősség!!!
Igényeiknek megfelelő formában és tartalommal
Eljusson a fiatalokhoz – megfelelelő csatornák:

  • Elérhetőség
  • Szakember képzés
  • Média szerepe

A szakterület részvétele a közösségek, családok és gyermekek lelki egészségfejlesztésében:

  • Ne medikalizáljunk (Tringer prof)
  • Gyermekek közelében levők megszólítása:
    • Szülő
    • Pedagógus
    • Stb….
    • Gyermekek megszólítása
    • Ha szükség van, akkor jönnek a szakemberek

Lelki egészség-fejlesztéshez kapcsolódó lakossági kommunikáció, média kapcsolatok:

  • Szeretnénk használni a médiát
  • Sajnos hiányoltuk most a részvételét a munkában.
  • Javasoluk külön “Eszmecserét” a média képviselőivel.

Esélyteremtés – stigma és diszkrimináció elleni munka:

  • Megelőzés
  • Oktatás!!
  • Média szerepe
  • Programjainknál visszatérünk

Javaslatok a szakképzés fejlesztésére, hogy rendelkezésre álljanak a programokhoz szükséges szemlélettel és tudással rendelkező szakemberek:

  • Resztoratív szemlélet bevezetése, akár óvodás kortól (Schafer Nóra)
  • Békés Iskolák Program (mentalizáció) (Kissné, Viszket Mónika)
  • Pedagógógusképzés (Balázs Judit)
  • Iskolaorvos képzés (Mezei Éva)
  • Közép és felsőoktatásban tanulók mentálhigiénés készségeinek fejlesztése (Berényi András)

5 csillagos projektjavaslatok gyűjtése, a háttér-dokumentáció összegyűjtési terve:

További háttérirodalom kutatási evidenciákkal

Dr. Somhegyi Annamária: Egészség az iskolában – A sikeres oktatás-nevelés kulcsa. Új katedra, 2010.

Dr. Somhegyi Annamária:A teljeskörű iskolai egészségfejlesztés országos megvalósítását elősegítő elemek a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC törvényben. Népegészségügy / 90. évfolyam 3. szám (2012)

A 2. eszmecsere (program, sajtóanyag) résztvevőinek hozzászólásai a munkacsoport munkájával kapcsolatban (2013. április 17.)

  1. Balázs Judit és Berényi András előadása
  2. Rácz Klára: kezdeményeztük az egészségügyi oldalon a jó gyakorlatok összegyűjtését és ezt a szociális oldalon is ki akarjuk terjeszteni, talán az EMMI ebben segít (hozzászólás feltöltve az eü, szoc. munkacsoportnál is)
  3. Somhegyi Annamária: A pedagógusokat be kell vonjuk a lelki egészség nevelésbe, legyen a gyerek minél többet az iskolában. A mindennapi testnevelés, vagy a napi énekóra is segít (Kodály módszer) (Részletesebb kifejtés levélben: "Én azt mondtam el, hogy az iskolában a gyerekek lelki egészségéért nemcsak a különböző speciális szakemberek tehetnek, hanem alapvetően maguk a pedagógusok – egyrészt azzal, ahogyan a gyerekekkel bánnak a mindennapokban, másrészt azzal, hogy olyan iskolai programokat nyújtanak minden gyereknek, amik eo ipso a lelki egészséget javítják. Ilyen a mindennapi testnevelés – ha jól csinálják, és ilyen a Kodály szerinti mindennapi énekóra is.")
  4. Barnabás Tamás (felhasználó): a láthatóaság és invizibilitás problémájára hívja fel a figyelmet
  5. Perczel Forintos Dóra: a kérdés a hogyanon van: az iskolapszichológiai hálózat fejlődőben van, de annak kompetenciái és szakmai gyakorlata változhat, pl. kommunikációs tréning, tanulási készségek fejlesztése, szuicid szűrés, bullying kezelése fontos. Alapkompetenciák megfogalmazása fontos (szakmai irányelvek, protokollok)
  6. Téglássy Kristóf (EMMI): Jelen kell lenni a célzott és javallott prevenciónak is. A virtuális térben is kell dolgoznunk. A fiatalok nélkül ne mfog menni, be kell őket vonni.
  7. Kapócs Gábor (eLitmed): Az iskolák nagyon fontosak, de úgy kellene, hogy szeressenek ott lenni a gyerekek. A versenyistálló nem az az iskola. Nem elegek a „Kompetenciák”, az iskolák légköre fontos.(Megjegyzés: a gyermek-barát iskola, valóban evidencián alapulóan hatékony, a jó tanár-diák viszonnyal, valamint a jó tanulmány ielőremenetellel együtt ez  a tényező is a lelki egészség egyik mutatója. )
  8. Harangozó Judit: a személyközpontúság, a megvalósult  jó gyakorlatok gyűjtése fontos. Jó volna, ha az OPK erre is vállalkozna.
  9. Somhegyi Annamária: A Köznevelési tv. jó alap, a nevelésre összpontosít. Egyetért Harangozó javaslatával a jó gyakorlatok gyűjtéséről és és Téglássy Kristóf észrevételeivel (levélben kiegészíti: Téglássy Kristóf EMMI főosztályvezető úr (ifjúsági főo, Sport Államtitkárság) hozzászólása is igaz: az általam említett általános prevenció mellett a kábítószer- és egyéb szenvedélybetegségek célzott és javallott prevenciója is szükséges természetesen, tehát neki igaza van – az általános prevenció is, és a javallott ill. célzott prevenció is szükséges, egyik sem helyettesíti a másikat.)
  10. Szepesi László: közösségfejlesztés az iskolában is lehetséges. Ismer ilyen jó gyakorlatot.

Az október 8-i ESZMECSERE meghívója,  programja sajtóanyaga és előadásai:

Dr. Csányi Péter (EMMI) plenáris előadása az ÉLETÚT Lelki Megújulás Program tervéről.

Prof. Dr. Kurimay Tamás (Szakmai Kollégium TT, EMMI EÜ. Államtitkárság által felkért szakértő) plenáris előadása: a Mentális Egészségügyi Szakpolitikai Program (MESZP) – A pszichiátriai ellátórendszer fejlesztése 2020-ig tervezet szakmai szempontjainak ismertetése

A 2. munkacsoport keretében megrendezett oktatási kerekasztalbeszélgetés jegyzőkönyve és összefoglaló javaslatai.

Megjelenés a sajtóban.

Kérjük javaslatait, véleményét!


Tisztelettel az eszmecsere kezdeményezői:

Ébredések Alapítvány (dr. Harangozó Judit) Debreceni Egyetem Mentálhigiénés és Esélyegyenlőségi Központ (Berényi András) Magyar Mentálhigiénés Szövetség (Buza Domonkos) Országos Közösségi Ellátások Egyesülete (Gordos Erika) Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK Pszichológia Intézet ( dr. Pataky Ilona) Pszichiátriai Gondozók Regionális Egyesülete (dr. Silling Tibor) Semmelweis Egyetem EKK, Mentálhigiéné Intézet (dr. Török Péter). Az október 8-i eszmecseréhez csatlakozott még: Országos Tisztifőorvosi Hivtal, Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum (Radó Iván), A Megújuló Emberért Alapítvány (Várfalvi Marianna), Egyensúlyunkért Alapítvány (Lőrintz Zsuzsa)
 

 

 

 


Válasz erre
1

dr. Harangozó Judit

2013-04-08 19:43:54

Az első munkacsoporton szó esett a személyközpontú, integráló, ill. felzárkóztató iskolákról. Párat összeszedtünk, van aminek nincs meg a neve, vagy talán nem pontos! 

Íme: Deák Diák, Don Bosco, Burattino, Belvárosi Tanoda, Külvárosi Tanoda, Megálló Csoport, Waldorf, Hejőbába, AKG és Polytechnikum, Pécs, Gandhi Gimnázium, józsefvárosi bevándorlókkal foglalkozó, szülőket is készségfejlesztő bölcsöde-óvoda (nevét nem tudjuk), tanodák , további javaslatokat várunk, háttér-adatokkal.

Harangozó Judit
 


Válasz erre
2

Biczók Zsófia

2013-04-10 17:51:30

Mivel az oktatás fejlesztésébenban van a legnagyobb potenciál az egészségügyi költségek hosszútávú lefaragására, így hasznos lenne a Klebesberg Inézményfenntartó Központot is bevonni a párbeszédbe.

 

 


Válasz erre
3

Pataky Krisztina

2013-04-12 11:49:36

 Fontosnak tartanám az ilyen iskolák mellett a "normál", mindenki számára hozzáférhető iskolákban és óvodákban az  érzelmi-szociális nevelés bevezetését, hiszen ebben az életkorban még nagyon sok jó szokás és stratégia kialakítható megfelelő ráfordítással. Természetesen ez magával vonja az óvónől és a tanítók ilyen irányú képzését is. Ez megoldható rövid távon a pedagógusok továbbképzésével,  az iskolapszichológusok bevonásával, hosszabb távon pedig a "tanaanyag" és a szemlélet tanítók és óvónők képzési rendszerébe való integrálásával. 

Ilyen pl. Gőbel Orsolya Szocioemocionális Pedagógiai Terápiája (SZPT) mely főleg óvodákban működik.  www.gobelorsolya.hu/szocioemocionalispedagogiaterapia/ovodak/

Valamint ilyen a TI és ÉN =MI program, amely alsósok számára dolgoztunk és jelenleg is dolgozunk ki (Pataky Krisztina, Szemere Bertalam Általános Iskpola és Gimnázium).

www.azerzelmekbirodalma.hu/files/belvarosi_pedagogus_2011erzelmineveles.pdf

A programok előnyei, hogy költséghatékonyak, a az óvónő, tanítónő tartja a foglalkozásokat, a háttérben dolgozó szakember a projekt mellett egyéb szakmai támogatást is tud nyújtani a pedagógusoknak, valamint nem igényel nagy változtatásokat, hiszen illeszkedik a fennálló iskola és óvodarendszerbe. Időigénye heti 1-2 óra. 

 

Pataky Krisztina


Válasz erre
4

dr. Harangozó Judit

2013-07-07 10:00:24

Szekszárdi Júliától kaptuk e-mailben:

 

Ma megjelent az Oktatási Hivatal beszámolója egy TÁMOP konferenciáról, ahol a pedagógus mentálhigiéné problématikája is felmerült ezúttel az életpályamodellhez kapcsolva. Itt a link.
A mi témánk szempontjából a szekcióknál találtok érdekességeket.

 

HJ


Válasz erre