Lelki
Egészség
Fóruma

Témaindító bejegyzés: A közösségi pszichiátria helyzetéről és fejlődési lehetőségeiről lefolytatott, kényes témákat is érintő kerekasztal-beszélgetés összefoglalója. Elhangzott a X. Közösségi Pszichiátriai és Addiktológiai

2012-03-31 11:08:20

Összefoglalás


Téma: Mit tudunk tenni azért, hogy a közösségi pszichiátria és addiktológia (újra) fejlődni tudjon Magyarországon és a betegeink, klienseink egyenlő hozzáféréssel jussanak hozzá a megfelelő minőségű, szükségleteikre alapozott orvosi és pszichoszociális gondozáshoz?
 

Körkérdések:
1. Rövid helyzetelemzés
2. Javaslatok
3. Konszenzus előkészítése


Moderátorok: Harangozó Judit (MPT Közösségi Pszichiátriai és Addiktológiai Szekció, Ébredések Alapítvány), Silling Tibor (Magyar Pszichiátriai Gondozók Regionális Egyesülete)
Résztvevők: Kissné Horváth Ildikó (NEFMI), Mihalicza Péter (GYEMSZI), Velkei Mariann (NRSZH) Lehóczky Pál (MPT), Kassai-Farkas Ákos (MAT), Gecse Andrea (NYITNIKÉK Magyar Antistigma Kezdeményezés), Gordos Erika (Szigony Alapítvány), Herold Krisztián (INSZI Közösségi Pszichiátriai Ellátás, Pécs), Kosik Éva (II. ker. Közösségi Ellátás), Lencse Menyhért (Kék Pont Alapítvány), Lőrintz Zsuzsa (Egyensúlyunkért Alapítvány), Piross Krisztina (B-A.-Z. Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház Szent Ferenc Kórház Telephely Pszichoterápiás Osztály) Szathmári Éva (Debrecen, Kenézy Kórház), Csókos Lászlóné (Lélek-Hang Egyesület), Varga Tiborné, (MSBT Kálvária Egyesület), Wernigg Róbert (Heves Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerv)
 

Összefoglalás
(Készítette Harangozó Judit a kerekasztal-beszélgetés, a résztvevők által korrigált jegyzőkönyve alapján.)


A közösségi pszichiátria fejlődését a döntéshozók, a felhasználók, hozzátartozók és a szolgáltatók egyaránt fontosnak tartják, megjegyezve, hogy „Angliában …a közösségi pszichiátria (KP) nem kérdés, hanem norma. Kicsit lehangoló, hogy a KP-nak Mo-on még indokolnia kell a jelenlétét, pedig köztudomású, hogy olcsóbb és hatékonyabb is.” (Wernigg Róbert), és, hogy „a közösségi pszichiátria nálunk inkább szlogen, mint terjedő jó gyakorlat” (Harangozó Judit).


A közösségi pszichiátriai ellátásnak és szemléletnek számos hazai jó gyakorlata működik, főképp a szociális ellátásban. „Megjártam a poklok poklát, forgóajtós beteg voltam. Régebben kilátástalan helyzetnek éreztem ezt. A közösségi ellátás rendszerében kb. 1 év volt, amikor rájöttem, ez mit jelent. Bevonták a családot, felmérték az igényeinket. Szeretnék tanulni, szeretnék dolgokat elérni az életemben. Mellérendelt kapcsolatba kerültem a segítőimmel. A pszichológustól sok segítséget kaptam, éreztem a teamet magam mellett. Most is vannak tüneteim, de most nem félek. Tudok bánni a problémáimmal. Pszichoedukáció, asszertív tréning, minden eszközt megkaptam ehhez. Tanítanak minket.” (Gecse Andrea).


Nagyok az egyenetlenségek azonban. Vidéken általában rosszabbak a lehetőségek, és szinte teljesen hiányoznak a kiscsoportos lakhatást és közösségi gondozást egyaránt biztosító szolgáltatások mindenhol. Ez nagy aggodalmat okoz a felhasználóknak és a hozzátartozóknak egyaránt: „Nekünk szülőknek az nagyon nagy gond, hogy mi lesz a gyermekünkkel. Az én gyermekem sajnos nincs olyan jól, mint Andrea. A kórházból kikerülve nincs olyan háló, amely fogadná a betegeket.” (Varga Tiborné). „Úgy hallottam, kisebb családi otthonok, kezelések lesznek, én ezeket szeretném, szeretném látni a gyerekem jövőjét. Most nem látom.” (Csókos Lászlóné).
 

Az egészségügyben elmaradt a fejlődés, most a kormányzat a Norvég Alap pályázati lehetőségeiből szeretné fejleszteni ezt a területet. Az egészségügyi területen a közösségi pszichiátria lényeges elemére, az együttműködésre vonatkozóan nincsenek megfelelően számonkért irányelvek.: „Személy szerint pszichiáterként az egészségügyi és szociális ellátásokat is átlátom. A közösségi ellátás egy nagyon jól definiált ellátás. Jól tudunk dolgozni. „Alá” tudunk dolgozni az egészségügyi ellátóknak. Az egészségügyben nincs jól meghatározva a közösségi ellátás. Azon múlik, hogy az ott dolgozó orvos éppen hogyan gondolja, akar-e együttműködni. Nincs szabályozva ez a kérdés.” (Lőrintz Zsuzsa).


A szociális közösségi ellátások a finanszírozás csökkenése miatt nagyon nehéz helyzetbe kerültek sok területen, de a jó gyakorlatokat folytató szervezetek nagy része inkább vállalta a sanyarú munkafeltételeket, mint a kliensek „szélnek eresztését”. „Vidéken nem tudjuk pótolni a hiányt, sokáig nem tartható fenn így a rendszer, miközben a jelzések száma növekszik, „új típusú” szociális krízis helyzetekkel kell megbirkózni a pszichiátriai betegséggel élőknek, egyre több, a terepen mozgó képzett közösségis kollégára lenne szükség a hatékony esetmenedzselésekhez.” (Herold Krisztián). A döntéshozók is „kitartásra” bíztatják a szolgáltatókat, keresik a továbbélés és fejlődés lehetőségeit (pl. más szociális szolgáltatások keretében végzendő közösségi munka, magán-ellátások lehetővé tétele): „Célunk a kapacitásbővítés lehetőségének megteremtése, ezért kérjük, hogy tartsanak ki és „tartsák” a minőséget. Szükség van Önökre.” (Velkei Mariann).


A szociális közösségi ellátásokat egységesen hatékonynak, hatásosnak, költség-hatékonynak tekintették a résztvevők. Ezt támasztja alá az Állami Számvevőszék jelentése is.


Több hozzászóló is kiemelte, hogy az egészségügyben és a szociális szférában egyaránt, a szakmai módszertan mellett a felépülést segítő, a klienst egyenrangú partnernek tekintő, szükségleteikre reagáló, a kliens segítőit is közvetlenül támogató közösségi szemlélet és a hálózati együttműködés meghatározó, amely kedvezőtlenebb intézményi körülmények között is szükséges és lehetséges. „A korábbi munkahelyemről azért mentem el, mert olyan intézményes feltételeknek, és beosztásomból következően olyan feladatoknak kellett megfelelnem, amely közém és a páciens közé állt. A jól működő közösségi ellátásban jó esély van arra, hogy a páciens szükségletei teljesebben, jobb feltételekkel jelenjenek meg. Természetesen nem kizárt, hogy a klasszikus szolgáltatóknál is létrejöjjön ez az illesztés, mert a hagyományos ellátási formákra, így a fekvőbeteg-intézményekre is szükség van, és ott is megvalósítható a szükséglet-közeli ellátás, de ehhez szemléletváltásra van szükség.” (Lehóczky Pál). „Nappali kórházban dolgozom, terápiás közösségben. Pár éve adódott a lehetőség, hogy nyissunk a közösségi ellátások felé. Ennek módszerei megjelenhetnek a hagyományos intézményekben is. A készségfejlesztés, edukáció, a család bevonása, a problémakezelés, ezeket nálunk is lehet csinálni. Ha mindenkinek erre változna a szemlélete, akkor már sokat fejlődnénk. Az oktatás is fontos, amiről a másik szekcióban volt szó. A közösségi ellátásokkal jó az együttműködés, megelőzi sokaknál a kórházi felvételt a közösségi gondozás. Ez már méri a közös munka eredményességét.” (Szathmári Éva). „Ami fontos: partnerség, a szakmai standardok, a felépülésre törekedni, a pozitív lehetőségekből kiindulni (nem a patológiából), a hálózatiság.”(Wernigg Róbert).


Mindenki egyetért azzal, hogy szükséges a kórház is, de fontos a fentiekben leírt szemlélet és a felesleges hospitalizáció elkerülése: „A rehabilitációs osztályon vannak olyan betegek, akik járóbetegként is hatékonyan kezelhetőek. A betegek kapnak zárójelentést, és akarnak kapni zárójelentést, a kórház érdeke, hogy tele legyen. Talán inkább közösségi ellátásra kellene költeni?” (Piross Krisztina). „A közösségi ellátás alacsony költségű, rugalmas, hatékony ellátási forma. Költségek alacsony volta mellett a betegek ebben az ellátási formában sokkal kisebb számban kell, hogy igénybe vegyék az intézményi ellátást.” (Kosik Éva). A GYEMSZI-ben fontosnak tartják az igényes döntéselőkészítést. Mihalicza Péter hivatkozik a WHO-s kutatásra, amiből az is kiderült, hogy „az osztályos rehabilitációval valami baj van. Ez sok dologgal magyarázható, lehet, hogy a közösségi pszichiátria az alternatíva, meg kell vizsgálni, jobb-e, olcsóbb-e, vagy drágább és a döntés utána a döntéshozóké, itt már értékválasztások is vannak.”


A kerekasztal-beszélgetésen szó esett az új Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézettel kapcsolatos elképzelésekről és elvárásokról is: „Válaszút előtt a pszichiátria, a nagy intézmények, vagy a közösségi alapú ellátások fejlesztése felé megy?” (Silling Tibor).
 

„Egy ország sem költ egyszerre a nagy intézményekre és a közösségi ellátások átfogóvá tételére. Szervezni kell az együttműködést. Olyan OPAI kell, amelyik megszervezi az ellátási hálózatokat, de nem tart fent saját szolgáltatást, a szociális ellátókat felügyelő, szervező, pályáztató NRSZH-hoz hasonlóan, amely a jó gyakorlatokat felmutató szolgáltatókhoz szervezi ki a módszertani munkát. Nem osztályokra és vizitelő főorvosokra van szükségünk, hanem konkrét szervezői munkára, hálózati működtetésre, kutatásra. Úgy érzékelem, a szakmai vezetés csak egy megoldási alternatívát közvetít a döntéshozók felé, pedig több is van, és nem került sor nagyon sok szakmai szereplő és felhasználó, hozzátartozó megkérdezésére.” (Harangozó Judit).
„Korszerű szakmai szemlélet, tudományos szakmai transzfer kell, ezt több helyen, több szinten lehet megvalósítani. Az érdekekre kell települni, az érdekek mentén lehet működni, az érdekek között a betegek érdekeinek ugyanúgy meg kell jelennie, mint szakmai érdekeknek. Kellenek indikátorok, hogy ne azok legyenek a jó ellátások, akik ezt mondják magukról, hanem akik indikátorokkal igazolják.” (Lehóczky Pál). „Olyan intézményrendszer kell, ahol a döntéshozatal megfelelő előkészítése és monitorozása történik, a döntések megalapozottak, koherensek és konzekvensek. Ebben a visszacsatolás és a kommunikáció nagyon fontos szempontok.” (Mihalicza Péter).


„Cserháti Úrhoz juttassák el a döntésüket a szakmai kollégiumtól. Integráltnak kell az ellátásnak lennie, ehhez finanszírozási, működési változás kell. Konkrét javaslatokat várunk Önöktől, a mindennapokban megjelenő problémák kommunikációja szükséges. Jó volna tudni, ki mit tud ajánlani ehhez a közös munkához. Dolgozzunk együtt.” (Kissné Horváth Ildikó).


A kerekasztal moderátorai a kerekasztal-beszélgetés nyomán javaslatot tettek Lehóczky Pálnak, a Magyar Pszichiátriai Társaság jelenlegi elnökének, hogy szervezzük meg közösen a civilek, az érdekeltek és a szakma széles köreinek bevonásával az OPAI-val kapcsolatos egyeztetést. Elnök Úrral hamarosan személyes megbeszélésre is sor kerül e tárgyban.

 

 


Válasz erre