Lelki
Egészség
Fóruma

Témaindító bejegyzés: Harangozó Judit helyzetjelentése

2011-02-06 17:10:47

A Magyar Pszichiátriai Társaság elnökének cikke: A magyar pszichiátria az Európai Unió Tanácsa Soros Magyar Elnöksége tükrében. Érdemes elolvasni.

http://mptpszichiatria.hu/upload/pszichiatria/document/folyoirat_PH3_2010_6.pdf?web_id=

A cikk korrekten ismerteti az EU működését a lelki egészség területén és a magyarországi aktualitásokkal is foglalkozik. Ennek kapcsán az EU lelki egészség-prioritásait az EU által tágan értelmezett lelki egészségügy nyelvéről a magyar pszichiátria „nyelvjárására fordítja le” és helyzetértékelésében is a pszichiátria és a pszichiáterek helyzetére szorítkozik.

• Vsz. ezzel magyarázható, hogy a majd 10 ezer beteget ellátó, több mint 100, minőségellenőrzött szociális közösségi szolgáltatót, valamint a közösségi ellátást korábban jelentősen, de még a mai formájában is több elemében megvalósító, országos pszichiátriai gondozóhálózatot úgy minősíti, hogy a közösségi ellátás csak néhány helyen valósul meg Magyarországon. Sőt, Kurimay dr. ezeket a hiányokat a vándorgyűlés sajtótájékoztatóján is közvetítette. Ez a nézőpont ismerős, Kurimay Tamás már korábbi LAM cikkében is a Bitter Prof. által vezetett, a WHO által támogatott, IX. kerületi networképítő projektet tekintette a közösségi ellátás egyetlen említésre méltó hazai megjelenésének és pilot programjának, noha a pilot programok már tizenéve több centrumban lezajlottak (ld a Samu és Ratkóczi, Tringer, Paneth és mások korai projektjeit, a Kiút, az Ébredések és a székesfehérvári Pszichiátriai Gondozó Programjait, a lelki elsősegély programokat, az INDIT, a Kék Pont, a salgótarjáni és debreceni mobilis krízis-szolgálatok, a pszichiátriai gondozói erőforrásokra alapozott EAAD szolnoki projektjét és a kiskunhalasi szuic. prevenciót, a Konzultáció és az Ébredések liaison-programját, több szociális szolgáltatót és még sok mást is), ezek kutatása, ill. eredményeinek bemutatása is megtörtént, sőt, erre alapozták a Szociális Törvény ide vágó fejezetét. Még különszám is jelent meg először a Pszichoterápia c. lapban, majd a PH-ban. Én magam írtam vagy 6-8 tankönyv- és könyvfejezetet erről. A közösségi pszichiátriai módszertan magyar adatai részben egy nemzetközi multicentrikus kutatás keretében kerültek publikálásra, többek közt itt: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC1414683/
• Hatalmas hazai szakirodalom és sok nemzetközi hivatkozás is rendelkezésre áll, a képzés is elindult. Egyedülálló módon Közép-Kelet Európában, a közösségi ellátások tényeken alapuló modellje került a Szociális Törvénybe és a közösségi ellátás protokolljába. Jelentős előrelépés a gondozók most zajló új finanszírozási protokollja is, ahol a közösségi ellátás is megjelenik, a korai stádiumban lévő betegek számára is megnyitva/andó a közösségi stratégiákhoz való hozzáférést (korai intervenció), jól kiegészítve a szociális közösségi ellátások, súlyosabban fogyatékos, forgóajtós betegek számára kialakított szolgáltatásait.
• Saját helyzetértékelésem szerint Magyarország elindította a közösségi alapú ellátási reformot és most, hogy a pszichiátriai gondozók megmenekültek a megszűnéstől, minden feltétel meg van ahhoz, hogy továbblépjünk, hiteles választ adva a XXI. század kihívásaira és a szakmánk egészét gyakran megkérdőjelező közvélekedésekre is. Ez nem teszi feleslegessé az akut ellátást, sőt, ennek fejlesztését is igényli, pl. a biztonsági ellátás területén is, de nem csak a bp-i központi intézményben.

Mindez azonban vakfolt maradt Elnök úrnál, ami megkérdőjelezi azért a LEGOP és az EU irányelvek komolyan vételét is. Pont azért marad vakfolt, mert hát ha szó volna róla, még együtt kellene működni és nehéz volna bent tartani a forrásokat is a szakmai elit köreiben. Már évek óta az elhallgatás, a „fülünk mellett való elengedés” a fő stratégia itt….


A cikk szövege szerint hazai prioritás a pszichiátriai kutatás; az OPK, mint kutatási, oktatási, gyógyítási intézmény létrehozása, a korábbival hasonló adatgyűjtési, irányítási, stb. funkcióban; a központi forenzikus osztály; a LEGOP nyomán az EU források megnyitása az ellátás közösségi fejlesztésére, az orvosok elvándorlásának csökkentése.

• Szlogenszerűnek látszik a cikkben a civilekkel való kapcsolat javítása, - mondhatni ezt nem nagyon érezni a "civil bőrünkön" -, továbbá a közösségi ellátások fejlesztése: ez sokkal nagyobb feladatokkal járna, mint amik a szövegben szerepelnek. Másképp kell felfogni pl. a HR problémát, az orvosok elvándorlása mellett hasonlóan prioritásnak kell kezelni a még sokkal súlyosabb nővérhiányt (már ha közösségi ellátásra gondolunk persze), a pszichológusok helyzetét. Elő kell venni a team-munkához szükséges, nem „főorvos-központú” szabályozás kialakítását és egy egészen újfajta OPK-ra van szükség, amely valóban szervez, menedzsel, minőségügyet szolgál, terjeszt, pályáztat, valahogy úgy, ahogyan Kalmár Sándor leírta korábbi cikkében (A magyarországi pszichiátriai ellátás helyzete és jövője népegészségügyi szempontból, PH 2010/2, olvasható az MPT új honlapjáról megnyithatóan. A LEF szakértői anyagok c. könyvtárában is fent van a kézirat). Szükséges a felépülés-alapú szemléletváltás elősegítése, a gondozási modell további fejlesztése, - hogy csak néhány dolgot említsek, amelyek valahogyan nem kerültek bele Kurimay dr. gondolatvilágába. A szakmai vezetés továbbra is egy főorvos-központú világban gondolkodik, ahogyan Németh Attila korábban mondta nekem a minőségügyi elképzeléseiről, a minőség garanciája a vezető orvos személye…(Erről mindjárt az is eszembe jutott, mennyiben járul hozzá ez az avítt és hiteltelen szakmafelfogás a fiatal szakemberek elvándorlásához…)

• A civilkapcsolatok helyzetét és az EU prioritások komolytalan kezelését jelzi az is, hogy Kurimay dr. a lisszaboni EU szervezte stigma-konferencián, ahol a kormányt is képviselte, nem említette meg a több mint 10 éves magyar civil antistigma tevékenységet (amelyben többek közt EU pályázati partnerség is szerepel) és amelynek következtében a NYITNIKÉK Magyar Antistigma Kezdeményezés, a WPA „Open the Doors” programjához történt csatlakozást követően vendégül láthatta Sartorius Professzort egy tréningre Budapesten. Sajnos Kurimay doktor ezen a tréningen való jelenléte sem volt elég ahhoz, hogy az MPT felfogja ezeket a „civil” eredményeket. Érdekes módon Sartorius Prof, visszajelzései szerint a NYITNIKÉK tevékenysége a stigmaellenes tevékenységek leghatékonyabb elemeit hordozza: mára a többi ország is felhagyott a drága és kevéssé hatékony kampányokkal, és a mindennapi munkára, betegek és más érdekeltek bevonására, a helyi és individuális szükségletekre helyezi a hangsúlyt. Ez sem volt azonban elég ahhoz, hogy tevékenységünk megjelenhessen Magyarország beszámolójában az EU felé. Itt ugyanis a stigmaellenes tevékenységek hiányáról sikerült beszámolni.


Kár ezért. Az MPT frissen lezajlott vándorgyűlésén már reménykedni kezdtünk, amikor a plenáris előadások közt megjelent a szakma válságát jellemző előadás (Katchnigtól), meghatározó volt a bio-pszichoszociális paradigma (pl. Tury, Kopp, Fónagy előadásában) és Frecska Prof. bátor, egzisztencialista és szellemtudományos kritikát is felvető, a medikalizációt is érintő előadása is helyet kapott. Sőt, az előadókat felkérték gyógyszergyáras „összefüggéseik” átvilágítására (bár ez nem nagyon valósult meg, kezdetnek még sem kevés). Mi több, a nővérek és betegek képviselője is ott volt azon a kerekasztal-beszélgetésen, ahová Cserháti Államtitkár-helyettes Urat is meghívták.

• De azért összességében ez most még nem látszik sokkal többnek, mint PR munkának, amely mögött továbbra is a hivatalos pszichiátria „személyes céljai” kerülnek a szakma céljai elejére, sőt, néha: helyére is. A vándorgyűlés legmeghatározóbb programjai továbbra is a cég-szimpóziumok, amelyek egyikén Bitter Prof. „megvédte” az SSRI-ket, a hatékonyságukat megkérdőjelező kutatások „romboló hatásától”. Nehéz nem látni a „marketinget”, mint vezérfonalat a konferencián. Bár a céges támogatásokat ilyen fokú „kiárusítás” nélkül is jócskán kaphatna az MPT, mégis: „Cégek nélkül nem lehet ezt megszervezni” – mondta nekem Molnár dr., amikor a szimpóziumok és a kiállítások megszűntetésére tettem javaslatot. Ezt persze már többször is hallottam, sőt a vezetőségin az is kiderült, hogy azt sem lehet, hogy a több tízmilliósra becsült céges bevételek közvetlenül az MPT-be érkezzenek, ezáltal áttekinthetővé váljanak a tagok számára is. „Muszáj, hogy a szervezőiroda fogadja ezeket.”, mondta akkor Harmatta, Füredi és Kurimay doktor szinte egyszerre, és Danics doktor is magára maradt hozzám hasonló véleményével az elnökségben.. Róla eddig azt gondoltuk, hogy az MPT kincstárnokaként vélhetőleg fontos döntéshozó ebben a kérdésben. Vsz. ebben is tévedtünk azonban.

• A közgyűlésre egy óra maradt, de valójában annyi se, úgyhogy nem volt arra itt idő, hogy vita, vagy kérdés lehessen az új alapszabállyal kapcsolatban, amely lényegében nem vitt át a demokratikus működést jobban garantáló változtatásokat.

• A Kosza Ida (a WAPR egyik vezető munkatársa) által behozott, nemzetközi csapatot felvonultató Pszichiátriai Rehabilitációs Világszövetség (WAPR) által jegyzett és támogatott, a felépülés értékeit körüljáró pénteki program nem jelent meg a konferencia sajtóanyagában: http://www.mptpszichiatria.hu/hirek.aspx?nid=16859#16859 Pedig ez a magyar pszichiátriai rehabilitáció nagy ünnepe volt, ahol komoly elismerést kapott a (Kurimay által nem ismert) hazai közösségi ellátás is. Kosza dr. több évtizedes nemzetközi és hazai munkássága áll mögötte.

Kiváncsi vagyok, meddig fogadja el a szakma a fenti jelenségeket természetesnek?

• Érdekes volt a vándorgyűlésen az Államtitkár-helyettes részvételével lezajlott kerekasztal-beszélgetés, ahol a pszichiáterek elvándorlásával kapcsolatos „panasznapot” idéző kommunikációból Bitter Prof. és a PÉF-et képviselő Seress Attila kommunikációs teljesítménye emelkedett ki a szakmai résztvevők közül. Voltak persze, akik háttérbe szorultak, Silling dr. pl. csak egyszer kapott szót az elején. Seress kifogásolta, hogy az új OPK és a forenzikus osztály koncepciója nem világos, sem a szakma, sem a betegek nem kaptak esélyt arra, hogy betekinthessenek a tervekbe. A PÉF által jegyzett és az IMEI szakmai csapata segítségével közösen kidolgozott javaslat a forenzikus ellátással kapcsolatban egyáltalán nem kapott semmilyen reagálást. Ezeket a kérdéseket Seress a szakma vezetőinek címezte, akik nem válaszoltak rájuk. Tunyi Tünde (a nővérek képviseletében) úgy festett, egyelőre annak örül, hogy „odaengedték”, nem tudta megjeleníteni hangsúlyosan azt a szempontot, amelyet később hozzászólóként Füredi Prof. és én is meghangosítottunk: az orvosok helyzete nem tárgyalható a többi szakember HR helyzetéből kiemelve. Az igaz, hogy Hollandiában valamivel több a pszichiáter, de 12x annyi nővér van (akik jól képzettek és megbecsültek).

A kerekasztal-beszélgetés így elkerülte a szakmai megújulás stratégiai kérdéseit.

Elszalasztott lehetőségeink - EU elnökség idején….
 


Válasz erre