Lelki
Egészség
Fóruma

Témaindító bejegyzés: Kell-e új Lipót? Javaslatok a szakma jövőjével kapcsolatban.

2010-07-07 23:42:47

 

A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum sajtóközleménye reagál a hivatalos pszichiátria tárgyalásaira, amelyet a weborvos ismertet. Média-reakciók a témával kapcsolatban: Radó Iván az Info rádióban a főorvosok érdekének megjelenését látja az új Lipót ötletében. Silling Tibor az ECHO TV-ben, a PÉF szakértőjeként nyilatkozva azt gondolja, a járóbeteg-ellátást kell megmenteni előbb. A Lipót hiánya nem okozott lényeges gondot a betegek ellátásban. Szerinte a hivatalos pszichiátria elmulasztott egyeztetni a betegekkel és egyes a szakmai csoportokkal, mielőtt beadta a "kérvényt" az új kormánynak....

A weborvos tudósítása a hivatalos pszichiátria megjelenéséről a Parlament Eü. Bizottságában

 

A PÉF sajtóközleménye

Ne az uj Lipottal kezdjek! Levelet irtak a-Pszichiatriai Gondozok (Világgazdaság)

Silling Tibor a PÉF szakértőjeként az ECHO TV-ben: júl. 7. Napi Aktuális (a mĹąsor végén)

Radó Iván a Lipótról az INFO rádióban

Cikk a Magyar Hírlapban: a kormányzat bevonja a gondozósokat!

 

 

 


Válasz erre
1

dr. Harangozó Judit

2010-07-14 14:54:11

Kedves Fórumozók!

Kalmár Sándor kollégánk nagyon figyelemre méltó tanulmányt közöl a Psychiatria Hungarica 2. idei számában „A magyarországi pszichiátriai ellátás helyzete és jövője népegészségügyi szempontból” címmel. A tanulmány részletesen, adatok alapján elemzi a népegészségügyi helyzetet, benne az öngyilkossági adatokat, a májbetegség és a kardiovaszkuláris okok miatti halálozás adatait, megjegyzem, az utóbbiak kb. kétszeresei, az öngyilkosság még többszöröse az európai átlagnak. Azt is bemutatja, milyen egyenetlenségek vannak az ellátásban, elsősorban a vidék rovására, mind az ágyszámok, az ágyszámok csökkenése, a gondozói kapacitások terén Budapest járt legjobban, vagy inkább:legkevésbé rosszul. Vidék és vidék közti is nagy eltérések vannak: pl.az ország észak-keleti csücskében mintegy tizedannyi mentális beteget gondoznak, mint pl. a pécsi régióban. Nagy különbség van az ágyszámok tekintetében is. Az egyetemi városok jobb helyzetben vannak videken is.
A fő problémáknak Kalmár többek közt:
1. elsőként a budapesti pszichiátriai betegek akaratuk ellenére, „törvényes úton”, lakóhelyüktől távolra történő szociális otthoni elhelyezését ,
2. a népesség elöregedését,
3. a magas szuic. rátát és az ezzel kapcsolatos célzott program, Szuicid prevenciós központ hiányát,
4. az internet adta lehetőségek kihasználatlanságát,
5. a lakosság stresszkezelő, konfliktuskezelő stratégiáinak elégtelenségét,
6. az alkohol- és affektív zavarok nagy számát,
7. a prevenció hiányát,
8. az alapellátás szinvonalának alacsony voltát említi.


Javaslatai nem egészen fedik le a 10 pontos javaslatokat, megítélésem szerint azoknál sokkal megalapozottabbak, alátámasztottabbak, és programok kidolgozására alkalmasabbak:
1. Kormányzattól nyilvános garanciák, elkötelezettség
2. A szakma forduljon a médiához, a jelenlegi ellátás a „szakma megcsúfolása, diszkriminatív, a pszichiáterek, a pszichológusok, az összes dolgozó, valamint a betegek megalátása”. Jogi eszközöket is felvet, hiszen a jelen állapot nem egyeztethető össze az Alkotmánnyal és az EU szabályaival.
3. Társadalmi konszenzus, más szakemberek, döntéshozók, értelmiség megnyerése
4. MISSZIÓS NYILATKOZAT, amelyet meg kell ismertetni a „közzel” és minden pszichiáterrel el kell fogadtatni;
5. PARADIGMAVÁLTÁS, amelynek első lépése a Virtuális Országos Pszichiátriai Központ lehetne, amely az internetes nyilvánosság és kommunikáció útjait nyitná meg. Itt lehetne az adatgyĹąjtéssel és feldolgozással, a minőségüggyel, a tudományos kutatómunka elősegítésével, a jogi kérdésekkel, a prevencióval, a gyógyító munka koordinálásával, az érdekvédelemmel (itt a betegeket is említi). A Virtuális OPK mĹąködésére több területen is tesz javaslatokat, így pl.
a. legyen független, önálló, irányítási, ellenőrzési jogkörökkel,
b. dolgozzon ki olyan korrekt, dinamikus, minőségbiztosítási és fejlesztési rendszert, amely a munkát is segíti (ilyen került bevezetésre Kiskunhalason),
c. egységes számítógépes program kidolgozása országosan (HJ megjegyzése: ez mindjárt az adatgyĹąjtést és a minőség-ellenőrzést is segíthetné),
d. készítse el a járóbeteg-ellátás privatizációs tervezetét,
e. legyen minden pszichiáter a tagja, de a rezidenseknek is adjunk lehetőséget, szolgáltatásokat, védelmet is nyújtson, a társszakmák és a háziorvosok felé is nyisson, biztosítson az utóbbiaknak szupervíziót,
f. a hatályos jogszabályoknak szerezzen érvényt, biztosítsa olyan részletes szakmai programok kidolgozását, amelyek átsegíti a pszichiátereket, a szakdolgozókat, a betegeket a mai „sötétségből”.

Kalmár fontos gondolata, hogy a megújulást belülről kell kezdeni. Idézi a WHO útmutatóját a mentális egészségprogramokhoz: „ Az egészségügyi ellátás megújításának egyik legfőbb akadálya a (jelenlegi) felelőtlen politikai retorikával is megtámogatott szemlélet”. A LEGOP-ot elszalasztott lehetőségnek látja, itt Horatiust idézi: „Vajúdnak a hegyek: nevetséges kisegér születik.Mindenhol megemlíti a társszakmákat és a betegeket a pszichiáterek mellett.

Kalmár Sándor elemzése a szakma nagy teljesítménye. Minden javaslata a hazai jó gyakorlatokra alapoz, adatokat elemez, tudományosan és szemléletileg is hiteles. Nincs benne szó új Lipótról, forenzikus osztályról, van viszont azokról, amelyek a LEF missziójában és gyakorlatában is megjelentek, ill. amely szakmai javaslatok Harangozó (2008)és Silling (2010) MPT-elnökjelölti programjának is részét alkották. Olyan prioritásokat határoz meg, amelyek egy „új és más LEGOP” részeit alkothatnák (Mert nem vizió jellegĹą, hanem „operativvá tehető”, programokká alakítható). Bízom benne, hogy az egész cikket is majd meg tudjuk jeleníteni a honlapon, ez ügyben felvettem a kapcsolatot Kalmár Sándorral és Fekete Sándorral, a PH főszerkesztőjével.

Kalmár Sándor azt írja, nem elég kiabálni a sötétségben, gyertyát is kell gyújtani. Hát ő meggyújtotta…
 


Válasz erre
2

Abonyi Eszter

2010-08-19 09:29:35

Tisztelt Mindenki,-kedves Judit.. Nem látom a vitát, pedig lenne miről. Talán később én is bejelentkezem.Hosszabb távolét után izgalmas olvasni a történéseket. Most csak az e-mail címem változását jelezném itt is,mert az eddigi leveleim, értesítéseim félre futottak. Tehát: aboesz@t-online.hu Üdvözlettel:A .Eszter


Válasz erre
3

dr. Harangozó Judit

2010-09-12 13:08:30

Kedves Eszter!

Szerintem az egyik ok, kedves Eszter, hogy a Lipótról folyó tárgyalások zárt ajtók mögött folynak, ahol az OPK, MPT, PSZK és ASZK vezetőkkel tárgyalnak. Egyik szervezet sem teszi nyilvánossá, miről is van szó „odabent”. A kormányzat időnként ad ki sajtóanyagokat. A külön zajló, gondozókról folyó tárgyalásokon ülő gondozós szakembereket nem marasztalják az OPNI-val kapcsolatos tárgyalásra. A kormányzat ígéreteket fogalmazott meg a Lipót újranyitásával, vagy legalábbis egy méltónak nevezhető OPK-val kapcsolatban. Lehet tudni, hogy Nagy Zoltán, az OPNI utolsó vezetője valamilyen nagy intézményben gondolkodik és jelentős lobbierőt képvisel. Németh Attila egy kisebb, kb. klinika méretĹą intézményről beszélt. A hivatalos pszichiátria álláspontja nem eléggé ismert. Úgy néz ki, a „Lipótnyitás” ígérete a húsosfazék helyzetet hozta létre: komoly acsarkodás folyik vezetőink közt, miközben a korábban inkább közösségi, meg „alacsony küszöbĹą” szemléletĹąnek tĹąnő addiktológusok is lojális hĹąbéresként bólogatnak a „restauráció” különböző elképzeléseihez. Ilyenek a benyomásaim/imformációim erről a helyzetről.

Nagyon beszédes dolog, hogy a legtöbb információhoz akkor jutottam, amikor Kurimay Elnök Úrral, majd a később csatlakozó Purebl dr-ral, az MPT alelnökével összefutottam a Sziget Fesztiválon, ahol az Ébredések Alapítvány és a NYITNIKÉK Antistigma Kezdeményezés sátrában dolgoztam. Ők a Védőhálóval voltak kint. Egy több mint 2 órás tárgyalás kerekedett ki ebből az „összefutásból”. Ebből több derült ki számomra a hivatalos pszichiátria mozgatórugóiról, mint az elmúlt MPT vezetőségi ülésekről és a közgyĹąlésről.

Elnök Úr rendkívül élesen reagált arra a média-kampányra, amelyet a PÉF, majd a Regionális Gondozói Egyesület indított el, és amelyben kifejtették, a mai helyzetben a járóbeteg-ellátást tekintik a prioritásnak, ill. a betegek „nem kértek új Lipótot” és nehezményezték, hogy kimaradtak (a betegek mellett más szakmai csoportok is) a 10 pontban összefoglalt szakmai terv kidolgozásából. Mint ismeretes, közvetlenül ennek a sajtómozgásnak eredményeként jutott be a Regionális Gondozói Egyesület a kormányzati tárgyalásokra. Elnök Úr szerint ez nem így volt, valójában az MPT „intézte el”, hogy tárgyaljanak a gondozókkal, a médiakampány csak ártott az ügynek. Az MPT szerinte nem akar új Lipótot, ezt a kormány akarja. A beszélgetésből világossá vált, hogy a felcsillanó források körül óriási viaskodás folyik, amelyben mintha Harmatta dr, Nagy Zoltán, Németh Attila és Kurimay Tamás lennének a szereplők. Most leginkább egymás legyőzésével vannak elfoglalva. Úgy látszik, Németh Attilának kevesen osztanának lapot a jövendő, erős OPK-ban – ez a benyomásom erősödött a nyíregyházi OPK konferencián, ahol tegnap jártam. Az addiktológia mintha nem tudna megfelelő súllyal megjelenni, mintha a „hátha csurran-csöppen nekünk is valami” lenne a vezérelvük.

Próbáltam megfogalmazni, hogy konszenzust lehetne kialakítani több szakmai csoportosulással is abban, hogy legyen egy erős, a Kalmár Sándor tanulmányában (ld. honlap, Szakértői anyagok) leírtakhoz hasonló, független, forrásokkal ellátott OPK, - a kevés forrást erre kérjék, és ne rögtön az ágyakra -, majd ennek vezetésével induljon el az a szakmai megújulás, amelyet a LEGOP is képvisel. Kulcskérdésnek tartom most is, hogy ne attól legyen valami Módszertani Központ, hogy ki van írva az ajtóra, hanem a jövendő OPK minőség-ellenőrzés és pályáztatás révén válassza ki az országban a jó gyakorlatokat, amelyek lehet, hogy Szigetváron, Pomázon, Debrecenben, vagy Nagykállón vannak, és ezek kapják meg a módszertani munkát és a forrásokat! Ez a gyakorlat jól mĹąködik a szociális szférában, amely előbbre áll a minőségügy területén, van jól mĹąködő OPK-juk, csak azt FSZH-nak hívják. Nekik eszükbe sem jut saját szociális otthonokat, vagy közösségi ellátásokat mĹąködtetni. Azzal is érveltem, hogy nem nagyon képzelhető el, hogy egy ország egyszerre költ az intézményes ellátásra, a centralizációra, és a közösségi, területi ellátásra, decentralizációra. Ha elindul a centrális nagy intézményfejlesztés, már nem lesz sem szándék, sem forrás a decentralizációra. Sajnos ez a helyzet most afféle útelágazás.

Nem nagyon lesz itt idő előkészítgetni lassacskán a, - legalábbis a kommunikáció szintjén megcsillantott - MPT-s megújulást. Purebl dr. elfogadni látszott ezt a gondolatmenetemet, Kurimay Tamás azonban azt mondta: kevés pénz van, ezért lesz centralizáció. A decentralizációhoz sok pénz kell. (!)Na ebben persze megint nem értettünk egyet: gondoljunk csak a Kopp Mária vezette EAAD projektre, ahol a Bagi Mária vezette szolnoki gondozóval együtt minimális befektetéssel sikerült jelentősen visszaszorítani az öngyilkosságok arányát. A területi ellátás fejlesztése nem azt jelenti, hogy egyszerre minden, mindenhol legyen, hanem a jó pilot programok alapján néhány centrumban indulhatnak el programok, pályázati koordinációval, majd fokozatos bővülés lehet az erőforrások szerint. Ráadásul mindez építkezhet a jól induló gondozói finanszírozási projektre. Az a gondolat, hogy a „centralizációra jut csak pénz”, számomra azt is jelenti: most csak „páran fognak jól járni”: megy is a küzdelem az urak közt, ki légyen is a „nyertes”!

Az MPT vezetők, vagy egy meghatározó részük szeretnének valamilyen megújulást, ennek egyértelmĹą jelei voltak a vezetőségi ülésen és a közgyĹąlésen. Ha igaz, nyilvánossá akarják tenni a kongresszusi bevételek útjait is. Az elnökségben vannak a magújítást segíteni akaró szakemberek, akik morálisan is elkötelezettek. Ilyenek pl. Purebl György és Danics Zoltán. Lehoczky dr. is arra készül, változást segít elő. De mindez lassan megy, vsz. borzasztó belső küzdelmekkel. (És közben nincs idő…) Az MPT nehezen tud új irányba haladni megfelelő gyorsasággal, mivel ugyanakkor folytonosságot akar mutatni az előző időszakkal és megőrízni a lojalitást, vagy annak látszatát. Lehoczky Pál egyszer azt mondta nekem, ez olyan, mint egy tengerjáró hajó irányváltása, nem lehet összehasonlítani a (LEF-es és civil szervezeti) „vitorlással”.

A „folytonosságot” tükrözi az elnökségben több hĹąséges fegyverhordozó megjelenése és a PÉF-fel, a gondozókkal, a LEF-fel való ambivalencia és ledarálós, illetve manipulatív, a kommunikációt blokkoló gyakorlat további virágzása.

Mire gondolok?
Ennek a manipulatív vezetői magatartásnak egyik megnyilvánulása, hogy a gondozókat most vállvetve támogatja a hivatalos pszichiátria, és úgy tĹąntetik fel, valójában ők „intézték el”, amit Silling és a Regionális egyesület, na meg az aláírásgyĹąjtéssel a PÉF harcolt ki. Még sokan emlékszünk az MPT utolsó, Harmatta János által vezetett vezetőségi ülésére, ahol arra a kérdésre, hogy mi lesz a gondozókkal, ki képviseli őket, Harmatta János azt mondta, képviseljék csak ők magukat. Ennek nyomán értették meg sokan, hogy a LEGOP hiába tĹązte zászlójára a gondozókat alapul vevő közösségi ellátást, ez csak ZÁSZLÓ, amelyet bármire fel lehet tĹązni…Ennek nyomán indult el a gondozók megmentéséért a civil összefogás. Előszőr egy LEF-es eszmecserére került sor, aztán jött a PÉF aláírásgyĹąjtése, a Regionális gondozói egyesület megújulása Silling vezetésével, ugyanott a gondozói finanszírozás megújítása érdekében komoly szakmai, szakmapolitikai munka indult el, amely segíti a tényleges ráfordításokat a finanszírozáshoz kapcsolni, végül a nyár eleji sajtókampány következett. Mindez sikert hozott, most pedig ezt a sikert a hivatalos pszichiátria a magáénak szeretné feltüntetni, egyben ügyesen megpróbálja megosztani a civil oldalt.

Egy másik példa, amely jól tükrözi az MPT küzdelmét a megújulás és a feudális-szocialista vezetői hagyományok között, ill. arra utal, hogy sajnos az utóbbiak "győznek":

Mint ismeretes, miután a Magyar Pszichiátriai Társaság (Sartorius Prof. tájékoztatása szerint) korábban nem akart belépni a Pszichiátriai Világszövetség (WPA) Antistigma Programjába (ez amúgy evidencia, mert ha be akart volna lépni, nem lett volna semmi akadálya), szóval az Ébredések Alapítvány vezetésével, nagyjából a LEF-es network-ből egy civil hálózat jött létre, NITNIKÉK Magyar Antistigma Kezdeményezés néven, és ez belépett a WPA programba. Mindeddig nem volt ez fontos, sose fordult elő, hogy az MPT valamilyen együttmĹąködést kezdeményezett volna a NYITNIKÉK-kel. Most viszont szálka lett a „hivatalos pszichiátria”, vagy legalábbis Kurimay dr. szemében. Főleg azután, hogy kiderült, sikerült meghívnunk Sartorius Professzort egy tréningre a NYITNIKÉK önkéntesek számára. (A tréningről a nyitnikek.hu Hírek rovatában lehet tájékozódni.)

Az MPT vezetői, pontosan nem tudom, ki, közben járt Sartoriusnál, hogy ők is meghívást kapjanak a (WPA-hoz csatlakozott szervezetek és magánemberek számára szervezett) tréningre, amelyen limitált a résztvevők száma. Erről Sartorius tájékoztatott. Én május 2-án írtam egy levelet előszőr, amelyben javasoltam, hogy szülessen vmilyen együttmĹąködési megállapodás a két fél közt, pl. a kommunikációs alapelvekről, és akkor szeretném meghívni az MPTvezetőket is. Erre a levélre, a szóbeli megkeresésre, ill. az MPT honlapjára elhelyezett javaslatomra azonban nem érkezett válasz (ezt persze már megszoktam).

Viszont azon a forró délutánon a Szigeten, ahol véletlenül összefutottunk Kurimay Tamással, majd Purebl Györggyel, Himmer Éváék (Védőháló) sátrában, szóval kiderült, hogy Kurimay dr. elintézte, Sartorius nem fogja megtartani a tréninget, ha az MPT-t nem hívom meg! (Már érteni is vélem, miért lettek az addiktológusok szelíd hĹąbéresek…) De hát én más helyzetben vagyok, talán a személyiségem is más, és erre csak azt tudtam válaszolni, hogy: „akkor nem jön”…. (Persze ezt azért is könnyen mondtam, hiszen aláírt szerződés volt már akkor a zsebemben a tréningről, amelynek részleteiről is leveleztünk Sartorius Prof.-al. )Aztán persze ismertettem, hogy miket próbáltam tenni eddig az MPT-vel való együttmĹąködés érdekében…

Ez a Kurimay Tamás féle indítás Purebl dr. szerint csak „félresikerült kommunikáció”, de én meg azt hiszem, hogy méltó folytatója a korábbi elnöktől megszokott antidemokratikus vezetői hagyománynak.

Na de nézzük csak a folytatást….Látva, hogy nem hátrálok, mégis a lehetséges kooperációról kezdtünk beszélgetni. Jó volna tényleg együtt dolgozni pl. Purebl Gyurival, aki az egyik legjobb média-teljesítményt rakta le antistigma ügyben a közelmúltban, fenn is van a LEF-es médiafigyelőben és a NYITNIKÉK-en. Neki is lenne kedve. És láss csodát, a beszélgetés végén már nem csak arról volt szó, hogy vmi kis konszenzust összehozunk, vagy az MPT pártoló tag lenne, hanem Elnök Úr kifejezte belépési szándékát a NYITNIKÉKbe! (Persze csak azután, hogy ismételt kérésére is megtagadtam, hogy a megállapodásunk előtt kiküldjem a meghívót az MPT-nek. Ezt mindenáron el akarta érni.) A belépéssel nem is lenne baj, ha az MPT képes volna, képessé válna egy empowerment-alapú civil együttmĹąködésre. Végül megállapodtunk, hogy elküldöm a belépéshez szükséges anyagot és a tréning-meghívót is (tájákoztatásul). Sartorius Professzort is tájékoztattam erről és 3 helyet fenntartottam a belépni szándékozó MPT elnökségi tagoknak.

Jelentem: Sartorius Prof. jön szept. 24-én, az MPT pedig még mindig nem lépett be a NYITNIKÉK-be. De lehet, hogy ez nem is volt igazi cél! Kaptam egy nekem is elküldött levelet, amely Sartorius Professzornak íródott és amelyben biztosította Tamás a Professzort, hogy ott lesznek, méghozzá „egyenrangú alapon” a tréningen, hiszen én fenntartottam nekik 3 helyet (arra az esetre persze, ha vmi megegyezést hozunk tető alá, de erről már nem írt a levélben). Ezzel a levéllel ugye sikerült elintézni a részvételt (gratulálok!), anélkül, hogy együttmĹąködésről szó lenne! Érdeklődő levelemre aztán K.T: azt írta, vmi együttmĹąködést (belépésről már nincs is szó), majd köt az MPT az Ébredésekkel antistigma területen. Kérdéseket tett fel aztán az Ébredések Alapítványról. Borítékolom: valahogyan ki fogunk csúszni az időből, a szeptemberi tréning után meg már nem lesz ez olyan érdekes…El lehet majd mondani, hogy az MPT ott volt, sőt, lehet, hogy majd ez is úgy terjed el, hogy az MPT „elintézte”: pont mint a gondozók kormányzati képviselte esetében.

Egyre inkább látható, hogy a vezetés nem kooperatív alapon akar mĹąködni. Tegnap Nyíregyházán kiderült, az MPT-től többféle függésben lévő Védőhálóból akarják létrehozni az országos hatókörĹą, érdekvédelmet szolgáló betegszervezetet (!), amely majd „leváltja” a PÉF-et, és akkor nem lehet, mondani, hogy ki vannak hagyva a betegek. A Védőháló meg nem fog tiltakozni, hiszen teljes függésben van a szakmától. A Moravcsik Alapítvány is jól halad előre egy a hivatalos pszichiátriához közeli antistigma (és közösségi) projekt kialakításában, amelyet, ahogyan most megtörtént, bármikor fel lehet használni a források megszerzésére és közvetlen hatalmi elképzelésekre is (ld. Kurimay dr. nyilatkozata a PsychArt24 után, ahol a remek esemény megint a Lipót és egyéb szakmai célok hátszelévé vált – http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/tobb-pszichiaterre-lenne-szukseg.html).

K.T. nincs könnyĹą helyzetben: egyszerre akar az előző idők folytatója lenni, és megújító. Nem merte, merték kockáztatni azt, hogy deklarálják az elhatárolódást az előző vezetéstől. Úgy néz ki, a korrekt együttmĹąködés, a nyitottság kialakítása helyett az ügyeskedés és a manipuláció, a megosztás és hírbe hozás a főbb vezetői eszközök, amelyek nem a szakma fejlődését, hanem az „ellenzék letörését”, a hatalom megtartását szolgálják elsősorban. Nekem ez a megtapasztalt munkamód úgy néz ki, hogy K.T: a két szék közt a pad alá esést (is) kockáztatja. Meddig fogják bírni a gyomorforgató dolgokat a morálisan elkötelezett megújítók körülötte? Mikor ocsúdnak fel az addiktológusok? És mikor lesz elegük a konzervatívoknak? Őszintén szólva felsejlett bennem, hogy talán csak valami kisebb előny sül ki az egészből K.T. számára, pl. a „Kis, vagy Nagylipótban”.

Hát: nem mindig tud megfordulni a tengerjáró hajó, főleg ha többen össze-vissza kormányozzák, ha nincs tisztes és bizalmat építő együttmĹąködési hajlam, ha vízbe dobnák a más útvonalakat is látni vélő utasokat.

Kedves Eszter! A Lipót bezárása mint Trianon, óriási rombolás volt. De Trianont sem tudjuk mi magyarok orvosolni úgy, hogy helyreállítjuk a Trianon előtti határokat és közállapotokat. Hát a Lipót utáni helyzet sem orvosolható az újlipótos fantáziákkal, és nem lehet már tovább csinálni ezt a feudál-szocialista, az ipar ölében ülő, szakmapolitika helyett antidemokratikus hatalmi taktikázást folytató vezetgetést, ahelyett, hogy a szakmai vezetés felkészülne egy hatékony OPK mĹąködtetésére és egy hiteles megújulásra.

Nem lehet. Egy megújuláshoz ugyanis másfajta vezetői eszköztár kell.

Barátsággal:

Harangozó Judit
 


Válasz erre