Lelki
Egészség
Fóruma

Témaindító bejegyzés: A pszichológusok helyzete.....rossz és romlik?

2010-04-02 18:23:37

Névvel író, de a személyes adatok miatt neve elhallgatását kérő pszichológus kolléga írta az alábbiakat. Itt az ideje, hogy felébredjenek a pszichológusok! Az ő szerepük változása a szakmai "rendszerváltás" talán legfontosabb szakmabeli tényezője. Eközben a helyzetük romlani látszik, a Magyar Pszichiátriai Társaság vezetőségében már nincsenek ott a vezető pszichológusok....(HJ)


Kedves Judit!


Kicsit álmélkodva, kicsit bosszúsan olvastam a lentebbi "előzmény" sorokat. Igazából nem tudom mi az oka, lehet az információs csatornák elégtelensége, vagy az egymás munkájáról nem tudás, nem tudom, de jelzem: a tojás fel van találva!

Bagdy Emőke Prof. Asszony volt hallgatójaként a hallgatótársaimmal együtt már évekkel ezelőtt tudomást szereztünk Emőke és egy vele együttmĹąködő önkéntes pszichológusokból álló csoport kísérletéről. A kísérlet az volt (emlékezetem szerint, egyszerĹąen levezetve), hogy az adott magyar polgár, aki betegként orvoshoz ment, és táppénzre kiírták, kapott pár ingyenes alkalmat valamely általa kiválasztott a kísérletben a "szolgáltatói oldalról" együttmĹąködő pszichológusnál. A kísérletre szánt vizsgálati idő letelte után volt egységnyi idejĹą utánkövetés, majd az adatokat kielemezve "Bagdy Emőke és Társai" arra jutottak, hogy azok a páciensek, akik igénybe vették a pszichológusi megsegítést gyorsabban gyógyultak és az utánkövetés ideje alatt ritkábban lettek betegek, mint a többi ember. Emőke az eredményekkel -tudomásom szerint- akkor be is ment az akkor még Szociális és Eü Minisztériumba, de az ott ülőknek az egész "sztori" az egyik fülén be, a másikon ki... ValószínĹąleg ennek is köszönhető, hogy jelenleg itt tart a népesség egészség, lelki egészség terén...
Javaslom, vegyék fel a kapcsolatot Bagdy Emőkével a témában való érintettsége és a már meglevő eredményei miatt (is). Őt ismerve azt gondolom nagyon szívesen fog segíteni stratégia-kidolgozásban, kivitelezési terv készítésben, bármiben a témával kapcsolatban... (Jómagam is szívesen részt vennék egy ilyen munkában, projekt-kidolgozásban, akár ingyen is, csak jelzem... Ha aktuálissá válik a dolog, kérem keressen meg!)

Én egy kifejezetten a szociális területen dolgozó, már diplomával rendelkezőknek szervezett pszichológus-képzést végeztem el. A munkáltatónak a képzés megkezdése előtt beleegyező nyilatkozatot kellett tennie, hogy a dolgozója számára segíti a képzésben való részvételt. Amit a képzés évei alatt tapasztaltam az évfolyamtársaim elmondása szerint (nyilván nem minden munkahelyen zajlott ez így, de volt jó-pár, ahol bizony nagyon is "véresen" zajlottak az események): a kollégáik -általában már az első év elvégzése után- ellenük fordultak irigységből, a vezetőik igyekeztek hibákat találni a munkavégzésükben, "cseszlették" őket, különböző projekt-, képzés-, tréning anyagok írására kérték fel őket, amit elkészültük után "lenyúltak" a vezetők... És ez csak az a néhány momentum, amikről én a folyosói beszélgetések alkalmával tudomást szereztem...
Jómagam jelenleg is azon a munkahelyen dolgozom -még- ahol a képzés megkezdése idején is, ám hiába végeztem el a pszichológus képzést, egy vezetőváltásnak köszönhetően az új munkáltatóm nem tett át pszichológusi munkakörbe az eddigi (és jelenlegi) munkakörömből. Mindezt úgy, hogy az intézményben jelenleg 1 fő pszichológus dolgozik főállásban, az intézményre vonatkozó törvényi szabályozás értelmében pedig 2,5 státusznak kellene lennie betöltve... Azt gondolom, ezen a ponton már van felelőssége az intézmény vezetésének...

Az, hogy milyen a pszichológus és a szoc. képzések összetétele, minősége itthon a külföldiekhez képest, arra -sajnos- nincs rálátásom, így csak a saját itthoni tapasztalataimra támaszkodva számolnék be az alábbiakról: az "alap"képzésben oktató (jó)néhány tanár (pszich. vagy szoc. egyre-megy) -tisztelet a kivételeknek(!)-, nagyon gondosan ügyel arra, hogy az adott területről csak a "tudomány" részt adja át, a praxisból (és ennek azt gondolom különösen a pszichológusnál nagy a jelentősége) lehetőleg minimálisat, vagy éppen semmit, mondván: "a módszer-specifikus képzésben majd megtanulják a módszert, leteszik a vizsgájukat, aztán majd praktizálhatnak!" Ezt értem, de mi van addig?!? Bármilyen továbbképzés évekig eltart (köszönhetően az orvosképzés mintájára épülő pszichológus képzésnek, azzal a különbséggel hogy "pszichológus rezidenssel" én még nem találkoztam!), addig mit csináljon egy "módszertalan pszichológus"? Hová menjen el dolgozni? Milyen -szakmai- munkából tudja kitermelni azt a pénzt, ami akár a továbbképzéséhez mint "tandíj" szükséges, hogy a megélhetésről ne is beszéljünk?

Igen, sajnálatosan sok pszichológus van munka nélkül, és ennek a helyzetnek csak egy része a sokat emlegetett "túlképzés". Nekem csak a szociális- és egy kicsit a pedagógus szférára van némi rálátásom eddigi munkatapasztalataim során, de azt gondolom, itt (is) lenne bőven min javítani. A szoc. törvényben emlékezetem szerint van egy passzus, ami a szociális alapellátásban (gyermekjóléti szolgálat, családsegítő szolgálat) alkalmazandó pszichológusok számát szabályozza, az adott kerület vagy térség lakosságának számából vetítve. Tapasztalataim alapján -de ha ezzel ellentétes példát tud mondani, kérem írja meg nekem!- a bp-i kerületekben a törvény szerint alkalmazandó pszichológusoknak csak mintegy fele (vagy annál is kevesebb) dolgozik ezeken a munkahelyeken. Ha ezek a státuszok feltöltésre kerülnének, (számításaim szerint) máris 50-70 pszichológus állhatna munkába, csak Bp-en!!! További kérdés, hogy pl. hány iskolapszichológusi státusz nincs betöltve. Véleményem szerint az arányok itt is hasonlóak, mint a szoc. területen...

Kérdésem az, hogy ki szoríthatja rá, kérheti számon a képviselő testületen vagy az adott munkáltatón, hogy nem alkalmaz annyi pszichológust, amennyit kellene? Ha erre tud bármilyen választ adni, nagyon örülnék...


Válasz erre
1

Szöllősi Éva

2010-04-02 18:24:42

Érintettként szólnék hozzá a pszichológus témához. Klinikusként évtizedeket dolgoztam pszichiátriai szakrendelőkben, kórházakban pszichiátria és egyéb osztályokon pszichológusként, a helyzetünkből és felfogásomból /és mások felfogásból;-)/ adódóan konfliktusok /fegyelmik stb./ során küzdve át magam. Az egészségügy orvos/test centrikus, a "lelket" nem ismeri;ahogyan a lélek a szocializmusban az un. "materialista" filozófia alapján a "burzsoá ideológia csökevénye" volt, úgy a jelenben a gyógyszerlobbi által preferált "újmaterialista" filozófia mentén a mentális probléma kémiai szerekkel befolyásolandó agyi következmény. A kettő között volt pár év lélekzetvételnyi szünet, ami alatt pszichoterápiás képzések újra indultak, /nota bene egy idő után még a pszichológusok is nagykegyesen beengedtettek, és szakvizsgát tehettek/, de sajnos ez a lélegzet elakadt. Az amúgy sem kellő számú pszichoterápiás intézmények közül csak egynéhány maradt életben; nagyon fontos szerepet betöltő szocioterápiás intézményeket ellehetetlenítettek.

Hihetetlen hiány van pszichiáterekben, pontosabban fogalmazva hihetetlen mennyiségĹą pszichiáter státus van betöltetlen, miközben pszichológust nem keresnek, eszébe sem jut az intézményeknek, hogy ugyanazon feladatot /?/ a képzett klinikai pszichológus/pszichoterapeuta is elláthatja. Pontosabban a pszichés zavarok gyógyítását elláthatná, a tanulmányai e téren egy-az egyben ugyanazok, ha ugyan nem alaposabbak több ponton, mint a pszichiátereké. A gyógyszerelést, azon a módon ahogy az ma zajlik nem; és nem a hozzáértés hiánya miatt, hiszen, én legalábbis, pszichofarma-kológiát is tanultam a képzésem során, és kellett is továbbképeznem magam, hiszen a klienseim gyógyszeres terápiáját is értenem volt szükséges, hanem mert nem ez a felfogásunk a gyógyítás lényegéről, ahogyan a dezertáló pszichiáterek nagy részének sem.

Amit Bagdy Emőke kísérlete bizonyított, az millió egyéb módon bizonyítódott már, nem ezen bizonyság hiánya az oka a jelen helyzetnek.
Amíg az OEP egy fél órás pszichoterápiás ülésre annyi pontot ad, mint egy öt perc alatt asszisztens segítségével is kitölthető Beck skálának, miközben pedig az Intézmények görcsös pontszámlálásra kényszerülnek, addig nem fognak státuszt szánni pontszámtermelésre képtelen pszichológusra, pszichoterápiás ellátásra. A pszichológus 6 órája az 5-6 x 1 órás terápiákkal, labdába sem rúghat a pszichiáterek 10-15perc/kliens c. mennyiségtermelésével. Ennyi idő alatt lehet egy gyorsdiganózis céljából lezavart kikérdezést lebonyolítani, ami a gyógyszer felírásához kell, vagy egy kontroll vizsgálatot megejteni./ Az előbbi 5-6 páciens, az utóbbi 30 páciens. Az előbbiek java része gyógyul, az utóbbiak javarésze jó sokáig jó sok gyógyszert fogyaszt, "legjobb" ha soha abba se hagyja.
A pszichológusok, és a gyógyítást komolyan vevő pszichoterapeuta pszichiáterek zöme magánrendelésbe kényszerül, egyéb megoldásokat keres. Az állam mindenféle vita, szavazás és stb. nélkül, fĹą alatt sunyin szép csöndben kivonult a mentális ellátás finanszírozásából. Ha lelked van, pénzed is legyen, ha nincs pénzed, nincs lelked! Gyakorlatilag lélektani ellátáshoz már szinte csak magánrendelésben lehet eljutni, ez azonban komoly pénz, és az adójukból nem kevés egészségügy hozzájárulást is fizető emberek jó részének erre már nem telik.

Gazdasági kényszerpályák határozzák meg a jelen folyamatot, ráadásul olyan pályák, amik -szĹąk csoportok érdekeit leszámítva- igazából még gazdaságosnak sem mondhatóak, hiszen a jövőt, az ország fejlődését felélő, gyors "megoldásokat", "sikert" /no és pénzt/ hajszoló önkizsákmányoló folyamat ez, amiből az ezt tudatosan vagy öntudatlanul fenntartók majd időben kiugranak a szakadékba zuhanás előtt. A jövő legyen más dolga. Életük derekán elhulló férfiakkal, egyre rosszabb mentális állapotban lévő lakossággal nem lehet hosszútávú menetelést tervezni.
Alapvető fordulatra van szükség!

(Ami a képzést illeti, az is megérne egy nagy misét; most csak annyit reagálnék az előttem szóló kollégára, hogy az alapképzésben az említett oktató, vsz. azért nem adta át a praxisból a tudományt, mert a praxis az nem tudomány, és az illető oktatónak vsz. csak tudománya van/volt..A praxist megszerezni lehet, megtanulni könyvből, bajos..És hogy hol megszerezni, hát ez az! Az orvosok /pszichiátriai/ szakképzése a szakterületen zajló valamennyire fizetett munkából áll /ha jól tudom/, a pszichológusok nagy pénzekért végezhetik el a klinikusi szakképzést, feltéve ha klinikai területen dolgoznak, de klinikai területen nincsenek státuszok, ahol pedig mutatóba még vannak, oda már szakképesítéssel rendelkező gyakorlott szakembert keresnek. Mert hiszen a képzések tartamára sokat távol lévő kolléga aztán végképp nem tud pontokat termelni. És máris ugyanott vagyunk.)

Szöllősi Éva
kl. pszichológus


Válasz erre
2

dr. Harangozó Judit

2010-04-02 18:26:45

Kedves Fórumozók, kedves Éva!

Nagyon pontos a helyzetelemzése. A lélekgyógyászatnak ki kell törnie a kórház-orvos-beteg-betegség négyszögből a team-közösség-ember-probléma tágabb keretei köré. Ennek a folyamatnak kulcseleme a pszichológusok "frontvonalba" kerülése, vezető szerepének kialakulása. Az Ébredések Alapítványnál, amely a SE KÖzösségi Pszichiátriai Centrumot is mĹąködteti, a pszichológusok önállóan visznek betegeket és az orvos "dolgozik a kezük alá", adott esetben. Nálunk a szociális közösségi ellátás keretében lehet pszichológusokat finanszírozni. Ez az ellátás sok pszichológusnak tudna koordinátori munkát adni az országban. Ez persze nem egészen pszichoterápiás munka, de közel áll hozzá (tréningek, viselk. terápiás stratégiák jellemzőek erre az ellátásra). Sok helyen külföldön a közösségi teamek vezetői a pszichológusok.

Üdv

Harangozó Judit


Válasz erre
3

Radó Iván

2010-04-03 04:16:32

Az Ébredések Alapítvány szép és csinos pszichológusokat alkalmaz, ami előnytelen azon betegek esetében, akik gyakran álmodnak hegedĹątokkal. Foglalkozom is duális kezeltetésem folyamatbatételével. Itt mégiscsak egy explicit egér probléma vetődik fel, amelynek invaliditása folyamatos. A rendelések majdnem minden szegmenséből hiányzik a sajtlaposítás, mint diszciplina. Így nem várható el, hogy a fenntartható kezelések volumenkorlátja utolérje a fejkvótát. Minden gond ebből ered. Az ágyszámcsökkentés különösen a Kálvária téren érezhető, bár feles számban van ott asztal, amelyek közül egy engem illetne, de javaslataimat rendre elveti a diéta.

Ami a pszichológusok finanszírozását illeti, szerintem évente kétszer, háromszor bőven elég. Ha negyedik is van, azt be kelljen jelenteni a vízirendészetnek. Magam is vállalnék finanszírozást, amíg a készlet tart.

A pszichológusok vihetnek önállóan betegeket, de csak a kapuig. A kapunál törjenek ki a négyszögből. A gazdasági kényszerpálya legalább 4, legkevesebb 12 rosszul kezelt beteg után jár, amit Szahalinszk szigetén kell letölteni, alul teljes vértben.

Boldog Húsvétot!

 


Válasz erre
4

Perczel Forintos Dóra

2010-04-25 22:02:41

Kedves Éva!

 

kb. 2 hete irt leveledben sok igazság van, amikor a gyógyszergyárak és a biológiai pszichiátria szerepét elemezted a pszichológusok romló helyzetében. Kérdés azonban, hogy egy ilyen komplex helyzet megértéséből kihagyhatjuk-e az érintetteket? Talán előbbre vezet a rendszerszemléletĹą elemzés… Létezik-e, hogy csak az egyik oldal, a pszichiátria lenne felelős a kialakult helyzetért? Nem hiszem. Más szavakkal – lehet, hogy nem leszek népszerĹą ezzel – de érdemes lenne megnézni, mi a klinikai pszichológusok szerepe ebben a folyamatban?

 

Először nézzünk néhány tényt:

1. Te vagy kb. a harmadik vagy negyedik pszichológus hozzászóló a Fórumon, pedig tudom, hogy sokan olvassák ezeket a hireket: a többség nagyon passziv, pedig jópár kérdés minket is érint, sőt, HJ meg is szólított minket.
2. Az OPNI bezárásánál a tüntetéseken a Lipótos dolgozókon kivĹąl alig vett részt a szakma, noha több alkalommal fordultam a szakmai nyilvánossághoz segitségért.
3. Segitséget a Szakmai Kollégiumtól és az EABCT-től (European Association for Behavioural and Cognitive Therapies) kaptam, de ezt eltekintve nagyrészt egyedül kellett érvelnem olyan kérdésekben, amelyek véleményem szerint a szakmai közéletet nagymértékben érintik (szakképzés, Mérei öröksége, pszichoterápiás ambulanciák létjogosultsága, gazdaságossága és a Klinikai Pszichológia Tanszékhez tartozó OPNI Klinikai Pszichológiai Szakambulancia megmentése).
4. Mennyire tart lépést a hazai klinikai pszichológia a fejlődéssel és a nemzetközi eredményekkel? Egyáltalán, a hazai klinikai pszichológiában van-e szakmai megújulás, beszélhetünk-e erről? Mennyien törekszenek arra, hogy modern, bizonyitékékon alapuló szemléletben gyógyitsanak? Hányan olvasnak külföldi folyóiratokat vagy az interneten keresztül hányan tájékozódnak, miközben a betegek pontosan tudják, kinek mi használ? Csak egy adat: tavaly meghivásunkra ingyenes előadást tartott Jon Kabat Zinn, a kognitiv terápiák legújabb roppant érdekes és terápiásan megdöbbentően hatékony mindfulness módszeréről. 200 fős tantermünk zsúfolásig tele volt: onkológusokkal, onkológiai betegekkel, pszichológusok (akik főleg onkopszichológusok) a hallgatóság kb. 1o%-át tették ki (tisztelet a kevés megjelenő kivételnek). Miért?
5. Sajnos ki kell mondani, hogy még mindig irracionális félelem övezi azokat az evidence based módszereket, amelyeket már világszerte hatékonyan alkalmaznak – a magyar pszichológusoknak elenyésző kis hányada dolgozik kognitív terápiás mószerekkel. Ez minimum 25 év lemaradás Európához képest…
6. További probléma a klinikai pszichológiát nagyban gyengítő szakmai követelmények gyakori áthágása, amikor dokumentáció és dekurzus nélkül zárulnak le évekig tartó terápiák. Hol a felelősségválallás a terápiáért? Rendszeresen érkeznek így betegek hozzánk.

 

Tehát véleményem szerint ahhoz, hogy klinikai pszichológusokat akarjanak alkalmazni, ahhoz a leveledben emlitett biológiai szemlélet mellett a szakmának is meg kellene újulni, a kor igényeihez illeszkedő bizonyitottan hatékony pszichoterápiákat alkalmazni, felvállalni a felelősséget és minőségbiztositást, állapotkövetést alkalmazni a terápiákban. Épp a nyiltságnak (és nem a rejtőzködésnek ) van nagyon erős pozitiv üzenete a társadalom felé (épp azért, hogy világos legyen a laikusok számára, mi a különbség köztünk és a reflexológus, kineziológus, stb. között).

 

A megújulás reményében üdvözlettel, Perczel Forintos Dóra


Válasz erre
5

Szöllősi Éva

2010-04-25 22:04:17

Kedves Dóra,

Több ponton értesz félre; vagy lehet hogy nem fogalmaztam pontosan.

Engem nem annyira a klinikai pszichológia/pszichológus helyzete bánt, pontosabban ezt a helyzetet én beágyazódva érzem az összességében a pszichoterápia, és egyáltalán a pszichével való bárminő törődés elmaradásával, és nem csak a pszichiátria hanem egyáltalában az egészségügy egészében.

A Pszichológiai Tanszéken nyilván más a helyzet, de ugye tudod, hogy ez messze nem fedi le azt a felállást, ahogy a Bp.-i és vidéki a Pszichiátriai Szakrendelőkben, és a /nem csak pszichiátriai/ Kórházi osztályokon zajlanak a dolgok. (Hogy csak példának emeljem ki :pl. ez a "felvállalni a felelősséget" az én fülemnek meglehetősen életidegenül hangzik, mikor pl. állandó konfliktust okozott pl. egy pszichiátriai osztályon, amiért arra lett volna igényem, hogy a beteggel való terápiám ne a kezelőorvos nevén fusson, hanem az enyémen. De sem az osztályvezető főorvos, sem a számítógépes szoftver nem tudott lehetőséget teremteni arra, hogy "vállalhassam a felelősséget" a munkámért.stb. Számtalan effélét sorolhatnék. )

Nem gondolom azt sem, hogy itt most egymással kellene vitatkoznunk, és ötleteket adnunk a lélekgyógyászatot hárítók felé, hogy valóban miért is vegyük komolyan a pszichoterapeutákat, hiszen nem is komoly szakemberek, nem képzik magukat és stb. stb.

Tehát bármennyire is lehet igaz, ha akarjuk, /én ugyan több ponton vitatkoznék/ mindaz, amit írsz, a lényeget illetően mint érvek, megítélésem szerint nincsenek a helyükön.
Minden szakmában természetesen vannak jó, meg jobb, meg mégjobb szakemberek, meg olyanok akik nem annyira, és természetesen fejlődni kell, meg leküzdeni a hiányosságokat és stb. stb..de ugye nem
gondolod komolyan, hogy ezen múlik az a helyzet, amiről voltaképpen szó van. Nagyon magasról nem látszanak mindig jól a dolgok.

(És bár vitatkozni a fent jelzett okokból nem szeretnék, kicsit kitérve magam is a voltaképpeni ügytől, két megjegyzést nem állok meg : mindenkinek ugyanazért kellene rajongania? :én történetesen ott voltam Jon Kabat Zinn nagy dérrel-dúrral beharangozott előadásán, és óriási csalódást okozott. Ami pedig a kognitív terápiát illeti, szerintem nagymérvĹą elfogultságot jelent a korszerĹąség ismérvének tekinteni, hogy valaki ezzel a módszerrel dolgozik-e. Tapasztalati evidencia, de akinek nem elég a tapasztalat, hát tudományos kutatások is igazolták már, hogy egy terápia eredményessége nem a módszeren múlik. (( Érdekes téma, engem nagyon régóta foglalkoztat, hogy ennek ellenére, és e mellett minduntalan újabb meg újabb módszerek bukkannak fel, tĹąnődöm gyakran, vajon mi az oka ennek, mi a mozgatója, és persze mindig a legfrissebb a leghatékonyabbnak kiáltja ki magát, de csak addig tart ez is, míg a következő legújabb fel nem bukkan? mi ez az elégedetlenség, mi lehet az oka, miközben pedig valami más az, ami igazán alapvető; én "fejlődést" nem látok ebben, csak variálódást, mint a kaleidoszkóp képeiben..))

Üdv. Szöllősi Éva

 


Válasz erre
6

dr. Harangozó Judit

2010-04-25 22:10:10

Kedves Éva, kedves Dóra!

Örülök, hogy elindult egy vita, párbeszéd a pszichológusok helyzetével kapcsolatban. Valóban nagy hiány ez a Fórumon.

És: valóban a lelki egészség területén a változásnak egyik fontos területe lehet, hogy a klinikai pszichológusok nem csak egyenrangú, de sok területen vezető szerepet játsszanak az ellátásban. Tényleg nem érteni, miért nem "engedik" őket az orvosok a gyógyító munka közelébe. Sok országban a területi ellátó teameket pszichológusok vezetik.

Igaznak tartom azt, hogy a pszichoterápiás eljárások hatásossága nagy mértékben összefügg a "non-specifikus" tényezőkkel, ennek egyre erősösdik a szakirodalma is. Abban is van igazság, hogy a kutatások eredményeit nem szabad vakon kezelnünk. Ennek ellenére - a kutatások és a gyakorlati tapasztalat is ezt jelzi számomra, azért nem teljesen mindegy, hogy mondjuk egy pszichotikus betegnek hipnózist, vagy problémamegoldó tréninget javasolunk mondjuk, a hozzátartozói bevonásával. A gyakorlatban jó lehet a jó protokollokhoz való kapcsolódás (pl. a NICE irányelvekhez) és a tapasztalatok alapján azok gyakori "felújítása".

A pszichiátriai praxisban nagyon jól mĹąködik a kognitív viselkedésterápiás gyakorlat, jól passzítható a biológiai kezelésekhez és a felépülés-modellhez egyaránt. Az utóbbi azért fontos, mert a modern lélekgyógyászatnak meg kell tanulnia, hogy ne betegségeket gyógyítson (tehát a pszichoterápia ne egy medikális modellben legyen satellita-ellátás), hanem embereknek segítsen, személyes célok, szükségletek nyomán építse fel a komplex terápiát. Ez a humanisztikus terápiás modellben valósulhat meg jól, amely már eleve nem minden ter. megközelítés sajátja. Pont ez a felépülés-alapú, humanisztikus váltás hozza majd vissza a pszichoterápiák rangját a pszichiátriában. Tapasztalatom szerint vannak azért olyan betegek, akiknek persze többre van szükségük, én pl. a családgondozás során időnként használom a Böszörményi Nagy-féle lojalitás-koncepciót (amely tapasztalatom szerint borderline családokban szükséges leggyakrabban), és vannak olyan depressziósok, akik remekül megtanulják a kognitív módszert, csak nem használják, és ha akarjuk, ha nem, vmi feltáró úton lehet tovább menni. Szóval első körben a betegeknek kognitív viselkedésterápiát javasolunk (beleértve a családgondozást), itt is elsősorban a viselkedésterápia dominál, és ha tovább kell lépni, azt a team-ben szupervízión is megfuttatjuk. A jó terapeuták tapasztalatainak és a pterápiás mĹąhelyeknek vsz. vissza kellene adni a tekintélyét.

Mindenesetre Éva felvetésével kapcsolatban el kell ismernem, hogy sok-sok minden mĹąködhet. Én magam még pár éve nem tudtam megérteni, hogy a Soteria modell hogyan segíthet, ma, amikor a legjobb helyeken publikálva bizonyítják hatékonyságát és hatásosságát, sorra írom az elnézést kérő leveleket.

Szóval úgy látom, nyitottságra, tapasztalatcserére, a terápiás mĹąhelyek újra-felfedezésére, a terep-kutatások erősítésére lenne szükség. Ennek a Fórum is részben terepet adhat. Remélem a vita folytatódik és túlesünk a "pesti központ" és a "vidéki hadipszichiátria" ellenoldaliságának elképzelésén. Beszélgessünk csak tovább...

Üdv

HJ
 


Válasz erre
7

Wernigg Róbert

2010-04-25 22:11:12

Annyit még hozzáfĹąznék, hogy Nagy-Britanniában bizonyos betegségcsoportokban (pl. szövődménymentes szorongásos megbetegedések,pszichózis prodroma) ELSŐ körben választandó kezelés a kognitív-viselkedésterápia, és csak ha az önmagában nem sikeres, vagy az illető kifejezetten gyógyszeres kezelést kér, akkor kerülnek elő az antidepresszív szerek a háziorvos "fegyvertárából". Pszichiáterről még szó sincs!

A kognitív-viselkedésterápia nem biztosan, nem mindenkinél és nem feltétel nélkül hatékonyabb más eljárásoknál. Az újabb hatékonysági kutatások már erősen árnyalják a korábbi hurráoptimizmust, ami a CBT más eljárásokhoz viszonyított látszólagos fölényét kísérte. Inkább azért szeretik az angolszászok, mert jól operacionalizálható, ezért az alapfoka, ami már önmagában sokféle probléma megoldásához elég, könnyen elsajátítható. Ezért az alkalmazása bizonyos szint alatt nem feltétlenül igényli pl. klinikai szakpszichológus vagy szakpszichoterapeuta jelenlétét, vagyis olcsóbb. Angliában az alapellátásban dolgozó CBT-terapeuták többsége nővére, szociális munkás, foglalkoztató terapeuta, vagy még nem szakvizsgázott pszichológus. A "legalapabb" szinten egyébként számítógépes viselkedésterápia zajlik.

Még egy fontos eleme van az angolszász gondolkodásnak, amit a CBT elég jól megközelít: ez a megoldásközpontú gondolkodás (szemben a problémaközpontú gondolkodással). Mondjuk, nekem speciel ebből a szempontból a megoldásközpontú rövidterápia meg a rendszerszemléletĹą pszichoterápiák a szívem csücske, de ez már egyéni gusztus kérdése.

Tehát röviden összefoglalva: tetszik-nem tetszik, az angolszász pszichoterápiás szakmai közgondolkodásban, ami mostanság a "mainstream" pszichiátriában és pszichoterápiában igencsak nagy súllyal képviselteti magát, továbbra is a kognitív-viselkedésterápia az aranymérték (ettől függetlenül más iskolák is virágzanak, csak a CBT integrálódik a leginkább a pszichiátriai elátásba).

WR
 


Válasz erre
8

Szöllősi Éva

2010-04-25 22:14:36

Kedves Judit, és Mindenki,

Természetesen tisztában vagyok a módszerindikációkkal, nyilván sarkítva fogalmaztam a téma fővonalát tartva szem előtt, azaz hogy a pszichoterápiás gyógyítás mellőzése általában a gond/om/, nem pedig azon belül egyes módszerek előtérbe vagy háttérbe kerülése, /pláne nem esetleg piacnyerő versengésük/. A klienseket természetesen nem csak az egyedül üdvözítő gyógyszerekkel, de a "leghatásosabb terápiával" is meg lehet etetni, ami csak azt bizonyítja, hogy milyen nagyon fontos dolog a hit; és ezzel nem /volna/ szabad visszaélni.
Olyat se gondolnék, nem úgy, hogy "az" orvosok "nem engedik" a pszichológusokat a gyógyító munka közelébe. Én a szisztémát tartom megváltoztatandónak, a betegségről és a gyógyításról való uralkodó felfogást, ami a képzésben, az egészségügyi intézmények szerveződésében megnyilvánul. Az orvosok olyanok amilyenek, és a pszichológusok is, meg mindenki.
Vannak intelligens, bölcs, születetten gyógyító személyiségĹą orvosok, akikkel csodásan lehet együtt dolgozni, és vannak másmilyenek is, sokminden azon múlt az én pszichológusi életemben, hogy az adott helyen milyen az orvos, mint személy. De nem jó, ha ezen múlik sokminden, mert az a jó, ha be van építve a rendszerbe az, ami most nincsen benne.
Néha gondoltam arra, hogy ha a pszichiáterek, akik közül sokan, talán a legtöbben, maguk is szenvednek ettől a 10perc/beteg, és 60 beteg/nap c. gyógyításnak becézett termeléstől, fellázadnának, és nem lennének hajlandók ezt így tovább csinálni.. mert hiszen minden addig mĹąködik, amíg van, aki mĹąködteti.. de hogy is lehetne ennek megtörténnie?
Vagy ez a nagy pszichiáter-hiány épp ezt mutatja? hogy lázadnak?

Üdv.
Sz.É.


Válasz erre
9

Vizin Gabriella

2010-04-25 22:17:34

Kedves Kollégák,

Pszichológusként a pszichológus-képzéssel kapcsolatos felvetésekre szeretnék röviden reagálni.
Úgy vélem, érdemes különválasztani a pszichológus bölcsészkari, egyetemi alapképzést (BA, MA) a klinikai pszichológus szakképzést?l, hiszen más szint? és célú képzésekr?l van szó.
A pszichológus alapképzés, tapasztalataim szerint valóban kevésbé gyakorlatcentrikus, inkább elméleti fókuszú, amelynek sok hátránya mellett egy lényeges el?nyét mindenképp ki szeretném emelni: nevezetesen a néz?pontok, az elméletek megismerésének, elsajátításának lehet?ségét. Ezeknek az ismereteknek a nélkülözése megnehezíti a széleskör?, befogadó attit?d kialakulását és alkalmazását a szakember részér?l. A pszichológus alapképzés lényege, véleményem szerint az, hogy a hallgató képes legyen több perspektívából rátekinteni egy-egy helyzetre, jelenségre, problémára. Ez a beállítódás elkerülhetetlen feltétele a kés?bbi hatékony, hiteles szakemberré váláshoz.
A klinikai szakképzés ezt követ?en lényegesen gyakorlat-centrikusabb. A Semmelweis Egyetem klinikai szakképzésén például a hagyományos, dinamikus módszerek mellett nagy hangsúlyt kapnak a felépülés értékeire irányuló személyközpontú módszerek: konkrétan a személyközpontú terápia és a bizonyítékokon alapuló kognitív viselkedésterápia. A módszerek átadása nagy óraszámban történik és a képzés elvégzése után az itt végzett hallgatók képesek ezeket a módszereket pszichoterápiákban alkalmazni.

Üdvözlettel,
Vizin Gabriella
 


Válasz erre
10

Tornyossy Mária

2010-05-04 23:53:40

Kedves Pszichológusok!

Lehet, hogy ez már egy elakadt téma, de mégis. Nekem az a legfőbb bajom, hogy a Lelki Egészség Orszságos Programjában sehol sem olvastam a pszichológus kifejezést. Na meg az, hogy a pszichiátriai szakma a háziorvosoknak küldött módszertani levelében sem említ ezt a szakmát, s nem említi a valaha neurózisnak mondott megbetegedést, amiről azt tanulta az én generációm, hogy a pszichoterápia számára a legfőbb terep. Itt vagyok elakadva.


Válasz erre
11

dr. Harangozó Judit

2010-05-05 20:33:02

Kedves Mária!

Igen, és ezt tĹąri a pszichológus szakma. A Magyar Pszichiátriai Társaság vezetőségében is "elfogytak" a pszichológusok, pedig a "szakmai rendszerváltás" főszereplőinek kellene lenniük.  Helyük lenne többek közt a közösségi ellátások vezetésében és elvégzésében, a háziorvosi konzultációs programokban egyaránt.

Mostanában azonban legalább a LEF-en előkerült a téma, hátha ez is segíti a felébredést....

 

Üdv:HJ


Válasz erre