Lelki
Egészség
Fóruma

Témaindító bejegyzés: A DSM-V változásai Kéri Szabolcs kommentárjával

2010-03-26 23:16:18

A DSM-V MUNKAVERZIÓJÁRÓL

angol forrás: http://www.dsm5.org/Pages/Default.aspx

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság 2010 februárjában közzé tette a DSM-5 munkaverzióját. Az anyag mindenki számára ingyenesen elérhető, sőt áprilisig hozzá is lehet szólni (http://www.dsm5.org/Pages/Default.aspx). A végső változat megjelenését 2013-ra tervezik. Néhány kulcsfontosságú változás a DSM-5-ben:

1. A multiaxiális rendszert el kívánják törölni, ezzel összhangba hozva a rendszert a BNO-val.

2. Megjelenik egy betegségkategóriák határain átívelő tünettani dimenzionális leírás (cross-cutting dimensional assessment), ahol a hangulati eltérés, a szorongás, az agresszív tendenciák, a pszichotikus-spektrum tünetek, az alvászavar és a pszichoaktív szerhasználat súlyosságát pontozzák.

3. El kívánják törölni a szkizofrénia altípusait. Bevezetik viszont a pszichózis kockázati szindrómát és teljesen külön egységként jelenítik meg a katatoniát (catatonia specifier).

4. A depressziók kapcsán három altípust vezetnének be: depresszió szorongással, pszichoaktív szer abúzussal és szuicidalitással. A bipoláris zavar küszöbét csökkentik.

5. Megjelenik az OCD-spektrum: a kényszerbetegségen kívül ide tartozik a Tourette-szindróma, a testdiszmorfiás zavar, a trichotillománia és a gyĹąjtögetés (hoarding). Továbbra is kérdéses, hogy ezek a szorongásos zavarok között szerepeljenek-e.

6. Az eddigi 12 személyiségzavar helyett 5 típus lesz: borderline, szkizotípiás, elkerülő, kényszeres és antiszociális/pszichopátiás (a „pszichopátia” kifejezés újra előkerült!). A személyiséget dimenzionálisan is értékelik a szelf-struktúra és az interperszonális kapcsolatok alapján. Meg kell adni, hogy egy-egy személyiségtípus milyen mértékben jellemző az egyénre. A disszociatív tünetek bekerültek a szkizotípia formakörébe (!).

7. Az addiktológiai zavarok kapcsán nem akarják használni a dependencia és az abúzus fogalmát sem. Helyette megjelenik a különböző súlyosságú „használati zavar” (use disorder). Az addiktológiai zavarok közé került a kóros szerencsejáték (gambling disorder) és fontolgatják az internet addikció bevételét is.

8. A szexuális zavarok között megjelent a hiperszexualitás. A nemi identitászavarokat a viták ellenére egyelőre meghagyták. A szomatizációnál megjelenik egy „szuperkategória”, a „complex somatic symptom disorder”, magában foglalva több eddig különálló zavart.

9. A gyermek- és serdülőkori viselkedészavaroknál egy csökkent bĹąntudattal és érzelmi reaktivitással járó altípust akarnak bevezetni, amely kifejezetten nagy violenciakockázattal jár. Megjelenne az „indulati diszregulációs zavar diszfóriával” kategória is, amely a gyermekkori bipoláris zavar sokat kritizált megszaporodását ellensúlyozná. Külön kategória lesz a neurodevelopmentális zavarok csoportja, ahol egységes autizmus spektrumról beszélnek, magában foglalva az Asperger-szindrómát. A mentális retardációt az „intellektuális diszabilitás” váltaná fel.

10. Az új neurokognitív zavarok kategóriában demencia helyett major neurokognitív zavarról beszélnek. Külön megjelölést kap a minor neurokognitív zavar. Külön osztályozzák a zavarokhoz tartozó nem kognitív tüneteket (pl. depresszió, pszichózis).
 


Pszichiátriai kutatás betegségek nélkül?

Dr. Kéri Szabolcs

A mentális zavarok kutatásának egyik sarkalatos pontja a diagnosztikus besorolás kérdése. A DSM-5 szerkesztésének köszönhetően újból előtérbe került ez a probléma. Steven Hyman (Harvard University), a National Institute of Mental Health (NIMH) korábbi elnöke már az 1990-es években felhívta a figyelmet arra, hogy a DSM-kategóriák szerinti besorolás hátráltathatja a kutatást. A fő probléma az, hogy a DSM-diagnózisok szindromatológiai egységek, vagyis nem biztos, hogy minden esetben hasonló kóroktani tényezők állnak mögöttük. A NIMH ezért a jövőben a mentális zavarok helyett egyes idegrendszeri hálózatok eltéréseire kíván összpontosítani.

 

A probléma egyik megoldása tehát az lehet, hogy a kutatásban a diagnosztikus kategóriák helyett bizonyos funkciókkal kapcsolatos idegrendszeri hálózatok feltérképezésesre tesznek erőfeszítéseket, és a terápiás eljárások tervezését ezekre irányítják. A HIMH öt kutatási egységet (Research Domain Criteria, RDoC) javasol: pozitív és negatív emocionalitás, kognitív funkciók, szociális funkciók és arousal/szabályozó rendszerek. Az öt egységen belül további részdomének találhatók, amelyek bizonyos idegrendszeri struktúrákhoz és jelátviteli mechanizmusokhoz köthetők. Például a negatív emocionalitás felosztható félelemreakcióra (amygdala hiperaktivitás), stresszre-szorongásra (hypothalamo-hypophysealis rendszer, CRH-kortizol) és agresszivitásra (cingulum, hypothalamus, tesztoszteron, vazopresszin). KönnyĹą belátni, hogy ezek az egységek többféle diagnosztikus kategóriában is szerepet játszhatnak. Ez év nyarán indítanák el a RDoC rendszerével foglalkozó konszenzuskonferencia-sorozatot, és a tervek szerint 2-3 éven belül már ezek váltanák fel a DSM-alapú kutatást.

A fent vázolt elgondolások figyelemre méltóak, de eredetinek és problémamentesnek semmiképpen sem mondhatók. Egyrészt a RDoC-koncepció egységei nagyban emlékeztetnek az egyszerĹą, mindennapokban használt mentális státusz pszichopatológiai egységeire. A kontinentális, így a magyar pszichiátriában ennek mély gyökerei és hagyományai vannak, hiszen bármilyen diagnózis kialakítása előtt részletes pszichopatológiai leírást kell adni a páciensről. Az amerikai pszichiátriában, ahol a DSM-sémák a hazainál sokkal nagyobb szerepet kapnak, valóban újdonságnak számíthat a számunkra természetes módszer újrafelfedezése.

A másik probléma, hogy a RDoC a DSM-hez hasonlóan szakértők által kialakított, konszenzuson alapuló rendszer lesz, amelyet neurobiológiai alapokkal kívánnak alátámasztani. Ebben filozófiai ellentmondás van, hiszen kérdéses hogy szemantikai szinten egyetemesen megragadhatók-e az idegrendszeri mĹąködések, különösen abban az esetben, ha a megfigyelhető viselkedési változásokon túl a szubjektív élmények területére is ki kívánjuk terjeszteni a vizsgálódást. Az alapkutatási eredmények sokfélesége szintén kétségessé teszi a hatékony szintézist. A bioetikai problémákra az ismertetés terjedelmi kereti miatt nem térünk ki.

Végül a RDoC rendszer első megközelítésben túlzottan redukcionistának tĹąnik, figyelmen kívül hagyva az elmúlt évek interdiszciplináris erőfeszítéseit (kognitív, affektív és szociális idegtudományok), bár e tekintetben a konszenzus-konferenciáktól jelentős előrelépés várható.

 

Miller G. Beyond DSM: Seeking a Brain-Based Classification of Mental Illness. Science 2010;327:1437.
 


Válasz erre
1

Seress Attila

2010-03-26 23:19:54

Kedves Fórumozók,

örömmel üdvözlöm a diagnosztikai állítások körüli konszenzus keresést.

1.
Emlékeztetnék rá, hogy az Evangéliumok útmutatásai szerint minden betegség legyőzhető, hiszen a bĹąnbetegség gyógyítására küldte el a Megváltó az ő Szellemét.

2.
A harc a terrorizmus elleni mozgalom idején felhívom a figyelmet, hogy

védett gyógyító közösségeket kell alapítani szerte a világon, ahol a szabadság és a szeretet elve együttesen alkalmazható Földünk fenntartható fejlődésének sikeres elérése céljából.

3.
A probléma ott lehet, ha egyfajta kozmogóniai egységet látnánk az emberi mikrokozmoszban, a betegség-kategóriák rendszerében és ettől nem lehetne eltérni az európai szabadság-szellem és az ázsiai altruizmus létezése dacára sem.

4.
Ez a fajta általam feltárt problematika az arabista kultúrhatás jelenléte a rendkívül intelligens, de a Golgotai Misztériumot figyelmen kívül hagyó gépies algoritmus elemzésben. Hiszen miről is van szó, ha az emberi szellem létét és mĹąködését nem látjuk tükröződni a BNO és a DSM rendszerekben?

5.
Nem tagadom, hogy egy szkizofrénia-váddal, vagy gyanúval (kategória) illetett személy esetében néha nehéz lehet a tünetet produkáló egyénnél az ő egy én-jét, vagyis spirituális mivoltát észlelni. Hiszen éppen a földi, hétköznapi, alacsonyabb én és ego mĹąködésének furcsaságairól van szó, amikor nem lehet érzékelni egykönnyen ezt az emberi mivoltot.

6.
Csakhogy lehet az emberi én kettéosztása nélkül is nézni ezt:

ha a mindennapi ént nézzük, akkor ettől elválasztjuk manapság a magasabb ént és az előbbit alacsonyabb énnek nevezhetjük. Azt mondhatjuk, a mai életben a pecsétőrök esetében egy magasabb én mĹąködik, ide sok-sok tanulás és tapasztalat útján lehet eljutni. Ekkor az alacsonyabb én, hétköznapi én mĹąködés elválasztódik a szemléletünkben, hiszen egy magasabb hatalommal ruházzuk fel a fontos társadalmi funkció felvállaló személyeket, mintegy oda helyezzük a bennünk még nem mĹąködő magasabb énünket. Ez a társadalmi intézmények piramisszerĹą felfogásában oda vezet, hogy kétféle én-mĹąködést hiszünk.


7.
Záró reflexiók:

Már a magyar nyelv is megmutatja:

egyén = egy én.

És ez nem minden:

Közeledik az én őszi jelzésem a lélekgyógyászat megmentéséről idejének tavaszi tükrében a húsvéti-pünkösdi idő.

Ezt így fejezi ki a magyar nyelvünk:

ének, vagyis amit egy én-lény elkezd szólni, azt többen is együtt, már nem szólják, hanem énekelhetik együtt és ott minden én hangja kiérezhető.

 

8.
Összefoglalva:

a konszenzus keresés során láthatjuk meg csak igazán, mit jelent az egyéniség és az egyének éneke.

A gyógyító nevelési módszerben a kóruséneklésben megvalósulhat az épek és a sérültek együttmĹąködése.

Találkozzunk újra a húsvét idején az őszi találkozónk után:

A Szabad Rehabilitációs Közösségünkben 2010. április 3-án nem Szabó Attila filozófus előadóé a szó, hanem én tartok előadást

"Az Én általi gyógyítás" címmel és itt a János Evangélium világegészét veszem alapul, valamint a János evangéliumban rejlő szabadságot és a megejtően szép altruizmust.

Tehát szeretettel várok az Én általi gyógyítás témájú húsvéti nyitott találkozóra érdeklődőket:

2010.április 3-a délután 17 óra előtt már. Nálam lehet jelezni a részvételi szándékot.

üdvözlettel
Seress Attila
 


Válasz erre