Lelki
Egészség
Fóruma

Témaindító bejegyzés: Eszmecsere Triesztben az elmeegészségügy megújulásával kapcsolatban.

2010-01-07 22:48:37

Kedves Fórumozók!

Érdemes elolvasni a találkozó bevezető, vitaindító gondolatait, amelyek a pszichiátriai szolgáltatások és ellátórendszer fejlődésének legizgalmasabb kérdéseivel foglalkozik, beleértve a nálunk is terítékre került medikalizáció vs humanisztikus megközelítés témakört, vagy a gazdasági-társadalmi krízis hatását és kezelését. A vitaanyag az emberi jogokra alapozott és a medikális szemléletet szembeállítja, kiemeli, hogy a "közösségi reformok" úgy általában nem szüntetik meg dehumanizáló gyakorlatokat automatikusan, sőt, az intézményesülésnek és dehumanizációnak újabb és újabb változataival lehet találkozni.

A közösségi elvek mellett átfogó és értékalapú gyakorlatokra lehet szükség, amelyek létrehozását segítheti a trieszti tapasztalatcsere.

A találkozó kicsit a Fórumos eszmecserékre is hasonlít és a két nyelven is mellékelt bevezető gondolatok hozzátesznek azokhoz a vitákhoz, amelyek a fórumon és a fórumos eszmecseréken is előkerültek. Ma Magyarországon is a medikális lobby és a medikális ellátás uralkodik a pszichiátriában, ennek térnyerésével találkoztunk az elmúlt tizenévben (az agy évtizede, egyszerĹą kritériumokra épülő diagnózisok, stb.). Mo-on a humanisztikus értékrend a pszichiátrián belül igen erős volt (korábban), mára háttérbe szorult, amelyet sok nagy formátumú képviselőjének "emigránssá" válása, háttérbe szorulása is jelez. Noha a tudományos evidenciák ma már ezer ponton cáfolják a medikális pszichiátria validitását, ennek szinte nyomát nem leljük a hazai szaksajtóban (talán emlékeznek, hogy a 2008-as májusi MTA szimpózium anyagait a Magyar Tudományban tudtuk Kéri Szabolccsal publikálni, amelyet a hazai szakemberek nem nagyon olvasnak, hacsak nem a Fórum honlapján).

A MAT kongresszuson megtartott eszmecserén is az derült ki, az addiktológusok is részben a medikális pszichiátriától menekülve váltak annyira különállóvá a pszichiátriától (ők nem emigráltak, "új országot alapítottak"), amely különállás pl. a betegek oldaláról vitatható. A medikális pszichiátria a másképp gondolkodó, más szemléletĹą szakemberek számára "ellen-identifikációs" pont tehát, megalapozva egy elkülönült nézőpontot, ezáltal is akadályozva persze a változást. (Korábbi leveleimben többször kifejtettem az emigráns helyzetek ellentmondásait...)

Jogos a szociális ellátás egyes képviselőinek a kritikája is a medikális szemlélettel szemben.

Fontos látni azonban, hogy a közösségi pszichiátria hazai "hivatalos" modellje személyközpontú, humanisztikus értékeken alapul, ahol a betegek/kliensek céljai, szükségletei irányítják a szakmai team munkáját. Ennek eszköztárából azonban nem szoríthatóak ki a medikális eszközök sem....Tképpen a szemlélete hasonlít a Seress A. által leírt és létrehozott szabad rehabilitációs közösség szemléletéhez, ahol a résztvevők egymás életének teljesebbé válását segítik, függetlenül attól, hogy sérültek, vagy (úgymond) egészségesek, - azzal a különbséggel, hogy a közösségi ellátásban a gondozó szakemberek a saját személyes céljaikat nem jelenítik meg, ezek megvalósítására nem terjed ki a team-munka (de a kliens természetes segítőire igen...).

A közelmúltban ez a közösségi modell sok kritikát kapott (ld. a szociális ellátók levelét a minisztériumhoz , a Fekete-Gombos-Harangozó, ill. Bugarszky-Szendi-Harangozó vitát a LEF-en), és többen a medikális szemlélettel tették azonos helyre, szembeállítva ezzel a humanisztikusnak mondott szociális megközelítést.

Ha most a trieszti felhívás nyomán kritikus szemmel nézem, hogy is állunk, hát azt látom, hogy nálunk a szociális képzés legalább olyan paternalisztikus szakembereket "lök a pályára", mint az orvosképzés, sőt! Persze a szociális szakember nem diagnózist kezel, hanem szociális problémát: segélyt, étkezést, lakhatást, tüzelőt, gyermekelhelyezést. A diagnózist kezelő pszichiáter, vagy a problémát kezelő szociális szakember egyaránt dehumanizálja az ellátást!

Talán pont ez az alapképzési probléma teszi nehézzé a "hivatalos közösségi modell" megfelelő színvonalú ill. szemlélettel történő mĹąködését sok ellátóhelyen, ahol nem képesek megbirkózni a személyes szükségletek feltárásával és azok irányadó szerepének megjelenítésével a gondozási munka során. Hiába tudunk megoldani ügyesen problémákat, ha munkánk a szakember elképzeléseire alapoznak, akik sokszor jobban tudják, mi jó a betegnek, mint ő maga. Az országban sok helyen tartottam már szupervíziós és esetmegbeszélő csoportokat, és valóban azt tapasztalom, hogy az ellátás sok helyütt a beteg kontrollját valósítja meg a felépülés elősegítése helyett, és hiába használjuk jól a stratégiákat, ha az értékrend dehumanizált. Így most kissé jobban értem a kritikai hangot, illetve a közösségi modellnek a medikális ellátással való összemosását, amely a kritikai nézőpontokban megjelent. Fontos azonban, hogy ez nem a "hivatalos közösségi módszertan" alaphibája, hanem a (szociális) képzések által nem megugrott humanisztikus értékváltásból adódó hiányosság, amelyet nem tud egy rövid közösségi képzés bepótolni, a továbbképzések pedig nem indultak el e területen megfelelő színvonalon.

Az alapképzést tekintve Mo-on a pszichológusok állnak legjobban a humanisztikus szemlélettel. Lehet, hogy a szociális közösségi ellátásokban főképp pszichológusokra lehetne bízni a vezetői munkát, akik a tréningmódszerekben (pl. szoc. kézségfejleszés, helyzetgyakorlattal, kommunikációs tréning) és a pszichiátriában is sokkal jártasabbak, mint a szociális szakemberek? Ráadásul sokan állás nélkül vannak...

Addig is, félretéve egymás minősítgetését, összehozhatnánk egy "kis Triesztet", egy hazai fórumos, vagy más eszmecserét a humanisztikus értékek és modellek elterjesztése érdekében, ahol egy oldalon állhat az Integrált Pszichiátriai Ellátás, a Soteria modell, a XII. kerületi Családsegítő megközelítésmódja, Seress Attila, a PÉF, az addiktológusok, ha köztünk lenne még: Kéri Szabolcs, és sokan a nagy emigránsok közül...
 

Harangozó Judit

Felhívás


Válasz erre
1

dr. Lajtavári László

2010-01-07 22:50:17

Kedves Fórumozók !

Én elolvastam és kitünő anyag, megnéztem a szervezőket, a szerzőket és kiváncsi voltam Basaglia nevét megtalálom-e. megtaláltam.
Hát igen, Olaszországban végig mertek csinálni egy Basaglia nevével fémjelzett reformot, mi erről inkább csak a kritikát olvastuk, illetve tanultuk annak idején.
Dehát mi egy ilyen országban nöttünk fel. Marxot nem lehetett eredetiben olvasni, mert még képesek lettünk volna felismerni, hogy ami nálunk marxizmus jegyében folyik az hamisítás.
Buddha ( történelni ) szerint az emberi szenvedés fő forrása a tudatlanság. Ez így van és az én gerenerációmmal mindent elkövettek, hogy tudatlanságban nőjjünk fel.
Az ördögi terv sikeres volt, annyira, hogy tudatunkat máig is befolyásolja.
Erre a trieszti konferenciára ha el tudsz menni, menjél és add hírül számunkra, hogy mi történik a világnak abban a részében, ahol a demokráciának történelmi hagyományai vannak, annak ellenére, hogy az ő nevükhöz kötődik a fasizmus is.
És bizony nekünk is kellene szervezni egy konferenciát, ahol a hazugságok, féligazságok mellett, az igazság kimondására is nyílik lehetőség. Kéri Szabolcsot én is hiányolom, de nem volt elég bátor. Neki már nem az életét, családját kellett volna félteni, mint a kommunizmus sötét éveiben.
A régi reflex jól müködött, nyilván vele is leültek az " illetékesek " beszélni.

Most kaptam levelet Thomas Szasztol, jövőre lesz 90 (!) éves és szeretne tavasszal eljönni. Nem gondolom, hogy azonosulni kellene vele, de életmĹąve elismerést érdemel.
Örülnék, ha a tervezett konferencián ő is ott lehetne, nagyon boldog lenne, ha előadást is tarthatna.
Bőven van annyi kiváló ember, akik megmutatták, hogy nálunk is lehet bátornak lenni és ezért ezért senkit sem ért valódi atrocitás.( Buda Béláékat kivéve, akiket laza mozdulattal és kíméletlenséggel kivontak a forgalomból. )
Egyetértek Judittal, szervezzünk mi is.
És terjesszük a tudást.
 


Válasz erre
2

Dr. Katarina Horska

2010-01-10 18:21:32

dr. Katarina Horska, Olaszországban dolgozó pszichoanalitikus pszichiáter reflexiója Lajtavári dr. alábbi írására a trieszti konferencia kapcsán. dr. Horska úgy tudom részben Budapesten járt orvosegyetemre, üdvözöljük a Fórumon! Előadása, amely tavaly a Francia-magyar pszichiátriai konferencián hangzott el, olvasható a honlap tudomány rovatában. Ebből az előadásból idéztem a nagykállói konferencián elhangzott előadásomban a pszichiátria identitászavaráról szóló gondolatait. (HJ)

 


Kedves Kollega,
Dr L.T adta nekem att a Te leveledet. Nagyon erdekesnek es elgondolkoztatonak tartjuk amit Te leirsz. Mind az olasz psichiatria es europai psichiatria democratica tagjai hozza szeretnenk segiteni ahhoz, hogy a progresziv, liberalis community based pszichiatria nemcsak maradjon, de tovabb fejlodjon.
Legyetek olyan szivesek, Te es kollegiat, hogy tegyetek be a Ti cimjegyzeketeibe,hogy amikor irtok T.nak, en is megkaphassam, igy a kapcsolatunk gyorsabb es szpontaneab valhat.
Remelem, nem sokara szemelyesen is sikerulni fog talalkoznunk.
Boldog Uj Evet kivanok es szivelyesen udvozollek,
Dr. Katarina Horska


Válasz erre
3

Seress Attila

2010-01-07 22:50:43


Kedves Judit és baráti köre,

köszönöm szépen.

A Szentpétervár-Trieszt limeszről még a marxista egyetemen a prof. dr. Andorka Rudolf által indított szociológia szakon volt szerencsém tanulni, amikor oda jártam.

A Trieszt felőli impulzus kapcsán, amit Judit hivatkozik:

a hazai zsákutcás fejlődés (Bibó) tükrében, tükrözve a fogyatékosság, mint be nem teljesült fejlődés ismeretanyagára talán jó megbékélési impulzusokat hozhat a hazai 27.000-os ellátottak javára.

Fontos volna talán elcsípni egy Szentpétevár felőli másik impulzust is és összekötni a Trieszt felől Judit által jelzett impulzussal.

Pl. a Riga területén létesített www.futureforyou.eu jó példa lehet nekünk is.

Nagyon kedvesen mĹąködtek együtt a Free Rehabilitaton Community impulzussal, miért ne lehetne őket is meghívni?

Én a Pető-intézethez hasonló egészségi ellátást kezdeményezek. Megjegyzem, Pető ma már világhírĹą jó példa, másrészt konkrét kapcsolata volt Dr. Karl König orvossal.

vidám napokat
SA


Válasz erre
4

dr. Harangozó Judit

2010-02-21 14:41:39

Óh, Trieszt, Trieszt….
Az Ébredések Alapítvány jóvoltából részt vettem a Triesztben megtartott „Mi a lelki egészség?” c. találkozón, amely a pszichiátriai ellátás közösségi alapú, demokratikus szellemĹą átalakítását szolgálta. Triesztben dolgozott Basaglia, akinek nevéhez fĹąződik az olaszországi pszichiátriai reform a 60-as évek végén, amikor a krónikus intézményeket bezárták Itália nagy részén. Trieszt is kórházi ellátás nélkül maradt. Basaglia tevékenysége nyomán a San Giovanni kórház épületeiben ma színház és egyetemi intézmények kaptak helyet. A betegek önsegítő „szövetkezetekbe” tömörültek. Basaglia tevékenységéről sok legenda kering, közleményei főképp olaszul jelentek meg. Mégis találtam egy írását angolul:
http://www.triestesalutementale.it/english/doc/basaglia_1964_destruction-mhh.pdf
Eszmerendszere Goffman-hoz, az egzisztencialista filozófusokhoz és pszichiátria-felfogáshoz, Foucoult-hoz kötik. A goríciai pszichiátriai intézet fiatal vezetőjeként fogalmazta meg az intézmények ártó hatásairól és a szabadság gyógyító erejéről szóló gondolatait. Árnyalt gondolatokat fogalmaz meg arról, hogy a hatékony gyógyszerek hogyan járulnak hozzá a betegek szabadságához, ugyanakkor azt is elemzi, hogy a gyógyszeres kezelések az intézményesült gyakorlat szolgálatba is állíthatóak.
Az elmúlt évtizedekben Olaszországban kialakult a civil szolgáltatások átfogó rendszere, szociális szövetkezetek, amelyek „felfogják” a pszichiátria zavarral élők nagy részét. Feberey és Toresini szerint Olaszországban – kontrasztban Franciaországgal – megváltozott a pszichiátriai problémák felfogása (Forrás: 2009. májusi francia-magyar pszich. konferencia). Sokkal több probléma jelenik meg úgy, mint közösségi szolidaritással, támogatással megoldható zavar, tehát amely nem kerül az egészségügyi intézményrendszer ellátási körébe, és nem kap „medikális” értelmezést. Létrejött a demokratikus pszichiátria társasága is Olaszországban. Basaglia korán, 1980-ban meghalt, de Triesztben folytatják munkáját, erről olvashatunk Mezzina remek előadásában:
http://www.triestesalutementale.it/english/doc/mezzina_2000_auckland.pdf
A közösségi ellátás szemlélete persze Olaszországban is háttérbe szorult valamelyest az agy évtizede medikális korszakának virágzása alatt.
Most viszont olyan módon támadt fel ismét, amely valóban a 60-as évek hangulatát idézte. A reform-találkozóra tömegek érkeztek, pedig igen viszontagságos volt az idő, én is azt hittem, nem élem túl az út közben támadó szlovén hóvihart. A találkozó plenáris előadásain kézről kézre adták a mikrofont azok a szakemberek, akik forradalmi hévvel tettek hitet az emberközpontú, személyközpontú, az intézményesülés , kirekesztés minden formája ellen tiltakozó, sokszor egzisztencialista megközelítésĹą, közösségi alapú ellátás mellett. Drámai beszámolókat hallottunk a romániai asylumokról, ahol pár éve még a hideg és éhezés miatt haltak meg tömegesen betegek, a krónikus intézményekben folyó szervkereskedelemről (pl. Moldovában, Romániában, Argentinában, stb.). Idős olasz pszichiáterek tettek hitet amellett, hogy a terápia nem képzelhető el személyes befektetés, szeretet, a másik ember átfogó megismerése nélkül, nem lehet diagnózisokat, csak embereket gyógyítani, mutatták be a közösségi ellátások régi-új jó gyakorlatait. Jan Pfeiffer Csehországból számolt be a posztkommunista országokban az ellátási reformok ellenére fennmaradó intézményesült gyakorlatokról, a nagy intézményekben folyó embertelen ellátásról. Marokkói szülőszervezhet képviselője panaszolta az ellátatlanságot. Előkerült a medikális pszichiátria kritikáját képviselő szakirodalom bemutatása (nagyjából az, amit Kéri Szabolccsal publikáltunk a Magyar Tudományban), valamint a biológiai terápiák kritikája. Ugyanakkor a korszerĹą gyógyszerekhez való hozzáférést elengedhetetlennek tartják, ebben nincs vita. A lelkes résztvevők a plenáris előadásokon a csilláron is lógtak, én magam is több órát álltam, mert nem lehetett ülőhelyhez jutni. Egyes előadások után, közben állva tapsoltak. Benedetto Saraceno, a WHO Pszichiátriai Divízió vezetője is állva hallgatta végig a plenáris ülést a zárónapon. A délutáni worshopokon tematikus eszmecserék folytak, akkora elszánással, amit még sehol nem tapasztaltam: telt házzal mentek 14-19 óra közt, egy szünettel ezek a programok.
A rendezvény nagy publicitást kapott: Basaglia interjút vetített az olasz TV, a résztvevők egy trieszti moziban nézhették meg. Az esti órákban filmek készültek, ide bármelyik résztvevő becsatlakozhatott.
Az olasz közösségi pszichiátria demokratikus, baloldali mozgalmi hagyományai feltámadni látszottak: a hatvanas évek nagy generációja fiatalos hévvel hozta azoknak az időknek a hangját. Ugyanakkor megjelentek az angolszász közösségi ellátás hangjai is: sok szó esett az ellátás értékei mellett az evidenciákról is. A rendezvény izgalmas felhívását is közösen jegyezték az olasz és angolszász szakemberek. Mezzina és munkatársai birtokában vannak a korszerĹą tudományos információknak, a tényeken alapuló ellátásnak. Úgy látszik, megtörtént az érték-alapú olasz reform-mozgalom és az evidenciákat előtérbe állító angolszász közösségi törekvések találkozása. Egy vezető olasz szakember részt vesz Obama egészségügyi reform-bizottságában is.
A rendezvény újabb közösségi forradalmat hirdetett meg és útjára indította a „Global Network for Community Psychiatry” kezdeményezését, amelyhez én is csatlakoztam, ha jól láttam, egyedüli magyar résztvevőként. A Network szakmai hátteret és nemzetközi kitekintést, kommunikációt adhat a Lelki Egészség Fórumának (is). A Network a WHO támogatását élvezi, igyekszik a közepes és kis bevételĹą országok számára új lehetőségeket teremteni, segíteni képviselőik elutazását a következő rendezvényekre.
Milyen jó volt…a szabadság szelleme, afféle „LEF a köbön”. Utólag sajnáltam, hogy nem jelentkeztem egy előadással – itthonról nehéz volt ezt a szellemiséget előzetesen megéreznem, inkább csak azt éreztem, valami zavaros, „olaszos”, nem szokványos konferencia-szervezéssel van dolgom. Jó volt ebben tévednem.
Jó volna már nálunk is összegyĹąlni a „Pilvax Kávéházban”.

A találkozó dokumentumai letölthetők innen.

 

Harangozó Judit


Válasz erre
5

Radó Iván

2010-02-21 16:16:51

Ezek nagyszerĹą hírek és remek tudósítás.
I.


Válasz erre
6

Németh László

2010-02-25 22:44:17

 Kedves Judit!

Öröm volt olvasni ezt a beszámolót.

Amit én hozzá tudok tenni, hogy a szociális szövetkezetek ügyében van egy kezdeményezésünk. Egyrészről az eMultiCoop Szociális Szövetkezet http://www.multi.coop/ keretében van egy Szövetkezetfejlesztő Ügynökségünk, amely segíteni tud szociális szövetkezetek kialakításában (a Mondragon http://www.mondragon-corporation.com/ munkaszövetkezet mintájára), másrészt folyamatban van a megalakítása a Szociális Szövetkezetek Szövetségének, amely szakmai támogatást, képzést, érdekvédelmet nyújtana a szociális szövetkezeteknek.
Továbbá információ, hogy a TÁMOP-2.4.3 pályázati kiírás rövidesen megjelenik, amelyik a szociális szövetkezetek programjainak finanszírozását tudja biztosítani.

Üdvözlettel:

Németh László (most szövetkezetfejlesztő, közösségépítő minőségemben)
nemeth.laszlo@multi.coop


Válasz erre
7

dr. Harangozó Judit

2010-03-07 16:37:47

Márciusi havazás a trieszti tavasz után, avagy: borús gondolatok a magyar pszichiátriáról


Az utóbbi időben a pszichiátria különböző képviselőitől érkező javaslatok és vélemények a közösségi pszichiátriával kapcsolatban jelentős ambivalenciáról árulkodnak. Kurimay doktor írása a LAM-ban vakfoltot mutat a közösségi ellátás egész eddigi hazai múltja, hagyományai, jó gyakorlatai tekintetében. Kifelejti az írásban, hogy a közösségi ellátás hazánkban országos hálózat a szociális ellátásban, amely törvénnyel, képzéssel, finanszírozási rendszerrel, sőt, a pszichiátriában eléggé ismeretlen minőségellenőrzéssel stb. is rendelkezik. Kifelejti azt is, hogy egyes régiókban átfogó, vagy közel átfogó közösségi alapú ellátás mĹąködik a gyakorlatban - pl. a VIII. kerületben is. A közösségi ellátások Kurimay írásában Bitter tevékenységével kezdődtek tavalyelőtt a Ferencvárosban. Hát nehéz másként értékelni ezt a gesztust, mint valamiféle "ide nekem az oroszlánt is", leszorítósdi attitĹądnek. Ez persze tipikus magyar tempó, ami különösen értelmesnek tĹąnhet a közösségi pszichiátria forrásaiért való küzdelemben, amelyet a hivatalos pszichiátria, úgy fest, magáénak tekint. Ami persze nem egészen a közösségi szellemiség, amelynek lényege a kooperáció minden téren. Épp ez a baj: az orvos-központúság, az ágy, beteg, betegség, gyógyszer meghatározta szakmai ötszög keretei közt nem lehet közösségi szellemiséget létrehozni. Ennek lényege ugyanis a team-szemlélet, a mások érdekeit is tisztelő asszertívitás, az emberek személyes céljainak (és nem csak betegségének) segítése, a páciens szabad döntéseinek támogatása, a terepen végzett munka - konkordancia és nem compliance. Kurimay doktor azt is jelezte egy másik levelében, hogy a NICE irányelvek (ld: honlap, szakértői anyagoknál) messzi országban készültek.... Csak az a baj, hogy ebben az országban is megvalósulnak sok-sok helyen a pszichotikusok és más betegek kezelésében, amelyek Kurimay doktor talán kissé csőlátó megközelítéséből kiestek. Jobban meglátná őket, ha a jó gyakorlatok, a betegek, hozzátartozók, nővérek, szociális szakemberek képviselőit bevonnák a döntéshozásba. Mario May biztosan ebben (is) egyetért velem....

Aztán: A közelmúltban az SZMI-ben lezajlott egy Buda Béla által (remekül) moderált, közösségi pszichiátriai kerekasztal az ápolókon kívül az összes érdekelt szakmai és érdekvédő csoport képviselőit felvonultatta, hogy az egészségügyi és szociális oldal együttmĹąködésének javításáról tárgyaljanak. Ott is azt észleltem, hogy kettős nézőpont alakult ki a pszichiátria oldaláról, amelynek hivatalos álláspontját leginkább Németh Attila képviselte ezen a találkozón (még Silling doktor és én voltunk jelen).

Az egyik szerint a közösségi ellátás tulajdonképpen a pszichiátriai ellátás körébe tartozik, ennek értelmében integrálni kell az egészségügyi ellátással. N.A. több szakmai vezetővel egyeztette ezt a javaslatát. (Velem is, de az integráció ezen módjában nem tudtunk megegyezni…) Ebben a javaslatban is felsejlik a forrásokhoz való erőteljes vonzódás. Mással nem lehet magyarázni, hogy egy ilyen teljesen megalapozatlan és romboló lépést komolyan megfogalmaz a szakma.

Németh Attila erre a rendezvényre benyújtott egy közösségi pszichiátriáról, elsősorban annak módszereiről szóló összefoglalót, amelyet együtt írtunk talán 3 éve. Akkor még N.A. az MPT elnöke volt, de még így sem tudta elérni, hogy ezt a javaslatunkat egyáltalán tárgyalja a Szakmai Kollégium (amelynek elnöke akkor Bitter Prof. volt).

A vita során úgy látszott, ez az „összeintegrálós” megoldás nem tartható, N.A. is helyesen elmozdult az együttmĹąködés és a jó gyakorlatok kiemelése felé. Ezt értékelni lehet: a beszélgetés során kilépett a fentebb leírt „ötszögből”.A vita hevében azonban egy másik nézőpont is megjelent végül a szakmai oldalról, nevezetesen az, hogy a közösségit meg csinálják "a szociálisok".

Pedig a pszichiátriának nem kell kihátrálnia a közösségi ellátások elől.

A szociális ellátásban megjelenő közösségi szolgáltatás kialakításakor az volt a fejünkben annak idején, hogy az Asszertív közösségi kezelés" tényeken alapuló modelljéből kiindulva, érdemes intenzív teameket létrehozni a forgóajtós, nagy intézményhasználatot mutató, sok életviteli támogatásra is szoruló klienseknek. Erre hivatottak a ma már több ezer beteget ellátó közösségi ellátók a szociális ellátásban. Ha nem gondoljuk, hogy a közösségi ellátást minden tekintetben nekik kell csinálniuk, akkor a jelenlegi gondozott létszám elegendőnek látszik a fenti célcsoport „lefedéshez” (már csak a területi eloszlással van baj…).

Ez azonban nem jelenti azt, hogy más klienseknek nincs szükségük optimális pszichoszociális intervenciókra a biológiai kezelések mellett. Sőt. Különösen hatékony a családgondozást, pszichoedukációt, támogatott foglalkoztatást, stresszkezelést és más intervenciókat a betegség korábbi stádiumában biztosítani a apszichotikus, affektív, addiktív, stb. betegeknek. (Korai intervenció). Ilyenkor drámai javulásokat lehet elérni a kórlefolyásban.

Az Eü. Min. résztvevője jelezte, hogy a min. szeretné megőrízni a pszichiátriai gondozást, de azt is, hogy keresik a helyét ennek az ellátásnak. Megítélésem szerint nagyon fontos lenne a területi betegellátásban megjeleníteni a korai pszichoszociális beavatkozásokat (sec. prevenció), tehát a közösségi ellátást e célcsoportnak a pszichiátriai gondozó keretein belül biztosítani. Ez finanszírozás-bővítést jelent, de olyat, amely nagyon jó befektetés, hiszen az így gondozott betegek nagy része lesz munkaképes, és várhatóan elkerülheti majd a lecsúszó betegségkarriert. Egyben csökkenne a gondozók hosszú távú zsúfoltsága, mivel még több jobb állapotú beteg lenne a kliensük, a krízishelyzetek jelentősen csökkennének. E finaszírozást lehet célzottan, akár minőségi teljesítményhez kötve is biztosítani.

A fenti javaslat szociális ellátással kompatibilis szakmai módszertana bevezetett Mo-on, megjelenik a PG-ók protokolljában (mint jövőbeni irány), megjelenik az oktatásban, rezidensképzésben, több jó gyakorlat is van Mo-on.

A múlt héten szupervíziót tartottam a közösségi szolgáltatást elindított és az egyik hazai jó gyakorlatot megvalósító veszprémi pszichiátriai gondozóban (ahol Balczár Lajos vezetésével egy átfogó ellátás felé haladnak). A közösségi ellátást vezető pszichiáter-kolléga azt mondta: a közösségi ellátás a pszichiátriai gondozás "nászútja". Egyben a XXI. század pszichiátriájának világszínvonalú gyakorlata. Mert NICE irányelvek itthon is vannak.....

Szerintem a pszichiátria válaszúthoz érkezett. Beragad-e az ötszögbe: a kórházas, forenzikus osztályos, a pszichiáterek a többi szakma rovására mutatott fölényével, a biológiai kezelések túlsúlyával, az ipari összefonódásokkal, a függésben lévő és kontroll alatt álló betegekkel, a medikális betegségfogalmakkal operáló szakma, amelytől a már „rendszert váltott” addiktológusoktól a szociális ellátókig sokan elhatárolódnak, és ahonnan sokan emigrálnak? Vagy képes az ötszögből való kilépésre, egy demokratikus fordulatra, összefogva a társszakmákkal, a betegekkel, hozzátartozókkal, szembenézve és átlépve az „agy évtizedéhez” kötődő, mára sok ponton sem szakmailag, sem etikailag „nem korszerĹą” gyakorlatait. (Erre már Faludy doktor is tett az utóbbi időben utalást, amikor az oktatás „ipartalanítását” indítványozta a Neuropsychopharmacologia Hungarica-ban.)

A közösségi pszichiátriával kapcsolatos nyilatkozatok mintegy lakmusz-papír, jelzik, merre is tart ez a folyamat. Nem vagyok optimista. A Lipót bezárása után a hivatalos pszichiátria által elindított, a betegekkel riogató, stigmatizáló sajtókampány (amely ellen akkor sokan tiltakoztunk, ld. a honlap előzmények rovatban), mára teljesen elszabadult. Az egész sajtóban folyik a „lipótozás”, amely a Lipót szellemiségétől teljesen idegenül oda süllyesztette a szakmánkat, hogy a „rájuk szabadított elmebetegektől” kell megkímélnie az ártatlan lakosságot. Kalapos doktor cikkei, amelyek azonosítják a pszichiátriai betegeket a börtöntöltelékekkel, és amelyek nem kerültek kicenzúrázásra az orvosi szaksajtóból (szemben a reform-pszichiátriai és antipszichiátriai kritikákkal). Ez a stigmakampány az intézményesült gyakorlat túlélését szolgálja, nem véletlen, hogy a hivatalos pszichiátria részt vett a generálásában. Az ipari források alapján tetemes MPT konferencia-bevételek eltĹąnése az MPT-ből, vagyis, ahogy Harmatta doktor kérdésemre fogalmazott az MPT közgyĹąlésén: oda (az MPT-be, ill. az MPT Kft-be) be sem kerülnek, azaz máshová, nem a szakmai „közjót” szolgálva hasznosulnak, hát ijesztő asszociációkat kelt. Az MPT közgyĹąlés, ahol lekeverték az ellenvéleményeket és ahol Lehóczky doktor, a frissen megválasztott elnök meghazudtolt, mondván: igenis folynak a PÉF-fel tárgyalások, majd Harmatta doktor hozzátette: és meghívtuk a PÉF-et az európai konferenciára. Két nagy hazugság, amelynek korrigálására már nem kaptam szót, mert elment az idő. Annak ellenére, hogy az MPT közgyĹąlését a demokrácia jegyében két órásról két órásra(!) növelték….

Menjünk a Pilvaxba…
 


Válasz erre