Lelki
Egészség
Fóruma

Témaindító bejegyzés: Wernigg Róbert Angliából

2009-03-08 12:32:01

Wernigg R. Angliából nagyon fontos dolgokról ír, méghozzá a honi pszichiátria "védelmében". Ugyan levelét a honlapra szánta, hogy ne szaporítsa a számos levelet, de mégis tovaküldöm engedelmével, mert szerintem mindenkinek olvasnia kell. Csak egy mondatot idézek:

"2000 km távolságból már más dimenzióba kerülnek a dolgok - kétségtelen, hogy nagyon sok szempontból sokkal kényelmesebb a helyzett itt Watfordban, de most jövök rá, milyen fontos értékeket léptem át búsan sóhajtozva, míg otthon éltem."

A levlista és a honlap mĹąködésével kapcsolatban is figyelemre méltó javaslatokat tesz. (HJ)

---

Tisztelt Kollégák!

Ha valaki elolvassa, amit "lelépésem" előtt írtam, akkor egy hajlottnak nem mondható korában megkeseredett, pesszimista szakember kedveszegett nyavalygását élvezheti több felvonásban. 2000 km távolságból már más dimenzióba kerülnek a dolgok - kétségtelen, hogy nagyon sok szempontból sokkal kényelmesebb a helyzett itt Watfordban, de most jövök rá, milyen fontos értékeket léptem át búsan sóhajtozva, míg otthon éltem. Kontrasztnak egy kis rövid beszámoló.

Angliában a komplett menedzsment fél napi megfeszített munkájába telik, hogy kiderítsék, hogy az adott beteget hova kell beutalni, vagy ki fogja ellátni. Szegény betegeknek nincs gazdájuk, magukra hagyottan kóborolnak az NHS berkeiben teamtől-teamig, rosszabb esetben pedig egymás torkának ugrasztják a buzgó szakembereket. Maga a szervezés megszervezésének a megszervezése is hosszas szervezői mukát igényel - néha arról szólnak a véget nem érő megbeszélések, hogy milyen további megbeszélésekre lesz szükség. A nettó gyógyító munka az otthonihoz képest mennyiségében elenyésző, minőségében talán valamivel színvonalasabb (nem sokkal). A dokumentáció hosszas és redundáns, és megesik, hogy 1-2 hónap (!) késéssel érkezik meg az érintetthez. Sürgős beutalás annyit tesz, hogy egy héten belül valakinek feltétlenül el kell gondolkoznia azon, hogy mikor fogja megnézni az adott szerencsétlent. A betegek általában véve tájékozottabbak, öntevékenyebbek, egyben sokkal lepusztultabbak és reménytelenebb kórjóslatúak, mint akiket otthon elláttam. Drog- és alkoholfüggőség, állami gondozás, hajléktalanság, gyerekkorban elszenvedett fizikai és nemi erőszak, rendszeres önsértés stb. annyira természetes dolgok, hogy ezek nélkül nem is foglalkozunk közösségi ellátóban az illetővel - továbbküldjük őket az alapellátásba. További meglepetés, hogy Angliában olyan körülmények befolyásolják a kimenetelt rendkívüli mértékben, amitől az otthoni Harlemben szocializálódott magyar pszichiáternek a szempillája sem rezdül (elmarad az 5 embernek tartandó előadás, mert nincs kivetítő; hóesésben az emberek nem mennek be dolgozni; 3 hét szünet bármilyen ügyintézésben, mert valaki éppen szabadságon van; másfél óra késés a munkahelyről, mert nagy volt a forgalom; dokumentálás felfüggesztése 2 hétig, mert beteg van a családban stb. stb. stb.).

Persze, előnyök is vannak azért. Az anyagi biztonság, a munkaidő és a magánélet tisztelete, a szakmai munka erkölcsi megbecsülése fel sem merül kérdésként. A betegek oldaláról fontos, hogy - ugyan tetĹąlassan - mégis mindenre lehet megoldást találni, és a lehetőségek tárháza az otthoniakhoz képest elméletben kimeríthetetlennek tĹąnik (természetesen itt is a szakemberek hangos sóhajtozásával kísérve). Az orvosnak kizárólag a szĹąken vett orvosi munkáért kell felelősséget vállalnia. Az egyes szakemberek közötti együttmĹąködési készség fényévekkel lehagyja az otthonit. A team-munka jó hangulatú. És ha a teamből valakit egyáltalán munkára lehet bírni valamilyen fortélyos módon, az legalább rendesen odateszi magát, és valóban időt-fáradságot nem kímélve full-extrás ellátást biztosít.

Tehát szerintem Magyarországon becsüljük meg a következőket:

1. Áttekinthető, viszonylag egységes, könnyen elérhető és számonkérhető ellátórendszer.
2. Elkötelezett szakemberek, a munkafegyelem és a jobbítás állandó igénye.
3. Magas szintĹą általános képzettség.
4. Nyelvi akadályok hiánya (egyelőre).
5. A szakemberek hihetetlen túlélőkészsége nulla anyagi felhasználással.
6. Strapabírás és mĹąvészi színvonalon Ĺązött katasztrófamedicina.
7. A betegek és hozzátartozók sokkal magasabb szinten beleszólhatnak a sorsukba.
8. A gyógyszerelés sokkal korszerĹąbb standardok szerint folyik.
9. Nyílt szakmai és nemszakmai párbeszéd lehetősége. (LEF!)

Az elméleti bevezető után főleg a LEF "korszerĹąsítése" érdekében néhány konkrét javaslat:

Engem elriaszt a LEF-ről kapott levelek tömege. Eldugítja a postaládámat, használhatatlanná teszi a levelezésemet. Napi 10 fölött már olvasatlanul hajigálom a kukába a leveleket, főleg, ha látom, hogy terméketlen, érzelemvezérelt hitvitáktól terheltek. Hónapokig egyáltalán nem is olvastam a LEF-et, mert semmi értelmét nem láttam naponta órákat tölteni a szellemi csihi-puhi nyomon követésével. Ilyen célokra a moderálatlan vagy félmoderált internetes fórumok valók.

Ugyanakkor a LEF-et, ismétlem, hiánypótló kezdeményezésnek tartom, amennyiben az eredeti funkcióját megőrzi, amiért nagyon sokan beléptünk (többek között, felteszem, Kéri Szabolcs és Ormay István is kb. ugyanazért látott eredetileg fantáziát a Fórumban).

Tehát:

1. Én a tematizált honlapos fórumot remek ötletnek tartom, és kizárólag arra tenném fel a vitatémákat, a körlevélben csupán hetenkénti összefoglalót küldenék 2 sorban (címszószerĹąen a vitás témákról). Feltételezem, hogy kevesebb munkával is járna, és Szabolcs vagy István sem érezné úgy, hogy odáig ment a dolog, hogy feltétlenül el kell határolódnia. Végül is a fórumra az lép fel, aki akar, és nem kötelező tudomásul venni senkinek sem a véleményét.

2. A fórum fejlécében röviden feltüntetném annak célját és krédóját. Így mindenki szabadon eldöntheti, hogy ilyen lovat akart-e, vagy sem.

Aki jártas az efféle internetes fórumokon, biztos ismeri ezek pszichodinamikáját, és nem éri felkészületlenül az, hogy időnként elszabadulnak az indulatok. Mégsem érzi magát feltétlenül személyesen megszólítva, hiszen nem személyes e-mailben provokálják - ha akarja, úgyis elmondja, ami a bögyében van. Tájékoztatásul közlöm továbbá, hogy az efféle helyeken, főleg, ha jelszóval lehet regisztrálni, teljesen szabad az információáramlás (bármit elmondhatunk, és bárki betérhet, legfeljebb ha megtámadva érzi magát, reagál vagy nem reagál). Ettől még nem kötelező sárral hajigálni, de a tényfeltárás néha vegyül az érzelmi indítékokkal, ami ellen nemigen lehet mit tenni, hacsak a moderátor nem rendelkezik korlátlan idővel és anyagi forrásokkal. Ha jelszavas védelem is van, akkor az orgánum csupán félig nyilvános, hiszen aki nem regisztrált (ami nyugodtan lehet szigorú feltételekhez kötve), annak kívül tágasabb. Nem kell tehát attól félni, hogy holnap a Népszabadság vagy a Blikk teljes hasábban hozza le a terhelő bizonyítékokat.

Hátrány lehet, hogy ha a kitĹązüött célnak megfelelően a nem szakmabeliek is bekapcsolódnak (ami nélkül kevés értelme van az egésznek), akkor már igazán nehéz lesz nyomon követni, hogy hol bújik meg egy ügyes újságíró valamilyen cseles álnév mögött. Ez azonban a levlistán sincs másképpen - ennek kizárására másfajta garanciát kellene biztosítani, mint a napi 30 db személyre szóló e-mailben terjesztett hírmagazint.

Ja! Még egy fontos szempont. Fentiek okán nagyra értékelném a lista résztvevőitől, ha bölcs önmérsékletet tanúsítanának, és a személyhez szóló válaszokat személyre szóló e-mailben tolmácsolnák, nem pedig mindannyiunk postaládáját dugítgatnák. Pár hónap távlatából végignézve a levelezés előtörténetén, nem vagyok meggyőződve, hogy minden hozzászólás feltétlenül közérdekĹą volt (akár saját magam némelyik kiforratlanabb megnyilvánulására is célozva ezzel). Szerintem szocializálódjunk a konkrét javaslatok és a szakmai anyagok irányába.

Köszönöm a figyelmet. Aki idáig eljutott, az úgy járt, mint az a Frank Zappa koncertet látogató, akinek 3 óra hossza után már nem kellett kilépődíjat fizetnie...

Wernigg Róbert


Válasz erre
1

Práger Zsuzsanna

2009-03-09 18:54:47

Nagyon nehéz elképzelni , hogy Angliában ezen körülmények vannak , de nem kizárt , mert feltehetőleg ott az emberek nagyobb hányada , a magán praxist folytató orvosokat keresik meg.  Akik meg nem tehetik meg ezt,  azoknak ez marad.

Ugyanúgyazt is nehéz elhinni , a tegnapi Tv mĹąsorban elhangzott százalékokról, arról , hogy hol mennyi depressziós beteg van. Vagy kizárolag a depresszióról lehetett szó és a többi betegséget nem számolták ide ? Mert én akár merre nézek , deprssziós , neurotikus embert látok . A tegnapi százalékok  , aztán az hogy 50 éve mennyi beteg volt és ma  mennyi ,  a fent írtak , nem  győztek meg.. Ez a  véleményem.

 


Válasz erre
2

Dr. Wernigg Róbert

2009-03-30 12:15:19

Pedig nem hazudok, becsszó! Viszont örülök a kétkedésnek, mert ez arra késztetett, hogy utánanézzek 1-2 dolognak.

Az Egyesült Királyságban az emberek zöme a National Health Service (NHS), tehát az állami egészségügy keretében kerül ellátásra. Ennek egyik oka az, hogy szolidaritásalapú, tehát gyakorlatilag minden járulékfizetőnek jár, másrészt teljes szolgáltatást biztosít. A magánszerktor drága, magánrendelésen a kliens jövedelmével arányosan 20 és 80-120 font között változik az óradíj. Ezt még itt is csak a tehetősebbek engedhetik meg maguknak.

Az eltérő beteganyag hátterében más áll.

Egyrészt Watford London peremvárosa, maga is viszonylag nagy (kb. Székesfehérvár és Miskolc közötti méretĹą), de Londonnál olcsóbb. Ennek megfelelően rengeteg bevándorló él itt, ezen belül is főleg színesbőrĹąek és Kelet-európaiak, akiknek eleve magasabb a pszichés morbiditása.

Másrészt a közösségi ellátó (Community Mental Health Team, CMHT) a szakellátás "kapuőre", amelyen minden szakellátást igénylő beteg átáramlik legalább egyszer. Viszont csak az marad meg a mi ellátásunk alatt, aki semmilyen más, különleges szakellátó ellátási ismérveinek sem felel meg. Magyarán, a CMHT a "nyirokcsomó", ami kiszĹąri a "kórokozókat", amitől időnként megduzzad, és fájdalmassá válik (elnézést a beteg hasonlatért, de így szemléletesebb).

Hogy is néz ki a betegek rétegződése?

Szövődménymentes depresszió, szorongásos zavar a háziorvos kezelése alatt marad. Az alapellátásban létezik egyszerĹą szociális esetkezelés és alap-pszichoterápia, illetve kognitív-viselkedésterápia is. Hozzánk tehát alapvetően nem kerülnek "könnyĹą" esetek, vagy ha igen, az a véletlen mĹąve, és visszaküldjük.

A CMHT-be a következők jönnek:

1. Terápiarezisztens vagy szövődményes (alkohol, drog, önveszélyeztető) szorongás, depresszió.

2. Pszichotikus vagy súlyos kényszeres tünetek.

3. Bonyolult szociális ügyintézést vagy magasabb szintĹą pszichoterápiát igénylő esetek.

Az első vizsgálatot egy orvos plusz egy nővér vagy szoc.munkás vagy pszichológus végzi. Ezután a Multidiszciplináris Team Megbeszélésen megtárgyaljuk az ügyet, és vagy felvesszük az illetőt, vagy továbbirányítjuk a következők szerint:

1. Első pszichotikus epizódot a Korai Intervenció Munkacsoporthoz (Early Intervention in Psychosis Team, EIPT).

2. Evészavart az Eating Disorders Service (EDS)-hez.

3. Elsődleges vagy súlyos szenvedélybetegséget a Közösségi Drog- és Alkohol Csoporthoz (Community Drug and Alcohol Team, CDAT), vagy az önsegítő Turning Point-hoz.

4. Családterápiás ügyet a Családterápiás Szolgálathoz, pszichoanalitikus ügyet a Pszichoanalízis Munkacsoporthoz, csoportpszichoterápiás problémát a Csoportpszichoterápiás Szolgálathoz (utóbbi három esetben külön pszichológiai vizsgálat történik), bonyolult szociális ügyet a Community Support team-hez (CST), munkaügyi problémákat a Munkaügyi Tanácsadóhoz (Vocational Advisory Service).

5. Pszichoterápiára nem alkalmas, de csoportos szocioterápiából profitáló betegeket a Watford Assessment and Therapy Service-hez (WATS), a Nappali Kórházba (utóbbi kettő inkább pszichoterápiás hangsúlyú), vagy a Henry Smith House-ba (ez inkább szupportív jellegĹą, krónikus betegeket ellátó védett munka- illetve szabadidős szolgálat).

6. Kórházi felvételt megelőző állapot esetén a Krízisellátó Csoporthoz (Crisis Assessment and Therapy Team, CATT).

7. Otthon élő, otthoni ellátásra szoruló krónikus betegeket az Assertive Outreach Team-hez (AOT).

8. BĹąncselekményt elkövetőket a Forenzikus Csoporthoz.

A fentiekből látszik, hogy a mi ellátásunkban főként a személyiségzavar + hangulatzavar + szenvedélybetegség + pszichotikus tünetek + szociális problémák valamilyen arányú keveredésével jellemzett beteganyag marad, ami meglehetősen frusztráló, ugyanakkor időnként nagyon izgalmas kihívás is. Emellett érezhető, hogy az ellátás bonyolult, mindenre van elvi megoldás, ugyanakkor rettenetesen nehéz feladat mindezt jól összehangolni.

WR


Válasz erre
3

Seress Attila

2009-04-03 21:52:01

Tisztelt Wernigg Róbert,

ha nem haragszik a kérdésért: Angliában nincsenek önkéntesek a pszichotikusok körül?

üdvözlettel

Seress Attila

www.napkelte.extra.hu


Válasz erre
4

Dr. Wernigg Róbert

2009-04-06 19:44:37

Persze, hogy nem haraszom, sőt: örülök!

Vannak önkéntesek, akik gyakorta el is kísérik a klienseket. Emellett az önsegítő csoportoknak és szerveződéseknek is nagy hagyománya van. Ezek pl. szenvedélybetegségek esetében gyakorta eredményesebbek, mint maga a közvetlen betegellátás (pl. a Hertsreach / Turning Point vagy a közismert AA kitĹąnően mĹąködik, és a betegek nagyon szeretik). Ezen kívül számos jótékonysági szervezet is létezik. Elég sok rétegĹą az ellátás, én alapvetően aszerint osztályozom ezeket, hogy az NHS berkein belül, vagy azon kívül mĹąködnek, de persze más csoportosítás is lehetséges.

WR


Válasz erre
5

dr. Harangozó Judit

2009-04-16 10:49:02

Kedves Róbert!

A felhasználói képviseletnek újabb irányzata, amelyet az USA-ban láttam, és legutóbb Sartorius "Fighting for Mental Health " c. könyvében is olvastam erről, arról szól, hogy a felhasználók hivatalosan dolgoznak is a szolgáltatóknál. Van ilyen Nálatok?

Egy másik gondolatom: a fokozott specializáció, ahogyan Te is utalsz erre, sok problémát vet fel. A pszichiátriai zavarok a diagnózis szintján nem kellően validak, elkülöníthetőek, továbbá kezelésük sem annyira specifikus, mint amennyire a medicína más területein megszoktuk. A pszichiátriát nem szerencsés úgy felosztani, mint a belgyógyászatban a gastro-enterológiát, karidológiát, stb.  Ahogyan Seress Attila írta több levelében, a pszich. zavarok valóban bio-pszichoszociális megközelítéssel közelítendőek, ahol elsősorban az embert segítjük egy komplex eszköztárral (és nem a diagnózist...). Így a közösségi teamek, amelyek képesek többféle szakértelmet felvonultatni, és szükség esetén specialistákat is mozgósítani egy-egy problémához, tapasztalatom szerint hatékonyabbak a krónikus problémákkal élők kezelésében, gondozásában, mint a specializált szolgáltatások.

A Pszichiátriai Világszövetség konferenciáján azt hallottam, hogy a felépülés-alapú ellátás lényeges elemének tartják, és az Egyesült Királyságban be akarják vezetni, hogy a kliens/beteg értékelje a javulásának a mértékét. Ezt mi tulajdonképpen a közösségi munka során alkalmazzuk, amikor a személyes célok megvalósulását a beteggel, hozzátartozókkal együtt "osztályozzuk" . kiváncsi vagyok, mit látsz ezekből a folyamatokból, hogyan látod mindezt?

Üdv Judit


Válasz erre
6

Dr. Wernigg Róbert

2009-05-27 10:11:15

Szia, Judit!

Itt nem találkoztam még szervezett felhasználói részvétellel, legfeljebb egyéni kezdeményezések formájában. Általában véve a brit rendszer elég paternalisztikus, Hertfordshire-ben pl. újdonságnak számít az a csoport, amely ősszel indult felhasználók számára, ahol el is mondhatják a véleményeioket és javaslataikat az ellátásról. Ehhez képest otthon fényévekkel előbbre járunk! ValószínĹąleg pont ezért kezelik prioritásként a kliensek véleményét.

A specializációval kapcsolatban teljesen egyetértek. Kaotikussá és átláthatatlanná teszi az ellátást, és valójában semminek nincs felelőse és gazdája. (Az Evészavar Csoport pl. nem hajlandó bulímiásokat ellátni, Binge Eating-ről ne is beszéljünké anorexiások közül is csak azokkal foglalkozik, akiknél nincs komorbiditás. Na most, mutassanak nekem egyetlen ilyen anorexiást.) Emellett az ellátás lassú és nehézkes, bár a hozzáférhetősége viszonylag jó.

Sajnos, a túlzott specializáció miatt a mi közösségi teamünk nem valami hatékony. Ide ugyanis jobbára a teljesen reménytelen beteganyag kerül, akiket sehol máshol nem vállaltak, illetve azok, akiknél messze a lehetőségeken túlmenő támogatást kellene biztosítani. Ugyanezért frusztráló, egyben izgalmas munka, amit végzek. Viszont szintén ebből adódik a nagyfokú kohézió a munkacsoport tagjai között. A multidiszciplináris szemlélet egyébként általánosan igaz az Egyesült Királyság egészszségügyi ellátóira, nem csupán a közösségi pszichiátriai ellátók sajátja.

Egyébként a sok ésszerĹątlen megoldás mellett kiemelném a krízisellátó munkacsoportok munkáját. Azt gondolom féléves tapasztalat alapján, hogy ennek van a legtöbb értelme a specializált munkacsoportok között. Majd részletesebben is írok róluk, sőt, ha eljutok a következő VándorgyĹąlésre, akkor talán prezentálok is. Szerintem ebben lenne fantázia. A központi célkitĹązés a kórázi ápolás kiváltása közösségi alapú sürgősségi ellátás formájában. A legjobb ápolók és szoc. munkások végzik, és hatékonyságban felülmúl bármilyen ellátási formát, amivel eddig találkoztam. Azt hiszem, pár éve vezették be, és óriási megtakarítást eredményezett az NHS-ben.

Bővebben majd később, vár rám a papírmunka!

WR


Válasz erre
7

dr. Harangozó Judit

2009-05-27 23:41:14

Kedves Robi!

Olyanok a leveleid, mint régen, amikor az emberek "nagy utazásokat" tettek, majd megírták egy uti beszámolóban a tapasztalataikat.

 

Mi az Ébredések Alapítványnál szintén a nehéz betegeket tartjuk a "célcsoportunknak". Olyanokat, akiket más szolgáltatók nem nagyon kezelnek. Persze mások is jönnek, de azért nem vesztjük őket szem elől. Jó érzés, hogy a reménytelennek látszó helyzetekbern is lehet segíteni sokszor.

 

Örülnék, ha a következő közösségi konferencián is hallanánk Téged. Dec. első hetében lesz...

 

ÜdvJ


Válasz erre