Lelki
Egészség
Fóruma

Témaindító bejegyzés: Pátkai István újabb levele Délkelet Ázsiából : Kongresszus Bangkokban a sérült emberek közösségi ellátásáról . 1st Asia-Pacific CBR Congress, Community Based Rehabilitation (CBR), Bangkok, Thailand

2009-03-04 22:23:30

Harangozó Judit és Radó Iván kedves sorai, a LEF – en olvasott stimuláló eszmecserék és a bangkoki kongresszuson ért benyomások késztetnek újabb levél irására.

Érdeklődéssel látogatom a Fórumot. Jólesik hallani régi barátotok és új ismerősök gondolatait. A lelki egészség érzékeny témáit tovább gondolva a vélemény-különségeket tükröző levélváltások kreativ feszültségét átélve azt hiszem, hogy a távolság ellenére is részese lehetek egy meghatározó hazai kibontakozásnak, változásnak. A krizisben gondjaink és jobbitó törekvéseink megosztása soha vissza nem térő momentum, alkalom.

A WHO, a délkelet-ázsiai és a csendes-óceáni régióban aktiv nemzetközi szervezetekkel a tájföldi szociális minisztériummal együtt szervezte a kongresszust és számos globális és régionális, a sérült személyek problémáival foglalkozó kormányzati és NGO szervezet nyújtott támogatást. Az előadások kivonatai a hivatalos összefoglalásokkal együtt az Internet-re kerülnek (1st Asia-Pacific Community-Based Rehabilitation CBR Congress – www.cbr-asiapacific.org ), ezért levelemben nem vállalkozom részletes beszámolóra, csupán néhány benyomásomat osztom meg a LEF kollégákkal.

A bangkoki kongresszuson két előkonferencián tárgyaltunk arról, hogy milyen rendszereken érheti el az ENSZ Megállapodás (– UN Convention on the Rights of Disabled Persons) a rászorulókat. A közegészségügyi, (- public health) szemlélet és az elsődleges ellátás, (- primary health care (PHC) újra reflektorfénybe került. Évekig ennek a rendszernek egy elágazása volt a közösségi rehabilitáció (– community based rehabilitation (CBR). Felhasználóink mozgalma és számos kormányzati és NGO törekvés együtt érlelték a CBR jelenlegi gyakorlatát. Rövidesen a WHO, ILO, UNESCO támogatásával, számos szakértő közremĹąködése nyomán a szakmai irányelvek is megjelennek (- CBR Guideliness, WHO). Malájziai és filippinó kollégáimmal a CBR készülő konceptuális rendszerében helyeztük el a közösségi pszichiátriát. Előadásunk vázlatát mellékelten küldöm (Patkai, I., A. Mohanraj and Reyes W. Mental health perspectives in CBR framework, 1st Asia-Pacific CBR Congress. Proceedings, 18-20 February, 2009, Bangkok, Thailand).

Több fejlődő országban az elsődleges egészségügyi ellátás (PHC) foglalkozik a különféle érzékszervi, fizikális,intellektuális és pszichoszociális sérülésekkel élő személyek problémáival. A CBR és a paralell fejlődő közösségi pszichiátria az ENSZ Megállapodás által teremtett jogi környezetben egy megújúlt, holisztikus gondoskodás lehetőségét kinálja. A közösségi pszchiátria néhány országban a CBR rendszereibe integráltan mĹąködik, de nyitott az implementáció más modeljei felé is.


A CBR programokban a vallási közösségekkel való együttmĹąködés jelentős. Tájföldön buddhista szerzetesek vállaltak meghatározó szerepet. Keresztény és hindú szervezetek további példák az ellátás holisztikus rendszereinek fejlesztésére. A cunámi óta a tájföldi kormányzat együtt mĹąködik a szerzetesekkel és más civil szervezetekkel.

A sex túrizmuról elhiresült Phuket - szigettől északra, a missziónk képviseletében magam is láttam a gondoskodás tájföldi modeljét, amit többen ismertettek a kongresszuson. Korábban az egészségügyi ellátásból, oktatásból, munkaerőpiacról és csaknem minden szociális aktivitásból kirekesztett sérült személyek az önsegitő csoportokban találtak előszőr egymásra, - a résztvevők valahova tartoznak, biztonságban érzik magukat, tanfolyamokon vesznek részt, eszmét és készségeket cserélnek. Elkötelezett politikai vezetők látogatják a helyi csoportokat és a problémák ismeretében állnak fel együtt a sérültek érdekében. Érdekes volt számomra, hogy az önsegitő, támaszt nyújtó csoportjaik szerveződésében a felhasználók, a formális és informális segitők szorosan együttmĹąködnek, együtt képviselik közös érdekeiket.
Sok szó esett arról, hogy az ENSZ Megállapodás gyakorlati érvényesitése csak a közösségi támaszrendszer radikális kibővitésével biztositható. A támogatott döntéshozatal, az erőszakot elvető békéltetés, mediáció, a családi és etnikai konfliktusok kezelése, krizisintervenciók képzett laikus segitőkkel, klinikai pszichológusokkal, szociális munkásokkal, tanácsadásban és rehabilitációban járatos peadagógusokkal, kis közösségeket épitő vallási szervezetekkel, az emberre figyelő vállalkozókkal realizálhatók.
Terminológiai kérdésekről is tárgyaltunk. Sokan használják az orvosi diagnózisokat és próbálják felmérni a szükségleteket a károsodás mértéke szerint. Az ENSZ Megállapodás nem emlit fokozatokat és a szociális kirekesztettségre akadályozottságra fordit figyelmet. A pszichoszociális problémákkal élők közül sokan elutasitják a pszichiátriai diagnózisokat és felhivják a figyelmet a titoktartásra, a felhasználók kirekesztésével végzett felmérések veszélyeire.

52 ország képviseletében több mint 700-an voltunk. A Bangkoki Palace Prince Hotel felkészült a sok ’különleges törődést igénylő’ vendég fogadására. Milyen szerencsés vagyok, hogy én ezt a Tájföldet látom. Sokat hallottam a homoszexualitás, a gyermek sex vagy a közönséges prostitúció, kábitószer-kereskedelem Délkelet Ázsiájáról, de számomra a rohammentes epilepsziás gyermek mosolya marad meg erről a csodálatos országról.

A hotel tágas előcsarnokban látás-sérült filippinó kollégám karját gyengéden érinti kisérője és kerekes széken érkező indiai vendégekkel tartanak a felvonók felé. A recepciós pult túl magas, de az előzékeny személyzet a fizikális környezet kisebb akadályain átsegit. Vicky, a mozgássérült fiatalasszony velem együtt érkezik Manilából és örömmel hireszteli, hogy nemrég született a kislánya. A lift előtt felejthetetlen pantomim, - a hallássérültek jelbeszéddel köszöntik egymást. Szines csapat vagyunk, látható és esetenként láthatatlan sérüléseinkben a segitő foglalkozásúak és a felhasználók egymásra találunk. Seress Attila LEF levelei jutnak eszembe, azok a mondatok, ahol bölcsen emeli ki az egymás iránti ’különleges törődésben’ a kommunikáció fontosságát.

Ismerős szót hallok a recepció előtt. Magyar túristák érkeztek. Szép jó estét! Köszöntöm honfitársaimat. Jólesik a magyar beszéd. A rokonszenves dekorativ megjelenésĹą házaspár nem tud mit kezdeni az érdekes vendégsereglettel, bizonyára más közjátékhoz szoktak a világot járva. Érzékelem bizonytalan tétova viselkedésüket. Néhány szót váltunk, elmondom, hogy miként került a nevem mellé a Fülöp Szigetek. A férfi közelebb hajol hozzám és részvéttel kérdezi. „Doktor úr, hogy birja ’ezeket’ nézni és már annyi sok év óta?” Megdöbbenve állok, a férfi alkoholos, acetonos lehellete zavar kissé. Csak pillanatnyi a találkozás. Ázsiában számomra olyan jól ismert, ’szomorú mosollyal’ mondom. „Jó utat magyar testvéreim, még hosszú út áll előttünk! Isten áldjon benneteket!”


Pátkai István
 


Válasz erre
1

Radó Iván

2009-03-05 22:44:28

Köszönöm a megkapó és szakmailag is nagyon izgalmas sorokat. Ugyanakkor az utolsó bekezdés is nagyon igaz. Mi értünk hozzá, hogy nehezítsük saját dolgainkat, pedig "nem is kevés".

Ezt a levelet feltehetem a honlapunkra az itteni címmel?

Tisztelettel:
Radó Iván


Válasz erre
2

Radó Iván

2009-03-17 23:38:25


Elhunyt Jaschkó István
98 éves volt
Életének 98. évében elhunyt kedden Tajvanon Jaschkó István magyar jezsuita atya, aki fél évszázadon át dolgozott e szigeten a testi, illetve a szellemi fogyatékosok, valamint a gazdaságilag, társadalmilag hátrányos helyzetĹą emberek életkörülményeinek javításáért.
A Tajvan északnyugati részén lévő Hszincsu körzetben érte a halál, ahol munkás életének utolsó éveit töltötte - jelentette a Taiwan News angol nyelvĹą tajvani lap internetes kiadása.

Jaschkó István 1911-ben született Kassán. A müncheni egyetemen végezte felsőfokú tanulmányait. Először 1936-ban küldte Kínába Jézus Társasága misszionáriusként. A kínai jezsuita provincia tagjaként nem csupán a kereszténység tanait hirdette ott 1942 és 1954 között, hanem létrehozott egy jótékonysági központot is szellemi fogyatékosok számára Hopej (Hebei) tartományban. Az atya még a Je Jo Ken kínai nevet is felvette, amely azt jelenti: gyökeret ereszteni. Ezzel szerette volna kifejezni letelepedési szándékának és segíteni akarásának komolyságát.

Kínai munkássága azonban hirtelen véget ért, amikor a Kínai Kommunista Párt jutott hatalomra. Előbb három évre átnevelő munkatáborba internálták, majd kiutasították Kínából. 1955-ben Tajvanra érkezett, hogy ott folytassa misszionáriusi munkáját. Ott is több klinikát alapított, és sokat tett olyan gyógyszerek beszerzéséért, amelyek nem voltak elérhetők a szigeten. 2002-ben elnöki kitüntetésben részesült humanitárius tevékenységéért.
MTI
 


Válasz erre