Lelki
Egészség
Fóruma

Témaindító bejegyzés: Volt-e Magyarországon politikai pszichiátria?

2009-02-26 22:05:16

Terenyi dr. felvetésére vitázzunk erről a Médiafigyelőben letölthető film kapcsán!


Válasz erre
1

Kéri Szabolcs

2009-02-27 20:36:21

Kedves Fórumozók!

Az antidepresszívum-kérdés után ismét egy téma, amit még a legelső eszmecsere vitaanyagában vetettem fel.
A rendszerváltás környékén megjelent egy könyvecske a Magyar Demokrata Fórum terjesztésében, „Gazsó-Zelei: Őrjítő mandragóra - Bevezetés a politikai pszichiátriába” címmel. Élvezetes szociográfia, esetekkel, korhĹą dokumentumok másolatával. Sajnos alig lehet beszerezni.
Vannak személyes élményeim is: nagyapámat, aki kulák volt, paranoid téveszmékkel bélyegezték meg, az életét tönkretették. Persze semmi sem fehér vagy fekete: a nagy, setét, zegzugos elmegyógyintézetek hátsó szobáiban nagyszerĹąen meg lehetett bújni még a legvérzivatarosabb időkben is; szintén személyes ismerőseim körében van olyan, aki társaival egy „bolondok házába” menekült 1956 után – így élték túl a megtorlást. Egyes mai fehérgalléros bĹąnözők meg a börtönt, amíg fel nem számolják az intézetet, ahol bujkálnak.
Egyébként ez az a kérdés, ami objektíven kutatható lenne a történészet módszertanával, levéltári búvárkodással, interjúk készítésével. Bár ha a Kenedi-bizottság körüli botrányokra gondolunk, hát, nem lesz könnyĹą munka (ha valaki vállalkozik rá).

Kéri Sz

PS. Az HírTV-n is volt egy film mostanság politikai pszichiátriáról.



 


Válasz erre
2

Radó Iván

2009-02-28 01:15:23

Vót illen naná. Meg ollan is vót, hogy a"kellemetlenkedőkre" ráhúzták, hogy "pszichiátriai beteg". Onnan nem volt menekvés, mármint a stigmábul. Lásd még. Bakonyi: TTT. Objektív kutatás hehe, a MALÉV katasztrófákat nem engedik kutatni, mert éppen valahol máshol vannak az akták mindig". De az is politika, hogy hova telepítették a pszichiátriai betegotthonokat. A mai napig van olyan, ahová csak bricskával lehet eljutni.


Válasz erre
3

Büti Etelka

2009-03-01 07:30:11

Kedves Dr. Kéri Szabolcs!

 Bizonyára örömére szolgál az a hír, hogy a témát azaz, hogy volt-e politikai megkülönböztetésre alapuló pszichiátria Magyarországon, kutatják, ráadásul és szerencsére teljességgel politika mentes módon. Amennyiben érdeklik a részeredmények, vegye fel a kapcsolatot Dr. Erős Ferenccel a Pécsi Tudományegyetem doktori programjának egyik vezetőjével, ő valószínáleg segít abban, hogy a témát kutató doktorandusszal felvehesse a kapcsolatot. (Ugye megérti, hogy egy internetes fórumon nem adok harmadik személy adatairól bővebb felvilágosítást.)

 Amennyire ismerem a részeredményeket a politikai tartalom beszĹąrődött a téveszmékbe, de egyes elszigetelt eseteken kívül politikai pszichiátriáról nem tudni. Ez az anyag bár sok érdekességet fog feltárni a pszichiátria múltjáról, de erősebb médiaérdeklődésre vagy a kereskedelmi média nézettségnövelő mĹąsorának készítésére az anyag torzítása nélkül nem lesz alkalmas.

 Büti Etelka


Válasz erre
4

Kéri Szabolcs

2009-03-01 18:33:51

Köszönöm szépen az információt!


Válasz erre
5

dr.Terenyi Zoltán

2009-02-28 17:18:19

Eredetileg én ezt írtam a levelező listán.

"Kedves Judit,
ez a film tipikusan olyan, amit kommentár nélkül nem célszerĹą a honlapon szerepeltetni, mivel ez azt jelzi, hogy a LEF egyetért azzal a hangütéssel, amit a film használ. Én személy szerint elhibázottnak és ártalmasnak tartom azt a filmet, egy öreg embert vegzál a média, a pszichiáter szereplőket pedig nem hozzák olyan helyzetbe, hogy világos legyen az eset egyedisége.
Terenyi Z."

Szóval véleményem szerint külön kell választani azt a kérdést, hogy milyen volt a politikai pszichiátria Magyarországon, és azt, hogy hogyan él vissza ezzel a kérdéssel a kereskedelmi média, például ebben a filmben. És ahogyan Kéri írja, az aktuális belső kérdésünk kérdés az lehet, hogy a ma a politikusokkal kollaboráló pszichiáterekkel mi a helyzet.

Terenyi Zoltán

 

 


Válasz erre
6

dr. Harangozó Judit

2009-02-28 18:31:40

Meg még az is kérdés: vajh megfelelő kontrollja van-e ma a pszichiátria  mindíg is, bár eltérő mértékben és módokon megvalósuló "deviancia-kontroll" funkciójának? Megközelítik-e bírói szemlék általi felülbírálatok a ny-európai átlagokat? Más osztályokon sem kifejezetten könnyĹą csak úgy haza menni, döntést hozni a sorsunkról, persze.

 


Válasz erre
7

Seress Attila

2009-04-13 11:50:58

Feltételezem, hogy a Magyar Királyság idején, a Tanácsköztársaság idején, a Magyar Népköztársaság idején és a Magyar Köztársaság idején más és más -volt- a társadalmilag kívánatos viselkedés. Na ugye, ha én elmennék egy pszichiáterhez, akkor valószínĹąleg megelégedett lehet a pszichiáter, hogyha én társadalmilag klívántos magatartású lennék, akár sikeresnek is ítélhetné terápiáját. De hiszen, ha én nem tudok az életben tájékozódni, normát követni és ezért nem volnék normális, akkor ugye a pszichiáter segíthetne, hogy normakövetővé váljak, normális jó fej legyek ismét. Vagyis a pszichiáter jó esetben a társadalmilag kívánatos viselkedés őre és közvetítője. Például, egy igazságügyi elmeszakértő is feltételezem, fentiekkel tisztában van.

Nos, Önök szerint mi a társadalmilag kívánatos viselkedés? Lopni csalni hazudni? Igazságot, szépséget, jóságot követni?

"Amit azért elvártok másoktól, hogy veletek tegyenek, ti azt tegyétek" krisztusi igék talán tökéletesen körülírják, mi is az a társadalmilag kívánatos viselkedés.

Nos, Thomas Sas szerint a pszichiátria tiszta politika. A politikai elit egyik keze a sajtó, a másik keze a pszichiátria.

Én szerintem az a pszichiátria, ami a krisztusi igék nélkül mĹąködik, az tiszta politika, ezért ma is van politikai pszichiátria. Mégpedig az, amelyik idézett krisztusi igét kikerüli és az isteni kinyilatkoztatás helyébe emberi kitalációkat helyez és az éppen ma divatos politikai viselkedéseket teszi társadalmi normává és e célból manipulálja a kiszolgáltatott emberek millióit.

E tekintetben mégiscsak érdekes könyv Daniel Estulin Összeesküvés c. kötete a Bildenberg klub igaz történetéről. Alexandra 2008.

Mert ugye, ha normálisok azok, kik pénzügyi világválságot csináltak, akkor mégis mi a norma? Amihez képest beszélhetünk nomraszegőkről?

 


Válasz erre
8

dr. Harangozó Judit

2009-04-16 11:04:07

Kedves Attila!

A pszichiátria valóban betölt bizonyos társadalmi kontroll funkciókat, mint ahogyan a medicína más területei is: ezzel kapcsoaltban Foucoult elemzését ajánlom a figyelmébe, amelyek a kontroll árnyaltabb formáit is elemzik. A diktatórikus kontroll, mint a politikai pszichiátria, a betegjogi törvények révén elég jól szabályozott: pszichiátriai kezelést a páciens belelegyezésével lehet folytatni, az akarata elleni gyógykezelést pedig a törvény jelentősen korlátozza, pl. csak addig lehetséges, ameddig a veszélyeztető állapot el nem múlik. A diagnózisok felállításánál is nagy hangsúly van azon, hogy egy adott pszichés zavar SZENVEDÉST, KÁROSODÁST, FOGYATÉKOSSÁGOT okoz az illetőnek, tehát a diagnózis megalkotásánál nagy hangsúly van a beteg saját rossz élményén, amely a kezelést aztán indokolhatja.

Sok feladatunk van persze még azzal, hogy a pszichiátriai kezelés a lehető leginkább "felhasználóbarát" módón mĹąködjék. Azzal, hogy a kezeléésel kapcsolatos döntések ne orvosi utasítások formájában, hanem a tájékozott beteg döntése alapján, azaz egy tárgyalási folyamatban jöjjenek létre. Közelítenünk kell méginkább az "orvosi betegfogalmakat" a betegek szubjektív problémáihoz, ahhoz, amit ők megélnek problémának, szenvedésnek. Erre vonatkozóan sok törekvés van a mai pszichiátriában. Jó ismerősöm, az olasz Massimo Moscarelli pl. a pszichotikus zavarok esetében azzal kezdett el foglalkozni, hogy mik azok a tünetek, amelyek a beteg számára olyanok, mint a fájdalom: kikerülhetetlen, nehezen elviselhető és mik azok, amelyek nem okoznak ilyen elviselhetetlen élményt. Pl. egy ilyen megújulást a betegek saját tapasztalatainak leírása nagyon is segítheti - mondhatni: a pszichózist átélő betegek az igazi szakértők mindebben.

Szóval azt látom a helyes és járható útnak, ha a kooperáció formáit keressük a pszichiátria számára és mindnyájunk számára fontos megújulás elősegítése érdekében.

Üdv
HJ


Válasz erre
9

Seress Attila

2009-04-27 22:39:36

Kedves Judit,,

 

köszönöm érvelési megküzdését. Mindenesetre nem kívánom nagyon bosszantani.

Mégiscsak az a helyzet, hogy maga az Alkotmányunk diszkriminálja a pszichiátriai sérülteket és Alkotmányunk egy kvázi bírói hatalmat delegál a pszichiéterek kezébe a cselekvőképesség kizárásának mĹąintézmáényében. A pszichiáterek mindhatják erre, hogy ők nem szoktak alkotmányjogáészattal foglalkozni, ők csak a szegény betegeket gyógyítják.

De a gyógyítási munkába közhatalmi funkciók keverednek, egyféle bírói szerepkör. A gyógyítás egy szabad kultúrális terület, mint egy tanáré pl. A cselekvőképesség korlátozására kapott társadalmi kvázi bírói hatalommal felruházás, amiben a pszichiáterek részesülnek, ez azonban egy jogi természetĹą valami és a jog előtti egyenlőség elve szerint fordított is lehet a helyzet e téren.

Ha elérjük az Alkotmánymódosítást, amit a héten kezdeményez hazánk harmadik közjogi méltósága (többek között belátva okfejtésem) és megadjuk a politikai szabadságjogokat a pszichiátriai sérülteknek, akkor ezzel elvesszük a pszichiáterek kezéből az eszközt és hatalommal ruhĹązzuk fel a pszichiátriai sérülteket. Ekkor megfordul a mérleg és kiderül, valóban politikai funkciót tölt be a pszichiátria.

Érvelésem lényege mégegyszer röviden: ma a terápiás munkába alattomosan belelopakodik egy bírói hatalmi funkció, amit Alkotmányunk alapoz meg. Pedig a bírói hatalmi ág független kellene legyen a többi hatalmi ágtól, még pluszba.

Az épek és sérültek együttmĹąködése kétoldalú, amint a törvény előtt egyenlőek vagyunk. Tehát a jogi részt el kell választani a tisztán terápiás résztől. ha azt mondja egy pszichiáter a betegének, hogy mĹąködjön vele együtt, mert az szolgálja gyógyulását, akkor ez egyoldalú, mert a pszichiáter kezében bírói hatalom ereje van. A terápiás erkölcsi tisztaságnak tehát egy korrumpáló erővel ellentmond a szociális életünk másik területének belekeverése, vagyis a jogi-politikai területnek. A gyógyítás a szociális életünk kultúrális területén van, oda e világ bitorló fejedelme szemtelenkedik be. A hatalomnak, jognak, politikának, közhatalomnak a maga területén kell maradnia, különben korrumpál.

De a baj azzal van, hogy ezzel a pszichiáter tényleges terápiás eredményessége csökken. Mihelyst megérzi a beteg, hogy nem terápiáról van szó, hanem hatalomról, nem tud Önökkel együttmĹąködni.

Ezért a pszichiátria ma is politikai funkciót kap az Alkotmánytól a cselekvőképesség korlátozása területén. Így tehát azért marad fenn a pszichiátriai beteg betegsége, mert maga a társas együttélési alapszabályunk teremti meg a szociális fogyatékosságot, amikor elismeri a politikai szabadságtól való megfosztottságot és azt, hogy meg lehet és meg szabad fosztani sérült embereket a politikai akarat kifejtésétől.

Ez alkotmányos visszásság. A pszichiátria válságának egyik lényeges oka tehát a hatalom (kvázi bíróság) (a jogállami egyenlőség elve) összekeverése a terápiás privilégium (terápiás szabadság) elvével.

És végülis hatalommal nem lehet gyógyítani. ha kimondja a pszichiáter valakiről, hogy cselevőképtelen, akkor ezzel a gyógyításáról is lemond.

És a non plusz ultra az, hogy ezzel a gondolatszabadságtól is elbúcsúzhat, aki pszichoszociális fogyatékos, főleg, ha kizáró gondnokság alá helyezték és elhelyezték hazánk egy távoli zugába és senkit se érdekel, mit is gondol.

Tehát, remélem, Judit jól érti. Bizonyára jóhiszemĹą orvos Ön, aki bízik Alkotmányunkban.

Legyen erős: maga az alkotmányos rend teremti meg a pszichiátriai beteg fogyatékosságának szociális komponensét.

Tehát az Alkotmányunkat kell rendbetenni és javulni fog a hazai pszichiátria helyzete. A hazai pszichiátria válságára alkotmányos, szociális gyógymódot kell alkalmazni: meg kell adni a választójogot minden pszichiátriai betegnek.

És tessék arra gondolni, ha majd eljutunk oda, hogy Alkotmányunk nem lesz forrása a fogyatékossá tevésnek, ha nem éppen fogyatékosság okán diszkriminál Alakotmányunk és más lesz a jogi alapnorma, akkor majd a pszichiáterek is másképpen beszélnek majd.

Mindenesetre, amint a Nevess és szeress - azok mentik át a Földet, akik önként teszik a jót. c. esszémben írtam: azokban az országokban, ahol a lelkiismereti szabadságot az Alkotmány tiszteli, ott hála azoknak a derék nőknek és férfiaknak, akik kihirdetik a nemzetközi egyezményeket, ott valóban el lehet érni eredményeket - értsd: a nemzetközi emberisességi egyezmények erősebbek a hazai jogi normánál.

Tehát a Fogyatékossági konvenciónak nem felel meg hazánk Alkotmánya és hazánk Alkotmánya visszás módon ad hatalommal felruházást a pszichiátriának, ami hatalmat elvesznek a pszichiátriai sérültek egy jelentős részétől és ezzel jelentős félelmet gerjeszt a pszichiátria a felhasználókban.

EWz az alkotmányos visszásság tehát szociális gyógymódra szorul, amit sem az esélyegyenlőség, sem a szolidaritás elvével nem kezelhető, egyedül az általam megfogalmazott Európai Unió konform elvvel: épek és sérültek társadalmi együttmĹąködése.

Amint Esélyegyenlőségi szakállamtitkárnő hozzám intézett levelében kiemelte: a Fogyatékossági Konvenció egészének szellemisége az én elvemben ragadható meg.

Így tulajdonképpen az Európai Unió esélyegyenlőségi és szolidaritási elve mellé egyre inkább felveszik majd az én altalam évtizedek óta szorgalmazott harmadik elvet:

társadalmi együttmĹąködés épek és sérültek között.

De ez ma már normális norma.

Addig a pontig, amíg ezt a pszichiáter nem érti és ezt a normát nem ismeri el normának, addig paranoiának kell minősítse fenti érvelésemet. De mivel hazánk befogadta az épek és sérültek társadalmi együttmĹąködési normáját, ami erősebb az alapnormánknál, vagyis Alkotmányunknál, ezért jogot sért a pszichiáter, ha fenti érvelésemet paranoiának minősíti.

És ne feledje:

Nevess és szeress - azok mentik át a Földet, akik önként teszik a jót. (c)

SA

A szeretet filozófusa

 

 

 


Válasz erre
10

dr. Harangozó Judit

2009-04-28 21:56:51

Kedves Attila!

A jogi és alkotmányügyi dolgokhoz kevéssé értek, de ha jól értem, jó irányba haladnak az Ön által leírt és szorgalmazott változások. Az orvoslás oldaláról igaz, hogy épek és sérültek együttmĹąködése kell, amely nem merül ki a "beteg" együttmĹąködésében az orvossal. Ez a folyamat már magában csökkenti a kontroll lehetőségét. Falloon Professzor, aki a mesterem volt, úgy fogalmazott: a gyógyítás egyvalaki irányíthatja: maga a beteg. Az ő szükségletei kell, hogy irányítsák a gondozást.

 

Üdv

 

HJ


Válasz erre
11

Radó Iván

2009-04-30 01:20:27

Egyetértek, kivéve (és remélem, hogy ez nem csak naivitás) a politikai kontextust, legalábbis abban az értelemben, amire a topic címe utal.


Válasz erre
12

Seress Attila

2009-05-02 08:12:11

Köszönöm a figyelmet és az egyetértést.

Természetesen nem amellett érvelek, hogy ma van politikai pszichiátria. Persze volt a Holokaustban is pszichiátriai visszaélés és a totalitárius rendszerekben is.

Fent felvállalt gondolataim inkább kutatási célzatúak.

Mindenesetre álláspontom a következő:

Az ember testi-lelki-szociális lény és e hármasan tagolt emberi lényben bekövetkezhet egy fogyatékossági szituáció. A súlyos pszichiátriai kórképpel élők stigmatizációja az alkotmányba és alkotmányos jogrendünkbe van beleépítve, hasonlóan a pszichoszociális fogyatékosság szociális komponense is alkotmányos probléma - gondolok itt a cselekvőképesség közhatalmi elvételére, ami rendszernek része a pszichiáter, akinek a kezében rögtön ítélő bíró hatalom van. Voltaképp, egy koncepciós eljárás sorozatról van szó, miszerint társas mĹąködésünkben meg kell védeni a társadalmat az ön- és közveszélyes örültektől. Ez a koncepció pontosan fogyatékosság okán bírói ítélet nélkül foszt meg szabadságtól egyeseket, az ártatlanság vélelme és sok más demokratikus garancia nélkül. A mai bírói szemlék koncepciós mĹąködésĹąek: nevezetesen a koncepciót a pszichiáter adja meg és ebbe nem vonják bele a betegeket, vagy az azok által megnevezni kívánt tanukat.

A pszichiátriai betegek segíthetnek demokratikus közéletünk javításához, hiszen alkotmányos visszásságok sorozatára van rálátásuk. Ilyen az igazságügyi pszichiátria és a gondnoksági eljárások koncepciós felépítése, némileg hasonlóan amint valaha volt a boszorkányperek esetében.

A koncepciós eljárások arra a koncepcióra (fogalomra) építenek, miszerint az ön- és közveszélyes őrülteket ki kell vonni a társadalmi mĹąködésből.

Ezért van ma is Igazságügyi Elmemegfigyelő és ezért vannak ma vidéken a betegotthonok, és gyakorlatilag ma büntetlenül és jogkövetkezmény nélkül fel lehet jelenteni egy pszichiátriai beteget priusza okán. A hamis vád intézménye pl. ilyen értelemben nem létezik.

Ahogy Könczei professzor úr is tanítja: ha az egyén beteg és fogyatékos, akkor az ő maradó képességeit kell alapul venni és a társadalmat kell rehabilitálni és nem erőszakot alkalmazni a sérült ember mindenáron való megsegítésének elve szerint.

Ha egy pszichiátriai betegtől ma elveszik a cselekvőkjépességét és gyógyszereken tartják és elkülönítik egy távoli félreeső helyen, ahol nem folyik érdemi szakmai munka és elfolytódnak egy ilyen beteg ember maradó képességei és gyógyszerre ivó magatartású lesz, akkor ez szerintem egy alkotmányos visszásság. Persze nem politika ez önmagában, hanem egy rendszerszintĹą koncepciós eljárási sorozat végeredménye.

Ombudsman mondta, a pohárban félig van a víz, még lehet tülteni is bele és lehet inni is belőle. Én úgy ítélem meg, hogy a római jogi felfogás alkalmatlan a pszichiátriai betegek jogi státuszának megközelítésére és a fogyatékossági konvenció mint jogi norma nem római jogi eredetĹą és a XXI. századi embereknek fontos feladata, hogy meghaladjuk a római jogot.

Emben a misszióban fontos szerepe lehet egy pszichiátriai betegnek is és sose feledjük el e téma felvetése esetén, hogy a Gulagon és a Holokastban pszichiátriai betegeket is öltek és kínoztak.

Így tehát mondani valóm eredendően nem politikai kontextusú, hanem a pszichiátriai betegek ön-gondolatának jelentőségén alapul, amit alkotmányunk elvitat.

szívélyes üdvözlettel

SA

 

 

 

 

 


Válasz erre
13

dr. Harangozó Judit

2009-05-10 22:39:50

Kedves Attila!

A gondnoksági perek, a bírói szemle, a "koncepciós" eljárások valóban olyan területek, ahol szoros civil kontroll és demokratizálódás, a társadalmi szintĹą stigma elleni harc nagyon szükséges. Sokszor sérül a betegek legkevésbé korlátozó módon és helyen történő kezeléséhez való joga is. Az Ön levele segít, hogy megértsük ezeket a dolgokat. Az egészségügyi dolgozók egy része azért zárt az ilyen kérdések felé, mert nem is érti, miről van szó, azonnal az orvosi, intézményi tekintély sérülését látják a kritikában. Pedig a helyes gyakorlat olyan lehetne, mint egy jól mĹąködő többpártrendszer, ahol a különböző szempontok (a beteg szükségeletei, a hozzátartozók, a szekmberek, az érdekvédők, a jog, a finaszírozók) folyamatos egyeztetése során alakulhat ki megfelelő döntés egy kezeléssel kapcsolatban.  

ÜdvHJ


Válasz erre
14

dr. Harangozó Judit

2009-08-09 12:24:54

Cikk a politikai pszichiátriáról az Élet és Irodalomban.

http://www.es.hu/?view=doc;23524

Szóval mégis volt politikai pszichiátria Magyarországon.


Válasz erre
15

dr. Harangozó Judit

2009-09-05 16:18:09

Bodor Péter és Nyitrai-Sükösd Anikó a magyarországi politikai pszichiátriáról szóló elemzése fontos tényeket tárt fel és helyesen határozza meg a pszichiátria társadalmi beágyazottságát. A pszichiátria és klinikai pszichológia által képviselt társadalmi kontroll-funkció ennek a beágyazottságnak persze csak egyik megnyilvánulása. Sok más területen és sok más szálon is nagy az összefonódás a társadalomtudományokkal és társadalmi jelenségekkel egyaránt: A pszichiátriai zavarokkal kapcsolatos hajlam sok környezeti tényező által is befolyásolt. A társadalmi környezet és attitĹądök nagy mértékben befolyásolják, ki válik „beteggé”, és meghatározóak abban a tekintetben is, hogy lehetséges-e a gyógyulás és a rehabilitáció.

A bemutatott kutatás azért is fontos, mert a pszichiátria (és a medicina más ágai sem) küzdöttek még meg a szocialista múlttal és nem küzdötték le annak visszásságait. Úgyis mondhatnánk, nem következett be igazi rendszerváltás e területen (sem). Nehéz is megújulást találni, amikor „nyugaton” is kétségek és válságok jellemzik a pszichiátriát. Egy Olaszországban dolgozó cseh származású pszichoanalitikusnő (Katarina Horska) szerint: a pszichiáterek ma olyan súlyos identitás-zavarral küzdenek, akárcsak a bevándorlók.

Az identitás és a megújuló etikai elvek megtalálása, akárcsak a pszichoterápia során, a szakma számára is a megbeszéléseken, diskurzusokon és dialógusokon keresztül lehetséges, méghozzá nem csak a „szakmán belül”. Jó, ha megtudunk minél többet a múltunkról is. A politikai pszichiátriáról is, amelyről eddig nem tudtunk, vagy nem nagyon akartunk tudni. Arról is, hogy a totalitárius intézmények mit okoztak és mit okoznak azoknak, akik oda kerültek, kerülnek. Mindnyájan, mi szakemberek is, megtapasztaltuk ennek egyes gyakorlatait.

Azt is fontos tudnunk, hogy szocializmus idején a pszichiátria és pszichoterápia egyes központjai, pl. az általam ismert Goldschmidt Dénes vezette „Hidegkút”, vagy a Juhász Pál vezette Pszichiátriai Klinika a másként gondolkodó értelmiség mĹąhelyeivé váltak, ahol – a hetvenes évek végétől – oly szomjasan szívtuk magunkba a szabadon gondolkodást és az osztályokon kialakított un. terápiás közösségek demokratikus gyakorlatát. Egy-egy tudományos ülésen reform-közgazdászok, filozófusok és irodalmárok is jelen voltak. Az akkori budapesti klinika Gerevich József vezette nappali szanatóriumának picéjében, amelyet „az antiszociális brigád” állított helyre egy ma is megtekinthető emléktábla szerint, underground zenekarok és színházak léptek fel. A szakma több nagy formátumú vezetője és szakembere a későkádári kvázi-tolerancia időszakát a szakma fejlődése érdekében hasznosította. Én magam akkoriban „a csöves jelenséget kutattam” néhány barátommal. Az akkori deviáns fiatalok is bejártak a pszichiátriai intézménybe, ahol védelmet kaptak a rendőrségtől. Tehát furcsa módon a szocializmus vége felé a pszichiátria sok helyütt a totalitárius társadalmi rendszert és az intézményes totalitárius rendszereket egyaránt megtagadó, vagy legalábbis „megjavításukra törekvő” szakmai elittel rendelkezett.
Ez is, az is jelen volt a szocializmusban.
Minderről a mai fiatal szakemberek keveset tudnak. Az utóbbi két évtizedben ugyanis, furcsa kontrasztot képezve a rendszerváltás előtti évekhez képest, szinte megszĹąnt a közös gondolkodás és annak szabadsága. A szakma jelentős mértékben beszorult az ortodox orvosi modellek és a kevesek számára elérhető klasszikus pszichoterápiák világába, ahol a céhes összetartás és nem a vita az elvárt viselkedés. Ebben a kifelé mutatott egység, a „mundér becsülete” lojalitás a meghatározó norma. Eközben a klasszikus gyógyító és humanisztikus orvos-misszió súlyosan sérült, amikor elérték a szakmát a finanszírozási korlátozások, ahol a beteg már nem csak a gyógyítás tárgya, de egyben bevételi-, vagy veszteségforrás is. A szakemberek kiégését a változásokra való felkészületlenség és a változások ügyetlen bevezetése egyaránt fokozta.
A szakmai fórumokon és képzéseken nem nagyon hallunk olyasmiről, ami segítené a szakmai identitás és etika fejlődését és a diskurzusok kialakulását. A szakemberek kevéssé tudatosak a társadalmi hatásokkal és saját társadalmi szerepeikkel kapcsolatban. Nem tanultunk az omnipotens, szocialista-paternalisztikus-megváltó orvosetikai elvek helyett a költség-hatékony szolgáltatás etikájáról. Alig van párbeszéd a társszakmákkal, nem beszélve a betegeket és hozzátartozóikat képviselő szervezetekről. Nincs átláthatóság, nincs civil kontroll. A hivatalos szakmai szervezeteknek valahogyan nem sikerül életrevaló és interaktív honlapokat, ill. e-mailes levelezőlistákat létrehozniuk.
A medikális kalodába zárt pszichiátria, bár sok hatékony gyógyító eljárással büszkélkedhet, mégsem képes megfelelő komplexitásra a lelki zavarok felfogásában, a terápiákban, és végképp nem képes jó irányban hatni a társadalmi attitĹądökre. A szakmai jó gyakorlatok egy jelentős része civil szervezeti keretben, pilot programok formájában indult el, alig-alig betörve a klasszikus pszichiátria „tudatvilágába”. A mai helyzetben a szocialista vezetési technológiák élednek újra, ráadásul gyakran a későkádári korszakot is alulmúló színvonalon, miközben a gyógyszeripari tőke és érdekeltségek jelentik a legfőbb fenntartó tényezőt – a szakmai hatalmi struktúrákban a fejlődés kínai útja sejlik fel. Ne csodálkozzunk tehát, hogy a fiatal orvosok számára furcsa a kérdezősködés. Azon sem, hogy az idősebbek oly visszafogottak. Ma a másképp gondolkodó, kérdéseket és kétségeket megfogalmazó szakemberek könnyedén kiközösíttetnek a szakmai közéletből.
Volna tehát mit megérteni a múltból, hátha könnyebb volna leküzdeni a jelen visszásságait, nehézségeit. Ehhez kívánok további sok sikert a szerzőknek néhány „másképp gondolkodó” szakember nevében is.

 


Válasz erre