Lelki
Egészség
Fóruma

Témaindító bejegyzés: Buda Béla levele Harangozó Juditnak - Rodostóból

2009-02-17 22:16:57

Levélféle Harangozó Juditnak - Rodostóból

Mi a gond a magyar pszichiátriával?

Kedves Néném!

A Magyar Pszichiátriai Társaság legutóbbi – debreceni – nagygyĹąlésén az elnökségi beszámoló némi rosszallással szólt arról, hogy a társaság vezetői sokat dolgoznak, a tagok egy része mégis elégedetlen velük.

Valóban, úgy tĹąnik, más orvosi szakmákban nagyobb az egyetértés a vezetők és a tagság között. Pedig más szakterületek is bajban vannak a különféle leépítések és korlátozások miatt, az alulfinanszírozottság okán, vagy éppen a munkaerő hiányából kifolyólag. A medicina más területeinek életét is áthatják a gyógyszergyárak érdekei és befolyásolási törekvései. A gondok miatt az egészségpolitikát, a minisztériumot, a helyi szervezeti, ill. irányítási viszonyokat hibáztatják. A szakmai kollégium tanácsadó és véleményező szerv. A társaságok tudományos találkozókat rendeznek, szaklapokat adnak ki, külkapcsolatokat gondoznak, stb. Ha kell, kinyilvánítják kritikájukat az ellátás feltételeit illetően. Ennyi más szakterületeken elegendő.

Ám a hagyományos orvosi ágazatokban szinte minden egyértelmĹąbb, mint a pszichiátriában. Nagyobb a tradíciók ereje, elfogadottabb a szakmai hierarchia, tisztázottak a kompetencia-körök. A pszichiátria ellentmondásosabb, összetettebb. Többféle szemléletet, elméleti és módszertani orientációt hordoz. Vitatott a betegségtana és a terápiás módszertana. Itt természetesen több a vita is.

A magyar pszichiátria egyébként is küzdelemben született és mintegy forradalmi ambíciókkal indult. Ki akart szakadni a neuropszichiátriából, ami a neurológia uralmát jelentette. Önállósulni akart, a saját tudományos fejlődése és a betegek érdeke, sőt, a közjó (a társadalom lelki egészsége) javára.

A Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága nem értette, miért elégedetlenkednek azok, akik önálló pszichiátriai társaságot akarnak alapítani. Nem is voltak nagyon sokat (talán 80 aláírással indult el a szervezkedés). Az anyatársaságban valóban békés, paternális, kollegiális szellem uralkodott. A társaság lapjában – mondták a vezetők – minden pszichiátriai tanulmány megjelenhet, ők csak örülnek a pszichiátriai szakkönyveknek. A hetvenes évek közepén a Pszichoterápiás Hétvégék mozgalmának hatására pszichoterápiás szekciót is befogadott a társaság, ami zavartalanul mĹąködött.

Annyira zavartalanul, hogy irányítói évekig nem is akartak átlépni a Magyar Pszichiátriai Társaság keretei közé, holott a pszichiátriai társaságot főleg a pszichoterápia „felszabadításának” hevülete dinamizálta. A MPT első éveiben gyakran volt ez elnökségi és vezetőségi ülések témája. A pszichoterápiás szekció tisztségviselői ugyanis bekerültek ezekbe az MPT testületekbe is. A maradás fő indoka a „babiloni fogságban” az lett, hogy a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társaságában flottul mennek a dolgok, könnyĹą rendezvényeket szervezni, gyors a pénzkezelés, stb.

A MPT megalakulásának engedélyezése politika lobby-munka eredménye volt. Amikor sikerült, a szakma régi vezetői gyorsan belenyugodtak a helyzetbe (némi sajtó-polémia támadt a két szakág tudományos összetartozásáról, ill. a kettő szakképzettség szükségességéről). A régi társaságból lassan szivárogtak át a tagok. Az osztályvezetői állásokat még sokáig két szakvizsgához kötött módon írták ki (a MPT elnöke is igényelte, hogy klinikáján két szakvizsgát – lehetőleg előbb a neurológiát – tegyenek a fiatal orvosok), és a neurológiának mindenféle előjoga maradt, egészen a közelmúltig (pl. a pszichiátriai szerek egy részét ők is felírhatták, miközben a neurológiai szerek felírásának joga mást nem illetett meg).

A MPT nyíltan a szabad tudományos fejlődés, a szakmai szólásszabadság, a szakmapolitikai irányításban a részvétel és befolyás, valamint az ellátás korszerĹąsítése jegyében kezdte meg mĹąködését. Mindjárt az elején „önfejĹąen” indult. Belépett a világtársaságba, majd világkongresszust akart szervezni, holott már tudnivaló volt a WPA és a szovjet pszichiátria ellentéte. Az 1983-as moszkvai utasítás ellenére nem lépett ki, sőt a társaság elnöke a WPA alelnöki tisztségét is elvállalta.

Utólag egyértelmĹą, hogy ez politikailag átitatott, többszörösen „csavart” helyzet volt. A magyar elnököt a világtársaság alelnökévé választotta meg, de ez olyan választás volt, mint ahogyan itthon szoktak választani általában. SzĹąk körben volt csak ismert ember, a „korifeusok” felterjesztették és megválasztották, hiszen látszott a „húzás” politikai jelentősége. A mi elnökünk magas szintĹą pártkapcsolatokkal rendelkezett, bízott benne, hogy „megússza” a dolgot (és lényegében így is lett). A társaság itthon éveken át mellőzött maradt, sok évig húzódott a lapalapítás kérdése. Még 1988-ban is óriási felszültséget keltett Bánki és Arató kézirata (Kell-e Magyarországon modern pszichiátria? – vagy valami hasonló címmel), amelyben felvetették, hogy a szakma vezetői nem tudományos, ill. szakmai teljesítmény alapján választódnak ki. Azután eljött 1989, és – ahogy akkor a szakma legmagasabb szintĹą és rangú vezetője mondta – az ügy „kihĹąlt”. Addig a vezetők idegesen reagáltak. Nem értették, mi a baj velük. Egyikük – utólag igen szellemesnek ítélhető módon – folyamatosan hangoztatta, hogy a fiatalok „meritokráciát” akarnak, de ez nem lehetséges, nem válik be. A társaság lapja, a Psychiatria Hungarica végül úgy alakult meg, hogy a minisztérium 16 tagú szerkesztőbizottságot delegált a sokáig ellenzett szerkesztő mellé, a szakma kormányzathoz leglojálisabb tagjai közül.

A pszichiátria tehát eleve szakított a sterilen tanácsadói, szakértői, szakmai hagyományokkal. A szakmai kollégium is a szakmai innovációk, a reformok mellett állt ki. Az Országos Intézet élére fiatal vezetőt segített juttatni – politikai lobby-támogatással, aki reformokat ígért. Hosszú ideig, szinte a mai napig megmaradt az eredeti retorika a szakmai elkötelezettségről. Csak közben komoly érdekeltségi körök alakultak a gyógyszeripar, a pszichoterápiás képzések, majd általában a továbbképzés körül. Ugyanaz a 6-8 ember vett mindent kézbe, emiatt is igen túlterheltté válva. Eljött a „nagy utazások” korszaka, a luxuriózus továbbképzések ideje (Tihany, stb.), ill. a városi legendák mindenféle egyéb fringe benefit-ekről szóltak. A „mennyi béke”, az általános elégedettség 7-10 bő esztendeje következett, melyben szinte minden pszichiáter részesült, aki csak nagyobb számú beteggel találkozott és azoknak gyógyszereket írt fel.

Csupán néhány éve kezdtek el összezavarodni a dolgok, főképpen a gyors politikai változások és a korábbi kijárásos gyakorlat meghiúsulása, a külső kritikák (szcientológia) és ezek leküzdésének sikertelensége, a pénzügyi restrikciók, stb. nyomán. Mind nyilvánvalóbbá váltak a manipulációs, információ-visszatartási technikák; például az antidepresszánsok ügye, a szakmai vita előli kitérés, majd a kritikus feljelentése és pere, a drogok veszélyességének véleményezése kapcsán a miniszter otromba támadása, és az ezzel kapcsolatos riadt titkolózás, majd a Lipótmező elvesztése hozott azután olyan helyzetet, aminek nyomán sokakban támadt elégedetlenség a szakmai vezetéssel szemben, amely ez esetben a társaság elnöksége, ill. a szakmai kollégium.

Amint azt a kezdő gondolatok is felvetik, valószínĹąleg igazságtalanul. Hiszen itt elfoglalt és fontos pozíciókat betöltő szakemberek társadalmi munkában sokat dolgoznak értünk, minden érdek nélkül. Ha nem mentek, ill. mennek a dolgok, ők nem tehetnek róla. A rendezvények közben sikeresek lettek, van székház, stb.

*


Ami az elégedetlenség nyomán kívánságként felmerül (személyes közlések, LEF levelezés, stb.):

1. Nyilvánosság a MPT tevékenységével kapcsolatosan:

- taglétszám, pénzügyek, támogatások, projektek, média-munka, stb. tekintetében

2. Nyílt szakmai fórumok a kulcskérdésekről, pl. antidepresszáns vita, közösségi ellátás, a pszichoterápiák helye az ellátásban, team-munka, szakember-helyzet, szakápolók, stb.
3. Pályaelhagyók, külföldön dolgozók, rezidens-képzés, területi egyenetlenségek a szakemberellátásban, mindezek trendje – nyílt viták szükségesek
4. Kapcsolatok az addiktológiával, klinikai lélektannal, stb. (miért kell a pszichiátriának az addiktológia mint bĹąnbak? Mitől olyan „gazdag” (hücpe?), hogy ilyen szakterületeket szekvesztáljon?)
5. A rövidülő felezési idejĹą egészségpolitikai vezetés lojális kiszolgálása vagy az értelmiségi nyilvánosság mozgósítása legyen a fő policy a lassan elviselhetetlen leépítések, finanszírozási normák, teljesíthetetlen szakmai követelmények miatt?
6. Céges támogatások – átláthatóság, az utaztatások és a luxus leépítése (különös tekintettel a krízis által sújtott lakosságra), a támogatások a kutatásoknak, az értelmes külföldi szerepléseknek és a betegellátás javításának érdekében
7. Továbbképzés – a viszonyok rendezése a LEF-en felvetett irányelvek szerint
8. A társasági struktúra revíziója – van-e értelme a pszichoterápiának és a pszichiátriának közös társaságban mĹąködnie, amikor sem a tudomány, sem a gyakorlat terén jóformán nincs érintkezés? – szinte újratermelődött a neurológia és a pszichiátria egykori kényszer-kötöttsége: - egyáltalán – a klinikai pszichológia önállóságra érdemes társasági, szakmai szervezeti szinten is.
9. Prevenció, egészségfejlesztés, civil szervezetek és önkéntesség a pszichiátriai munkában
10. Önsegítés, betegek és hozzátartozók bevonódása, új típusú médiamunka – párbeszéd a társadalommal
11. Valódi, aktív (proaktív) és ha kell, konfrontatív szakmai érdekképviselet, betegek védelme, az ellátási feltételek, a megfelelő munkakörülmények kiharcolása, jogvédelem.
12. Egyéb neuralgikus kérdések (szakvélemények – gyermekelhelyezés, living will, „Zsanett-ügy”, alkalmasságok, „börtöntĹąrő képesség”, kötelező tréningek, stb.) – Mindenhová kell pszichiátria (klinikai pszichológia, stb.)?


ValószínĹąleg sok más fogalmazásban, sorrendben felvethető ugyanez, és további szempontok is kidolgozhatók, vitákban, párbeszédekben. Nyilván a jelenleg vezető kollégák, akik most mindent kontrollálnak, ami csak történik, ezt már nem győznék, túlterheltségük miatt. Delegálni kellene a feladatokból. Ha még van, kinek. ValószínĹą, hogy a nagy céges továbbképzések meghívottjainak jelentős része nem is tag. Lehet, hogy a társaság már a csaknem százfőnyi vezetőségre és a tiszteletbeli, egykori tisztségviselőkre redukálódott? De talán számos új tag is aktiválható lehetne, ha elkezdődne valódi szervezeti élet, és létrejönne kommunikációs hálózat az irányítókkal.

 

*

 

Kedves Néném!

A nagy magyar valóságtól távol, idegen országok pszichiátriáira is vetve „vigyázó szemünket”, ilyen naiv gondolatokkal üdvözöl

 


Budapest, 2009. február 13. péntek

 

Buda Béla dr.

 

 

 


Válasz erre
1

Kovács Bonifác

2009-02-18 06:24:06

Kedves Dr Harangozó Judit!

Ha jól látom, akkor a magyar pszichiátriának összefoglalóan az lenne a baja, hogy nem azokat választják meg vezetőinek, akiket gondolnak és bárkit, akit megválasztanak, azt a tagság kb. 1/3-a 1/2-e elégedetlenül üdvözli. Választások esetén, azt hiszem ez mindig elő fog fordulni.

Néhány dolgot én is leírok, szerintem mi a magyar pszichiátria baja:

- a Társadalombiztosítás által finanszírozott rendelési időben előfordul, hogy az orvos 5 percet tölt el a beteggel, majd utána 5.000-10.000 Ft-ot kér el a gyógyszerfelírásáért és elszámolja a TB felé is.

- Nem tisztelik a pszichoterápiás rendelési időt. Azaz ha a pszichoterapeuta képzettséggel rendelkező vagy képzésben lévő orvos leül a beteggel dolgozni, a legtöbb helyen elvárják, hogy felvegye a telefont, a főorvos "bekukkant" egy akut, sürgős eset megbeszélésére a terápiás időben is. Ez nagyon zavaró betegként, gondolom az orvos sem túl boldog, amikor professzor úr "bekukkant".

- Gyakorta elkésnek a rendelési időről, nem szólnak a betegnek előre, hogy az elmarad.

- Sokan képzettség és szupervízió nélkül folytatnak pszichoterápiás gyakorlatot.

- A betegek számára nem átlátható, hogy ki az, akitől pszichoterápiát és ki az, akitől gyógyszeres kezelést remélhetnek, elmarad a tájékoztatás.

 - A betegeket a TB által finanszírozott rendelési időből átirányítják a magánrendelőbe.

 Az én szempontomból ezek legalább akkora problémák, mint hogy egy vagy két MPT van-e és ott ki az elnök.

Üdvözlettel:


Válasz erre
2

Kovács Bonifác

2009-02-18 06:49:57

Kedves Dr. Harangozó Judit!

 Még néhány dolog eszembe jutott.

 Nem tisztelik a terápiás titkot. Kisebb városokban előfordul - és melyik város nem kicsi Magyarországon? - hogy a betegek azért nem vállalják a kezelést, mert ha odamennek biztosak lehetnek abban, hogy a kórházi takarítónőtől kezdve a pályaudvari büfésig mindenki tudni fogja miféle problémával fordult segítségért.

 Nem tisztelik se a szakmájukat, se egymást. 95%-ban fordul elő, hogy egymásról DSM kategóriák szerint nyilatkoznak, megjelent cikkek esetében vitaérv az, hogy a cikk szerzőjének milyen volt a viszonya a szüleivel. Két eset van ilyenkor: a szerző vagy a nyilatkozó betege és ekkor teljességgel etikátlanul terápiás titkot sért vagy pedig nem a betege, akkor viszont szintén etikátlanul megfelelő vizsgálat nélkül állít fel diagnózist. Hogy politikusok esetében megteszik sincs rendben, de menti, hogy közszereplőnek többet kell elviselnie. No de kollégákkal?


Válasz erre
3

Kovács Bonifác

2009-02-18 07:12:23

Kedves Dr. Harangozó Judit!

 Szerintem még a pszichiátria bajához tartozik, hogy hosszú évek alatt a költséghatékonyságra hivatkozva ma Magyarországon szinte kizárólag olyan alap-pszichoterápiát tanítanak az államinak mondott szakképzésben (amely 100.000 - 200.000 Ft-ba kerül) amely költséghatékony. Ez egy folyamat eredménye, kb. 20 éven át tartott, a szakma képviselőinek teljes bevonásával.

 2008-ban az OPNI bezárása kapcsán maguk rájöttek, hogy azon túl ott van az ember, a kapcsolat, a szakmai közösség stb. Kérdem: most jöttek rá? Amikor kevésbé költséghatékony, ámde az embert, kapcsolatot, szakmai közösségeket figyelembe vevő terápiás gyakorlóhelyeket zártak be az OPNI előtt, 20 éven keresztül, akkor nem tudták?


Válasz erre
4

dr. Harangozó Judit

2009-02-18 20:29:55

Kedves Bonifác!

Köszönöm a visszajelzéseit. Nagyrészt egyetértek. A magyar pszichiátria ma "hadiellátást" nyújt és a legkülönfélébb eljárások terjedtek el a túlélést segítendő. Nincs megfelelő civil kontroll, minőség-ellenőrzés. Mindez azonban összefügg azokkal a dolgokkal is, amelyeket Buda Béla is leír. Írását szivesen feltenném az emiles levelezőlistára, amelyet a honlaphoz képest több kolléga is olvas. Persze csak ha hozzájárul.

Üdv HJ


Válasz erre
5

Kovács Bonifác

2009-02-19 07:03:28

Kedves Dr. Harangozó Judit!

Nyugodtan. Semmi újdonságot nem jelent majd számukra (elvégre ők ebben élnek), esetleg meglepődnek, hogy ez mennyire jól látszik, bár ők azt hiszik, hogy egyedi, elszigetelt esetekről van szó, amit titokban is tartható/marad.

Még esetleg néhányat hozzá tudok írni:

- pszichiátriai ellátóban olyan ellátásra szoruló betegek is vannak, akiknek pszichésen semmi bajuk, csak idősek. A hozzátartozóknak nincs pénzük állandó felügyeletet biztosítani, ezért küldik őket oda, és természetesen zsebbe megfizetik a főorvost hogy bennt tartsa. Azon kívül, hogy neki nincs kórházi kezelésre szüksége és nem érti miért került be valamint egy másik valódi beteg előtt foglalja az ágyat ezt akár emberbaráti cselekedetnek is lehetne tekinteni.

- anyagi okokból az intézmények nem foglalkoztatnak képzett terapeutákat, pszichológusokat, inkább a "terápiás ismeretekkel is bíró" szociális munkásokat, mert őket a közalkalmazotti bértábla szerint kevesebb bér illeti meg. "Buhera-gyógyítás".

- osztályvezető főorvosok úgy tekintenek a betegek hozzátartozóira, mint plusz jövedelem forrásra. Teljes lelki nyugalommal tartanak számukra TB által finanaszírozott rendelési időben, amelyet magánrendelésként kezelnek hozzátartozói csoportot bármilyen módszertani jártasság, szakmai képzettség és szupervízió nélkül.


Válasz erre
6

Kovács Bonifác

2009-02-19 07:40:15

A gyógyszerfelírási gyakorlatukra a következő jellemző:

- Az antipszichotikumokat úgy osztják, mintha cukorka lenne, aztán csodálkoznak, ha a betegek egymás között cserélgetik a gyógyszert és egymásnak adják őket . Azon végképp nincs mit csodálkozni, hogy a beteg pontosan felméri mennyit gondolkodik az orvos a gyógyszerelésen (kb. 5 percet), majd utána ugyanazt a készítményt megrendeli az interneten külföldről. Az az 5 perc az orvosnak is ennyire elég - gondolja, teljes joggal. Ha az egyik nem válik be, majd megpróbálja a következőt 2 nap múlva.

- Képesek 6-8 éves gyereket egy kb. 20 perces vizsgálat után Ritalinozni. Kérdem: mire vannak a gyermekpszichológusok / gyermekpszichiáterek, kistérségi tanácsadók, fejlesztő pedagógusok, ha úgyse küldik el a gyereket hozzájuk? Kérdés: van annak az orvosnak hatásvizsgálata arról, hogy a 6-8 éves gyerek idegrendszere mit bír el kémiailag?

 

Érzésem szerint a pszichiátriának nagyon nagy szüksége van pl. a szcientológusokra, pl. ahhoz, hogy ellen-identifikálódjon attól, amit ők bizony sokszor teljesen jogosan felhoznak.


Válasz erre
7

K.F.

2009-02-20 11:29:02

-- moderátor által törölt hozzászólás --


 


Válasz erre
8

dr. Harangozó Judit

2009-09-05 16:15:24

Válaszlevél Rodostóba Buda Bélának

Beszámoló a nagykállói "10 évvel az agy évtizede után - Szárnyalunk, vagy kullogunk? c. konferenciáról

Kedves Bátyámuram!

Kissé későn kapja meg válaszomat, de a késlekedésért talán kárpótolja majd a remény, amely felcsillanni látszék a közelmúltban, s amelynek okáról mostan beszámolok.

Bizony érdemes volt Nagykállóban tölteni a nyárutót!

Mert volt ott:
• egy jól megszervezett konferencia, gyógyszergyáras szimpóziumok és céges vacsorák nélkül;
• egy megyeházában berendezett pszichiátria és első látásra afféle asylum-hangulatot áraszt, de megirigyelhetjük a korszerĹąségéért és a gazdasági stabilitásáért;
• egy „nagy csapat”, két Csabával is (Bánki M. és Móré E.). Előbbit mindenki ismeri, utóbbiról kiderült, hogy világosan gondolkodó, tisztességes vezető szakember, aki csapatot hozott össze maga körül, önálló, autonóm vezetőtársakkal és egy professzionális szervezeti kultúrával, korrekt üzleti magatartással, pro-aktív stratégiákkal és hatékony kommunikációval;
• úgy látszott ott Nagykállóból, hogy a csapat, a „network” kiterjed az egész régióra, és jól mĹąködik, a betegek, a szakma érdekében – valahogyan ez az integratív csapatszellem fonta be a nagykállói konferenciát is.

A remek szervezés, a „jó vendéglátás”, a program nyitottsága és a tudományos programhoz odaillesztett eszmecsere lehetősége már megadta az alapját a párbeszéd felé haladásnak. A „10 évvel az agy évtizede után - Szárnyalunk, vagy kullogunk? –” c. MPT és OPK fémjelezte konferenciával párhuzamosan zajlott le a szakdolgozók egynapos programja. Az utolsó napot egy irányelveket kidolgozni hivatott kerekasztal-beszélgetés zárta, ahol a szakdolgozók képviselője is jelen lehetett.

De ne szaladjunk előre.

A programból a Fórumozós szempontok szerint most négy fontos momentumot emelek ki.
1. Előszőr is a kritikai hangokat megpendítő, ill. a szakmánk identitásproblémáit firtató előadásokat, különösen Danics dr. nagyon elegáns és gondolatébresztő előadását a demokrácia, autokrácia, hatékony vezetés témakörben, amely persze a szakmai szervezetek szempontjából került terítékre. Az előadás diáit Danics Zoltán hozzájárulásával a honlapra helyeztem. Magam a pszichiátriai zavarokkal kapcsolatos kriminalitás értelmezésével kapcsolatban beszéltem a szakmai identitásunkról, nem kikerülve a „stigmatizáló szakemberek” okozta ártalmak kérdését sem. Ezt az előadást is elolvashatják a Fórumozók. Harrach Andor előadásában a Bálint csoporttal kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy a pszichiátria nagyon zárt a medicína más ágai felé. A Bálint csoport és a pszichoszomatika pedig sok kapcsolódási pontot adhat, pl. eszközöket a segítők kiégésének megállítására, megelőzésére.
2. Bemutatkozott az OPK. Végre megtudtunk sok olyat, amelyet sem a honlapról, sem a magánbeszélgetésekből nem nagyon lehet megtudni. A szakmánk vezetőit még mindig fogva tartják az információ-visszatartására alapozott, Danics elemzése alapján legalábbis paternalisztikus vezetői stratégiák, ezért Nagykállóba kell menni, ha alaposabban tájékozódni akarunk. Azt már főleg magánbeszélgetésekből tudtam, hogy az OPK vezetői vidéki centrumokban látogatásokat tesznek, ahol adatokat gyĹąjtenek. Most Móré Csaba előadásából (ld. a honlapon) kiderült, hogy – ugyan komoly, strukturált módon megvalósuló auditálásról, monitorozásról, vagy problémafeltárásról talán nincs szó - , de ezek néhány eleme megjelent az OPK törekvéseiben. Ebben az előadásban tájékozódhattunk az új finanszírozásról is (Porkoláb Lajos adataiból), amely újabb csapást hoz a pszichiátriára. Szomorú dolog, hogy országos szakmai információs rendszer híján nem tudunk megfelelő összefogást szervezni tiltakozásul. Emellett Silling Tibor, Vizi János és Németh Attila adott elő, Kéri Szabolcs nem jött el. Silling szellemes előadásban elemezte a szakma, különösen a gondozók gyászos irányba haladó helyzetét – bár ha meg sem szólal, már akkor is örültünk volna egy gondozót vezető szakembernek, aki legalább „külső szakértőként”, amúgy társadalmi munkában jelen lehet a szakma csupa fekvőbeteg-ellátásban dolgozó szakembereket tömörítő vezetése környékén. Vizi János előadását kiküldtem a levelezőlistán.
Az OPK ülés feletti örömömet azonban hamar elkergette a hozzászólásomra adott Németh Attila-válasz. Attila kifejtette, hogy:
a. e-mail listára, amely országosan lehetővé tenné a szakemberek együttes fellépésének megszervezését, pontos tájékoztatását, nos erre nincs lehetőség,
b. professzionális honlapra sem,
c. a pályáztatás megszervezése úgy áll, hogy „segítsetek egymáson, meg magatokon, ahogy tudtok”,
d. a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórummal nem folytatódnak a tárgyalások, mert az OPK előbb meg szeretné nézni, „kit is képviselnek”.
Az OPK kerekasztal a beharangozott finanszírozási változásokkal, Silling Tibor kissé megalázó „külső szakértő” pozíciójával, Németh Attila „illetékeselvtárs-kommunikációjával”, hát összességében elég nyugtalanító emléket hagyott bennem. Jó jel viszont, hogy Attila ismételt kérésemre jelezte, „elintézte”, hogy a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum képviselője ott lehessen az irányelveket megfogalmazni kívánó zárónapi kerekasztal-beszélgetésen. (Persze nem mertem megkérdezni, kinél kellett ezt elintéznie?)

3. Sikerült rövid ideig részt vennem a szakdolgozói kerekasztalon, amelyet egy más szellemiség uralt, nagy örömömre. Itt szívesen látták a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum képviselőjét, Schultheisz Krisztinát is, aki egy felkavaró előadást tartott, jelentős befolyást gyakorolva az ottani kerekasztal gondolatiságára. Krisztina mondta ki előszőr a „paternalisztikus orvosok”-ra vonatkozó kritikai gondolatait, amelyek aztán felerősödtek a szakdolgozók körében, olyannyira, hogy az utolsó napi kerekasztal-beszélgetésen is a szakmai fejlődés meghatározó akadályaként kezelték. Úgy nézem, felnőtt a szakdolgozóknak egy „felnőttként” kezelendő csapata. Kiemelem Virág Jánosné szerepét, aki a Sántha Kálmán Mentális Egészségközpont és Szakkórház ápolási igazgatója.

4. Az utolsó napi kerekasztal-beszélgetés két részre oszlott. Az első részben a betegszervezetek és a gyógyszercégek képviselőit ültették egy asztalhoz. Ebből a PÉF közben átkerült a „szakmai” kerekasztalba. Bizarr ötlenek tĹąnt számomra ez az első kerekasztal: úgy tĹąnt, a fő rendezőelv: akik nem juthatnak be az „Igaziba”, azok kerülnek ide. Végül aztán mégis lett értelme: kirajzolódni látszott, hogy még a pszichiátria két ennyire ellenkező pontján álló érdekelt-csoport is találhat olyan közös pontokat, amelyeket a kölcsönös előnyök és a kölcsönös tisztelet és tisztesség jellemez.

Eztán jött a „Zárókerekasztal”, ahol megjelent Medgyaszai Melinda államtitkárasszony is, majd befutott az OEP képviselője. Ott voltak még Harmatta János, Lehoczky Pál, Németh Attila, Virág Jánosné, Schultheisz Krisztina, és jómagam. Lehoczky doktor az iskolai tanévnyitókhoz hasonlította a rendezvényt, amely hasonlat később is meghatározta a beszélgetés kontextusát: nem annyira konkrét, hanem inkább szimbolikus-metaforikus szinten maradt a beszélgetés. Medgyaszai Melinda elmondta, hogy a szaktárca támogatja a LEGOP megvalósulását, aztán beszélt az EU prioritásairól és a pályázati forrásokról, nem kapnak elegendő jó minőségĹą pályázatot. Világossá tette, hogy az állami finanszírozás romlik, az EU források felé kell fordulni. A kórházak versenye hasonlata szerint nem egy kellemes vasárnapi kocogásra, hanem egy iszapbírkózásra emlékeztet. Harmatta Elnök Úr a szakmai vezetés aktuális tennivalóiról számolt be, összefogottan, korrekten. Elmondta, hogy a jelenlegi kormányzattal jobb a szakma együttmĹąködése. Fontosnak tartotta az orvoslás más ágazatai felé való nyitást. Németh Attila most kevésbé volt átgondolt, röviden ismertette az OPK tevékenységét. A pályázatokkal kapcsolatban a fő nehézségnek azt tartotta, hogy akik tudnak pályázni a pszichiátriában, féltékenyen őrzik a tudásukat: „csak ne legyen a szomszéd füve zöldebb”. Ezt követően Lehoczky dr. engem kért hozzászólásra, mint az „iskola egy fontos tantárgyának, a közösségi pszichiátriának az oktatóját”. Annak örültem, hogy megemlítette, egy civil szervezetet is képviselek. Elmondtam, hogy én a közösségi pszichiátriát tágabb értelemben nem egy tantárgynak tartom a pszichiátria iskolájában, hanem egy másfajta képzési modellnek, ahol nem tanítók és tanulók, pedellusok és nebulók vannak, hanem minden résztvevő szakértő, egyenrangú és kölcsönösen tanul egymástól. Kifejeztem örömömet afelett, hogy ez a kerekasztal kicsit közelít ehhez a modellhez, amikor a szakdolgozók, a betegszervezetek, a civilek képviselőit is bevonja. Elmondtam, hogy a modellváltás persze nem megy egy (tan)év alatt: itt Sándor György híres „Évnyitó-beszédét” idéztem: „Tiétek a jövő, úgy volt, hogy a miénk lesz… A modellváltás három rétegét emeltem ki: a szakmai módszertan változása (közösségi alapú ellátások, felépülés-modell, stb.) együtt kell járjon a demokratikus és a paternalisztikus hagyományokkal felhagyó szakmai közélettel és vezetéssel, a szakdolgozók, betegszervezetek és más érdekeltek bevonásával, a társadalom felé való nyitással és professzionális párbeszéddel. Mindezt egy klasszikus polgári értékeket mutató üzleti etika és kultúra kísérhet, - valami lyesmit láttunk Nagykállóban -, ahol a prosperitás a tisztességgel és a közösségi felelősséggel párosul. Minden területen szükségünk van fejlődésre. Arról is beszéltem, hogy egy ilyen fejlődés, hasonlóan a demokrácia fejlődéséhez (erről tanultunk Danics dr-tól) csak biztonságos anyagi, gazdasági alapokon képzelhető el, amelyek most aggasztóan bizonytalanok. A pályázatok megszervezéséről beszéltem még: ez lehetne az OPK feladata. Németh Attila részben nekem szánta az előző csípős megjegyzését. (Egy korábbi beszélgetésünk során megkért, hogy segítsek pályázni mindenkinek. Ez persze nem hivatalos kérés volt, „ő nem tud pályázni, ha tudna, ő is segítene”. Jeleztem számára, hogy én eddig is segítettem azoknak, akik megkeresnek. Ez azonban nem mehet így nagyüzemben: az OPK-nak lehetne a feladata, hogy kidolgozza az informatikai hálózatot, a pályázatfigyelést, regionális tréningeket és coachingot, mĹąhelyeket, korrekten szabályozott és szervezett módon.) Ezt itt nem tudtam persze részletesen kifejteni, de leírtam a kerekasztal nyomán készülő irányelvekhez. Utánam Virág Jánosné kapott szót, aki igen keményen megfogalmazta, hogy a paternalisztikus orvos-kultúrával nem tudnak együttmĹąködni a szakdolgozók, akik képzettek és képesek egyenrangú munkára és sokat segíthetnének a szakma jelenlegi humán-erőforrásbeli és szervezeti problémáinak legyőzésében is. Szeretnének ott lenni a Szakmai kollégium ülésein. Schultheisz Krisztina a PÉF képviseletében röviden bemutatta a szervezetet és projektjeit, többek közt a hálós ágyak elleni fellépést, a szociális otthonok monitorozását. A www.pef.hu honlapon a PÉF minden fontos munkája és adata nyomonkövethető. Beszámolt arról, hogy ígéretes tárgyalások indultak el a PÉF és az MPT közt, itt Lehóczki dr. szerepét emelte ki. Sajnálta, hogy az OPK-val ezek a tárgyalások megakadtak, az OPK nem reagált a PÉF előterjesztésére. A PÉF által képviselt szervezetek és betegek alapelve: „Semmit rólunk, nélkülünk”. Szeretnének segíteni abban, hogy az együttmĹąködés fejlődjék – fordult Németh Attilához. A második körben Medgyaszai Melinda megerősítette, hogy a közösségi pszichiátria prioritás, a paternalizmus nem követendő gyakorlat, fontos a szakdolgozókkal és érdekvédőkkel való együttmĹąködés. A pályáztatás megszervezése pl. pályázat-író cégek segítségével a szakma vezetőinek fontos feladata. Ezt követően Németh Attila reagált a PÉF kérésére (kiemelem, hogy sok hozzászólás lett volna még, de Lehoczki dr. vsz. nem véletlenül, a PÉF-nek adandó válaszra adott lehetőséget ): N.A. elmondta, hogy az OPK szivesen tárgyal, de előbb meg szeretné nézni, kit képvisel a PÉF. addig is, ha a betegszervezetnek segíteni kell valamiben, akkor csak szóljon. Egy-két hozzászólásra maradt csak idő, bár sokan szerettek volna szólni: jövőre talán több teret kell majd ennek engedni a konferencián.
A kerekasztal összességében minőségi előrelépés a szakmai közélet és mĹąködés fejlődése szempontjából, elsősorban az összetétele révén. Ebben úgy tudom, Móré Csaba és Németh Attila, valamint Lehoczki Pál segített. Érdekesen bukkant elő ismét a Danics dr. által behozott demokrácia, autokrácia, paternalizmus-elemzés az üléselnök Lehoczky Pál szimbólumaiban: tantestület, nebulók, a szakma „holdudvara”, amire könnyĹą volt nekem a „kölcsönös tanulásra épülő” felnőttképzési modellt (ahol mindenki felnőtt, felelős és egyenrangú) elővezetnem. Úgy gondolom, hogy a PÉF és a szakdolgozói hozzászólás, sőt, az államtitkárnő reagálása is ezt az utóbbi elképzelést erősítette. Jó volt hallani, hogy Harmatta elnök úr a szakmánk demokratikus hagyományairól beszélt. Jó volt látni, hogy kezet fogtak a PÉF képviselőjével. A kommunikációjában ezen a kerekasztalon Németh Attila hozta vissza igazán a paternalisztikus jeleket, amely nem hagyott kétséget afelől, hogy van még feladatunk.

Móré Csaba zárszavában mindenkinek mindent megköszönt, jelezte, hogy jövőre folytatjuk, majd gyorsan átadta a szót. Neki most nem sikerült megköszönni nyilvánosan azt a háttérben maradó de meghatározó, demokratikus és minőségi változások iránti elkötelezettséget, amelyről meggyőződtem.

Talán eljő az idő, hogy Urambátyám is hazajöhetne Rodostóból. Ha Pestre nem is, Nagykállóba.

Jó egészséget kívánva üdvözli nénje:

Harangozó Judit
 


Válasz erre
9

Radó Iván

2009-09-13 22:56:21

Rodostó postán maradó, utolsó posta Zágon!

Nagykálló több szempontból is mérföldkő. Egyrészt a PÉF itt kapott lehetőséget talán először igazán arra, hogy a magas szakmai grémium előtt szerepelhessen. Úgy tĹąnt, ezt minden résztvevő szívesen vette. No talán nem mind, de a többség. A PÉF egy együttmĹąködési javaslatot tárt az OPK elé hónapokkal ezelőtt. Ezt az együttmĹąködési javaslatot Kéri Szabolcs próbálta valahogy segíteni, most már Móré dr. is megkapta -tőlem. Az OPK saját betegellátási referense elől is féltette az anyagot. Azonban Vízi doktor, valószínĹąleg úgy is, mint korábbi Soteria alapítványi kurátor és mint PÉF tiszteletbeli tag (ez nem örök állapot, hanem el is tud múlni, el is fog, ahogy a dolgok állnak) amióta nem szerepel az elnökségben nem kifejezetten PÉF=felhasználóbarát. Nálam a PÉF és a felhasználók között nincs különbség nála igen. Szóval voltak folyosói pletykák a PÉF legitimitásáról, később pedig sikerrel egyeztek meg az OPK-ban ténykedő Németh doktorral abban, hogy meg kell nézni mi a PÉF, ki a PÉF. Kiket képvisel és egyáltalán készüljön környezettanulmány, ne feledjük a 3/3-as dossziék átnézését és volt-e bármely tagnak korábban viszonya a házmesterrel. Utóbbiakat csak feltételezem, nem lehet komoly szervezetnek ezek felett elsiklani, hátha a betegek fondorlatosan beteszik a lábukat az OPK-ba és akkor aztán mi lesz ugyebár. Éberség is van ugyebár.

Szóval az anyagot melyet alant el is helyeztem, nulla válasz követte. Vízi doktor és Németh Attila (OPK) gátolják az ügyet. Nagy kérdés, hogy az OPK-nak mi a legitimitása és azt honnan nyerte. Ez nem mellékes mert a vasszécsényi pszichiátriai telephely vezetőségi pályázatához is meg kell hívni minket, meg úgy tudom, a szakma is úgy tudta meg, hogy létezik az OPK, hogy valakitől hallották. Honlapjuk, melyen betegszervezetek szerepelnek, a nagykállói konferencia előtt készült el, de csak nanosecundumokkal.

Németh doktor nagykállói szavai megerősítették, hogy úgy kell eljárni, ahogy a Tanú c. filmben, amikor a tĹązoltók csak a ház leégése után érkeznek, mert a tüzet előbb ki kell vizsgálni. Nekem az a problémám, hogy a PÉF elnökeként néhány százezer beteget képviselek és szerintem a szakma nem alkalmazhat tekintélyelvĹą megközelítést, továbbá senki sem kérte a szakmát arra, hogy engedélyezzen. Azt kértük, hogy konstruktíve mĹąködjünk együtt, ami az MPT-vel meg is indult, igaz ott nem Németh Attila diktál.

"És így megy ám a répakapálás Magyarországon".

A fő gond az, hogy a nagyon kevesek nem veszik észre, hogy már a szakmának is teher ez a hozzáállás. Továbbá a magyarosch széthúzás a pszichiátria jelen helyzetében kifejezetten előnytelen.

Konkrétumok: azon kevesek számára, akik nem tudják, a PÉF idén 10 éves. Hazai és nemzetközi színtéren elismert magyarországi egyetlen olyan szövetség, amely a pszichiátriai betegek érdek és jogvédelmét tĹązte ki célul. Eddigi elnökei Gombos Gábor és Novák Ádám után én kaptam a megtisztelő feladatot, hogy irányítsam. A "betegszervezetek" megjelölés tehát eleve hibás, mivel azon szervezetek, melyek a területen léteznek, szinte mind tagságunkat képezik. Németh doktorról még elképzelhető, hogy halmozott elfoglaltságai mellett nem ért rá megnézni a PÉF honlapját, de miért nem kérdezte meg Harmatta és Bitter doktorokat, akik ismerik és elismerik a PÉF-et. Esetleg az MPT főtitkárát is megkérdezhette volna. Vízi doktor tárgybeli hiányos ismeretei más alapokon nyugodhatnak, dehát miért kéne, hogy mindenki szeresse a betegeket képviselő szervezeteket. Időközben az jutott eszembe, hogy az is lehet, hogy az OPK nem is akar együttmĹąködni velünk. Vagy ez hülyeség?

Elnézést, de fújtat a fĹątő, indul a gőzhajó Rodostó- felsőre, ahol reggelire elfogyasztok néghány pszichiátert, természetesen körben betegek fognak állni, kezeikben méreg feliratú üvegekkel és lábaikon pata lészen.

 

 

 


Válasz erre
10

Radó Iván

2009-09-13 23:02:26

Elvi állásfoglalás az Országos Pszichiátriai Központ /OPK/ és a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum /PÉF/ közötti együttmĹąködésről


Szövetségünk számára fontos, hogy létrejött az Országos Pszichiátriai Központ, ugyanilyen fontos, hogy aktívan mĹąködjön, ne csak névlegesen, pótolva az OPNI megszĹąnésével járó hiányosságokat.
Dícséretes és elismerést érdemel, hogy az OPK az együttmĹąködés szándékával megkereste a a PÉF-et. Fontos ismerni a PÉF álláspontját, érdekeit, érdekvédelmi munkáját, eddigi mĹąködését és terveit. Fontos az időnkénti személyes találkozás, hogy hatékonyabban tudjuk megbeszélni közös céljainkat, feladatainkat.
Alapvető, sorstársainkat érintő kérdésekben lehetne megoldást keresni, pl. gondozók zsúfoltsága, szakorvosok elvándorlása, privátszférába vonulása (nagymértékben az anyagi megbecsülés hiánya miatt), meg kellene gátolni ezt a folyamatot. A bírói szemle csak névleges, jelképes, ennek módszerén mindenképp változtatni kell, mert így nincs értelme. Nem lenne rossz gyakorlat, ha a PÉF időnként részt venne egy-egy bírói szemlén.
Hasznos lenne a PÉF és az OPK által akár külön-külön, akár egyes területeken együtt dolgozva, az eredményeket megtárgyalva közös konszenzusra jutni, állást foglalni. Különböző tesztekkel, tapasztalatainkat kihasználva kutatómunkában, monitorozásban is rész vehetnénk közösen.

A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum 10 éves mĹąködése során a felhasználókat érintő fontos kérdésekben publikálta autentikus állásfoglalásait. A PÉF tagszervezetein, regionális központjain (lakóönkormányzatokon), gondozókon és a nappali intézményeken keresztül több ezer felhasználóval tart kapcsolatot, illetve a PÉF döntéshozó testületében, az elnökségben abszolút többségben van a felhasználói oldal. Hazai és nemzetközi kapcsolataink szerteágazóak.
A PÉF-nek a fent megfogalmazott értékét az OPK-val való együttmĹąködésben hangsúlyoznunk kell, a hazai pszichiátria területén kutatásaink, adatgyĹąjtéseink (lásd: pl. TÁRKI kutatás 2001) a felhasználók álláspontjának alaposabb megismerését eredményezte.

Tekintettel a XXI. századi emberiességi konvenciókra (Fogyatékkal élők Konvenciója, esélyegyenlőségi egyezmények, harmadik generációs emberi jogi egyezmények és nyilatkozatok) valamint tekintettel az OOSZI ORSZI-vá alakulására (a rehabilitációs szemlélet győzelme vonatkozásában) és különös tekintettel arra, hogy a pszichiátriai betegek pszichiátriai intézeti gyógykezelése kényszerintézkedésekkel is megvalósulhat, fokozott felelősségérzet szükséges abban a tekintetben, hogy egy pszichiátriai sérülés az életutat hasonlóan módosítja, mint pl. a vaksági sérülés.

Szükségesnek látszik az Országos Pszichiátriai Központ és a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum szóban forgó kapcsolatának hármasan tagolt értelmezése:

-Az OPK terápiás rezsimjének tervezése szempontjából a felhasználók és szolgáltatók együttmĹąködését nagycsoportos (demokratikus), kiscsoportos (pl. bizottsági) és személyes szakértői (vezetői) szinten érdemes tervezni és szabályozni.

-Professzionális segítők, önkéntesek és érdekvédők, valamint orvosszakmai, kórházigazgatási, szociális szakmai szerepvállalók tevékenységi köreinek együttes kiállására jó esély kínálkozik az OPK-PÉF együttmĹąködésben.

 

 


-Az immár 10 éves PÉF állandó képviseletet vállal az OPK területén, mint önkéntes szolgáltató, mint sorstársi tanácsadó, mint érdekvédelmi segítő és bizonyos ügyekben (betegek vagyonvédelme, bírói szemlék tartalommal töltése, betegek támogatott önkifejezése gyógykezelésük módszerei tekintetében, a tájékozott beleegyezés elve mentén, szociális katasztrófahelyzetben szociális és rehabilitációs tanácsadás, esélyegyenlőségi, támogatott döntéshozatali, gondnoksági, kényszer-gyógykezelési, tájékoztatási ügyekben, audit és monitorozási ügyekben).
Az audittal kapcsolatosan olyan szervezeti rendszerek bevezetése mutatkozik célszerĹąnek, amelyek nem "külső, felső kontroll alapúak", hanem a szakember munkáját is segíthetik. Ez azt jelenti, hogy olyan számítógépes adatkezelő rendszerek létrehozása célszerĹą, amelyek a szakember számára felhasználóbarátok, ugyanakkor bizonyos minőséget garantáló lépéseket is előírnak. Ilyennek a kidolgozása folyik a közösségi ellátások terén Balczár Lajos vezetésével. Ebben a rendszerben pl. megjelennek olyan "gépre vitt" felmérő módszerek, mint a CAMBERWELL INTERJÚ, A KEF, amely a mĹąködés minőségéről is árnyalt képet ad mind a szakembernek, mind a vezetőknek, akár regionális, akár országos szinten. A rendszer kompatibilis lesz az eü és szoc. mĹąködéssel. A szakember is örül, mert a praktikus adatkezelés és a standardizált kitöltési útvonalak segítik a jó munkát.
Az OPK kidolgozhatna egy (az USA gyakorlatban már megvalósult) monitorozási rendszert a szakemberek és a képzések gyógyszergyári befolyásoltságának monitorozására. Ennek kidolgozásában alkalmazzanak betegképviselőt. Ezt a felmérő módszert használják az auditok során pl. külföldi utazások gyakorisága, előadás, vagy poszter nélkül, ez egy egyszerĹą mutató, amely felmérhető a vezetőknél, együtt a nyelvtudás felmérésével, s hasonlóképp a beosztott orvosoknál.Ennek szintén felbecsülhetetlen szerepe lehetne a kritikák elkerülésében.

További szolgáltatások, amelyeket elsősorban az OPK nyújthat: teljesítmény-értékelési rendszer és vezetőképzés, (team-építő tréningek), az intézményvezetők használhassanak ilyen szolgáltatásokat (pl. pályázhassanak ilyenekre).
Ma már ismert, hogy a szolgáltatások rosszul mĹąködnek, alulfinanszírozottak. Előbb lehetőségeket kell adni a javulásra, pályáztatni a szolgáltatókat (természetesen az elbírálás legyen független és legyen a bizottságban betegképviselő). Ez jól megvalósul a szoc. szférában.

A fentiek a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum emberi jogi igényeit tükrözik, ezek méltánylása az Országos Pszichiátriai Központ részéről az újabb esélyegyenlőségi (pszichiátriai sérülés mellett fennálló egyéb sérülések), fogyatékosság-tudományi (a pszichiátriai sérültek igényelhetik fogyatékossági megítélésüket) szempontból az épek és sérültek együttmĹąködésének elvének gyakorlati életbe ültetését jelentik. E tekintetben az OPK tervezett tudományos életének, jogi kutatásainak és módszertani munkájának terén szükségesnek látszik a továbbképzési munkába beemelni fentieket (esélyegyenlőségi elv).

Fentiekre az életből vett példát is érdemes említeni: pl. a Mária utcai Szemészeti Klinikán a Magyar Vakok és Gyengénlátók Érdekvédelmi Szövetségének munkatársai, aktivistái lobbyztak még másfél éve, saját központjuk létrehozásával, azzal, egy szakmai központ létrejöjjön, természetesen egyetértünk, hiszen az OPNI bezárása óta nem volt egységes központja a magyar pszichiátriának, ami megengedhetetlen. A tehetséges fiatal szakemberek megtartása túlmutat a pszichiátrián, ez nemzeti érdek is. Annál is aktuálisabb, mert már hivatalosan is elismerték, hogy nincs elég pszichiáter (sem) és sokan külföldön tevékenykednek ismert okokból.

Ami a konkrétumokat illeti, úgy gondoljuk, hogy az OPK mĹąködési elvéről levelükből viszonylag jó képet kaptunk. Hangsúlyosabbnak kellett volna lennie a médiában és a szakmán belül is az új Központ

 


létrejöttének, egy honlap pl. sokat segíthetne nyilvánossá tenni a mĹąhelymunkát, ismertté tenni a tevékenységet, ahol megjelenhetnek a szakanyagok, és vitára is van lehetőség. A honlapok tartalmai közt is lehet kapcsolat: pl. egyebek mellett a PÉF szakértői anyagai is szerepelhetnének.

A felhasználók képviselete bevonását nem annyira eseti, mint állandó jelleggel látnánk hasznosnak, értelmesnek és érdeminek. Elsősorban meghatározó jelentőségĹą és vagy elvi ügyek előtti egyeztetéseknél, szabályozni kell a kapcsolattartást: pl. kéthavonta személyes találkozók, ahol a "felek" kölcsönösen tájékoztatják egymást, egyeztetnek. Ez legyen a PÉF székhelyén -a napi gyakorlatban ez az elnök Radó Iván lakása-, nézzünk szembe a fóbiával. Külföldön is elfogadják a döntéshozók a fogyatékosságokat: ebben az esetben ez az akadálymentesítés az OPK részéről az FNO szemlélet szerint.

Az orvosok száma kevésbé tartozik ránk, bár adott helyen ez nagyon is jelentős probléma lehet. A bírói szemle, -ahogy arról már kezdtünk is beszélni viszont- lényeges, főleg, mert többnyire formális. A PÉF szempontjából fontos a bírói szemlék monitorozása, milyen gyakori a betegek kiengedése, a bírói szemlék jegyzőkönyveibe való betekintés lehetősége a PÉF képviselői által. Nem kell hangsúlyozni, hogy az esetleges utólagos kritikák megelőzésében is ennek milyen jelentősége lehet. Nyilván nem az ország összes bírói szemléjéről van szó, hanem a lehetőség biztositásáról.

Fontos a betegjogi-ellátottjogi-gyermekjogi képviselők elérhetősége, ezen adatok naprakész változtatása / ebben a PÉF tud segiteni/, a PÉF elérhetősége és mindezek kötelező kifüggesztése, megjelenitése, a képviselők hívásának gyakorisága, az ügyek minőségi vizsgálata (elolvashassák a jegyzőkönyveket a PÉF aktivistái). Ha nagyon sok ellenőrzés lesz, akkor csak szúrópróbaszerĹą ellenőrzés javasolt, de nem szelektálhat az osztály, vagy a betegjogi képviselő. Interjú a helyi betegjogi képviselővel, amelyet név nélkül összesítve lehetne egy elemzésben prezentálni a PÉF által. A területi öngyilkossági ráta, a pszichiátriai betegotthoni bekerülési várakozási idők monitorozása (az audit részeként). Az osztályokon a közösségi, területi ellátókkal való kapcsolattartás módjának felmérése - hány betegnél történt meg, milyen módon- (mondjuk az utolsó 20 elbocsátott beteg esetében).

A beteg-elégedettség vizsgálata mára már nem a legmegfelelőbb indikátor. Sok vizsgálat mutatja, hogy a betegek gyakran a kiszolgáltatottság, függőség stb. miatt nem megfelelően jelzik a problémákat. Ezért a WHO kidolgozott egy Mental Service Responsiveness skálát, amely magyarra fordítva alkalmazható az ellátás beteg-szempontú érték-komponenseinek monitorozására.

Javasoljuk a felhasználók nagyobb arányú, munkatársként való részvételét az országos szervezetekben, a kutatásokban, eü. ellátóknál: külföldön ez bevett gyakorlat, Sartorius a könyvében (Fighting for Mental Health) külön is kiemeli, hogy nem csak érdekvédő szervezetekre, de személyes részvételre van szükség a döntéshozásban, szakértésben, a szolgáltatóknál: ilyen pl. a kutatóhelyeken a betegek szempontjainak kutatása: pl. a Kings College-ban Thornicroft partnere a stigmakutatásban egy pszichiátriai felhasználó, Rose asszony, aki szerző egy Lancet cikkben is, hasonlóan a Boston University-n Mariann Farkas munkatársa, a világhirĹą Judy Chamberlain. Az OPK kutatási munkacsoportja akár önkéntes alapon, vagy részidőben alkalmazva dolgozhat együtt felhasználókkal, akik a kutatások területén, valamint a pályázatok elbírálásában a beteg-szempontokat kutathatják. Az OPK állandóan is alkalmazhatna PÉF szakembert a fentiek alapján.

Az OPK kiemelten foglalkozhatna a Pszichiátriai Gondozók és a közösségi ellátások helyzetével, Helyezze előtérbe az evidenciák mellett az ellátások érték-szempontjait, amelyben a betegek nézőpontja kapjon kiemelt szerepet.

Összefoglalva a felhasználói oldalt egyedül reprezentáló pszichiátriai érdekvédelmi ernyőszervezetként örömmel vettük megkeresésüket és további együttmĹąködési szándékunkat nyilvánítjuk ki.


Budapest, 2009. április 22. Tisztelettel:


Radó Iván elnök
 


Válasz erre