Lelki
Egészség
Fóruma

Témaindító bejegyzés: A pszichiátriai képzések akkreditációjáról - a Fórumon kidolgozott javaslat.

2009-02-15 15:56:41

Kidolgozták: dr. Haraszti László, dr. Harangozó Judit, kiegészítették: dr. Pataky Ilona, Radó Iván, dr. Sineger Eleonóra, dr. Terenyi Zoltán, dr. Túry Ferenc, dr. Zonda Tamás, dr. Kéri Szabolcs, a Lelki Egészség Fórum résztvevői

  1. A kreditrendszer legyen átlátható, azonos szempontú elbírálás alapján akkreditáljon és szorítsa korlátok közé a továbbképzések keretében folyó marketinget.


    Egyes rendezvények, köztük a gyógyszeripar által kezdeményezett, ill. a céges arculat fenntartásával támogatott tudományos rendezvények kreditpont-értéke a jelen gyakorlat alapján gyakorta magasabb, mint a gyógyszeripari érdekeltséget nem megjelenítő tudományos szakmai rendezvények egy részéé, pl. az addiktológiával, különösen az alkohollal foglalkozó és a közösségi pszichiátriai rendezvények esetében (Sineger Eleonóra és Harangozó Judit észrevétele). Ez a gyakorlat hátrányt jelent az utóbbi rendezvények (és a hozzájuk kapcsolódó szakmai irányzatok képviselői) számára, hiszen ezeket alacsony kreditpontért, általában térítéssel és alacsonyabb szintĹą ellátással lehet csak megszervezni. (Az ingyenes céges rendezvény még az egyébként magas kreditpont-értékĹą, de nem szponzorált képzések számára is hátrányt jelent.) Ez a visszás gyakorlat emellett túlzott lehetőségeket nyit meg a gyógyszeripari marketingnek és csökkenti a tudományos továbbképzések színvonalát. A nyilvánosan elérhető adatbázisokban nem áttekinthető a céges támogatottság, ill. nem átlátható az akkreditálás során használt szempontrendszer, tehát összességében az akkreditációs folyamat a szakemberek és felhasználók, stb. számára nem átlátható, nem követhető.

Ennek a folyamatnak a megfordítását javasoljuk a következők szerint:

  • Haraszti László és Harangozó Judit szerint: A grémium ne akkreditáljon gyógyszergyár által kezdeményezett, illetve csak egy gyógyszergyár által támogatott rendezvényeket. Az MPT és más szakmai szervezetek ne adják a nevüket ilyen rendezvényekhez. Haraszti felveti, hogy külföldön a céges rendezvények a nem cégesek kreditértékének csak töredékét kapják.
  • Túry Ferenc kezdeményezése szerint, - továbbá Pataky Ilona szerint a Klinikai pszichológiában is bevált gyakorlat -: a továbbképzési pontszámot kapó rendezvény céges támogatását meg kellene tiltani. Kéri Szabolcs ezzel elviekben egyet ért, kiegészítve azzal, hogy ha az ipari támogatás mégis jelen van, akkor az legyen marketingmentes (pl. a pontszámos rendezvényeket ne a cégek marketingszakemberei szervezzék, ne legyenek reklámanyagok és cégszimpóziumok) és a rendezvényt legalább két cég szponzorálja. A képzések elvileg tudományos megalapozottságúak, a céges támogatások pedig marketinghatásuknál fogva torzítják a puszta tudományosságot. „A cégek bármennyit szervezhessenek, evés-ivás lehessen, de akkreditáció nélkül.”
  • Kéri Szabolcs felhívja a figyelmet az újabban elterjedő álkorrekt fantomrendezvények megjelenésére. A pszichiátereknek névre szólóan kiküldött postai szóróanyagokon ilyenkor sokszor csak egy rendezvényszervező iroda szerepel, néhány előadó, valamint a rendezvényről annyit közölnek, hogy „előakkreditált.” Ki által? Ki(k) a szponzor(ok)? A rendezvényszervező hogy szerezte meg a szakemberek címeit és honnan van erre jogosultsága? Ez a munkamód még a nyílt marketingnél is visszataszítóbb.
  • Terenyi Zoltán észrevétele szerint: „Maga az egész pontszerzősdi rendszer rendkívül képmutató és nem támogatja a valódi tudásbővítést, ennek csak egyetlen, nem is a legfontosabb eleme a céges támogatás – például az egyetemek monopol helyzete és pénzéhsége sokkal destruktívabb, kontraszelekcióra ad lehetőséget…Az akkreditációt szabályozó törvényből kellene elsődlegesen kiindulni, hol fér javaslat, külső kontroll.”
  • A hozzászólók mindegyike egyetértett abban, hogy a Társaság és a Klinikák honlapján is legyenek nyilvánosak, átláthatóak, összehasonlíthatóak a rendezvények programjai, kreditértéke, támogatói, a céges támogatások mértéke. A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum javaslata szerint minden rendezvény előadásai legyenek honlapon elérhetőek a betegek és más érdeklődők számára is, hiszen a betegek nem tudnak részt venni a konferenciák nagy részén, ugyanakkor tágabb értelemben minden rendezvénynek ők a célcsoportjai.
  • Hasonlóan konszenzusos javaslat, hogy: legyenek nyilvánossá téve a kreditpontok elnyerhetőségének szempontjai, készüljön olyan nyilvános kritériumokra alapozott pontozási rendszer, amely nyomon követhetővé teszi az elnyert kreditpontok mögötti értékelést. Az értékelésről adjon ki a grémium és az elbírálásban résztvevő többi szervezet tájékoztatást, amelyben nyilvánosak a grémium és az értékelésben szereplő más szereplők véleménye. (Az akkreditálás rendszere tehát legyen mindenki számára átlátható.)
  • Pataky Ilona észrevétele szerint: A kreditpontok meghatározásának gyakorlata a Magyar Pszichológiai Társaságnál kettős kontrollal történik, amely segíti az objektivitást – ez a gyakorlat figyelemre méltó. A pszichológusok továbbképzései ipari források nélkül is nagyon jól mĹąködnek, ill. a továbbképzések széles körben elterjedt utó-akkreditációja is egy kontroll-lehetőséget jelent a minőség-ellenőrzés szempontjából. Javasoljuk e tapasztalatok figyelembe vételét.
  • Zonda Tamás és Harangozó Judit megfogalmazta, hogy a céges rendezvények néha színvonalasabbak, mint a nem cégesek. Pl. a VándorgyĹąlésen gyakran a céges rendezvényeken vannak a legtöbben és a program is sokszor igényes. Miért nem tud az MPT ilyen érdeklődést felkeltő szimpóziumokat, rendezvényeket megszervezni saját maga? (A vándorgyĹąlésen a párhuzamos szekciókban folyó előadások nagyon megosztják a közönséget, így a vándorgyĹąlés fő programjai a plenáris ülések mellett óhatatlanul a céges rendezvények.)
  • Radó Iván észrevétele szerint az akkreditálás során megjeleníthetőek lennének a betegek/hozzátartozók szempontjai, amennyiben – kívánatos módon - kialakulna képviseletük a szakmai szervezetekben.
  1. Haraszti, Harangozó, Terenyi, Radó szerint a továbbképzések színvonala egyenetlen. Javasolják a hallgatóság általi komplex, tartalmi, formai értékelés bevezetését. Az utóakkreditáció azt is lehetővé teszi, hogy a hallgatóság visszajelzései alapján változzék a kreditérték. A kötelező továbbképzések során a hallgatóság képzési szükségleteinek felmérésére és visszajelzéseinek figyelembe vételére kerüljön sor a képzések tervezésénél.

Válasz erre
1

Dr. Ratkóczi Éva

2009-02-15 16:06:21

Kedves ajánlás-szerkesztők!

Kiegészítésül Javasolnám:

Ne csak a pontszám meghatározás szempontjai, hanem az akkreditáció kritériumai is legyenek világosak és átláthatóak, egy akkreditálásra beadott képzés elutasítása esetén pedig legyen kötelező a negatív döntés indoklása.

Több alkalommal adtam be színvonalas elméleti továbbképzési programot, általában egy szupervíziós képzési program mellett a Nap-Kör Mentálhigiénés Alapítvány nevében. Még sohasem fordult elő, hogy mind a kettőt akkreditálták volna. Eddig a szupervíziós programunkat hagyták ki (miközben láttam, hogy más szupervíziós csoportokat elfogadtak), ebben a félévben viszont a szupervíziónkat akkreditálták és a neves előadókat és fontos témákat felsorakoztató addiktológiai  továbbképzésünket nem. Aki érti, mondja meg! Lenne olyan szabály, hogy a civil szervezetek  programjaiból félévente csak 1-et lehet elfogadni?

Egyébként alapvetően mindennel egyetértek.

A hallagatói visszajelzés begyĹąjtése most is kötelező, a leadása már nem annyira, és nem is jelenik meg sehol, nem is veszik figyelembe sehol. Valóban jó lenne, ha az akkreditációnál figyelembe vennék, és ha a már lebonyolított képzési programok  hallgatói értékelései is megjelennének az ajánlott felületeken.  Probléma persze, hogy az értékelés manipulálható, egy szervező sem fogja leadni, hogy képzését csapnivalónak értékelték. Azt már nem tudom, hogy erre mi lenne a megoldás.

Üdvözlettel, Ratkóczi Éva


Válasz erre
2

Németh Attila

2009-02-23 11:28:05

Kedves Kollégák!

A folyamat jól-rosszul szabályozva van. Minden óra 1 pontot ér, ha vizsga van, akkor duplán számít. (Ki tartja be ezt ilyen szigorúan, nem beszélve a vizsgák nehézségéről). Gyakorlatilag minden kérdést az Egyetem(ek) dönt el. Néhány napra megkapjuk, hogy felülbírálhassuk a döntésüket, de nem szokták figyelembe venni. Azonkivül Terenyi Zolival egyetértek abban, hogy ez a mostani CME az egyetem részéről pénzszerzést jelent elsődlegesen (ld. Oftex, kötelező továbbképzésért 42 ezer Ft, stb.). Az eredeti elgondolást, ami még az MPT-ben fogalmazódott meg, már régen "kiherélték". Látva a reménytelen kĹązdelmet, az utóbbi 2-3 évben semmit nem módosítottam az egyetem által pontozott anyagokon, amelyet a szakma küldött be - bárhonnan is. A pontszámok nyilvánosak, megjelentetik az MPT TH-jában. A mostani beadások között nem láttam Nap-köröst. A véleményem egyébként az, hogy az évi 50 pontot még az is összegyĹąjti, aki semmiben sem képezi tovább magát. A másik pedig, hogy fölösleges a gyógyszercégeket kitiltani (kiszorítani) ebből a körből - úgy általában. Meg kell nézni a beadott programot, és ha az valóban továbbképzést nyújt a hallgatóknak, akkor azt támogatni kell. A pszichiátria olyan rossz helyzetben van, hogy azt korlátozni, illetve megszüntetni, ami még valamit segít ebben a szörnyĹą helyzetben, ez több mint hiba, de nem bĹąn. Minden hasznos kezdeményezést támogatni kell, és a magam részéről ehhez tartom magam. Egyébként nem csak a cégek által szponzorált továbbképzések lehetnek etikailag kifogásolhatók (pl. lsd a kötelező továbbképzések és az oftex pénzéhségét, egyes személyek, szervezetek túlbuzgóságát, illetve látszattevékenységét). A magam részéről szívesen bevonok bárkit ebbe a bíralati munkába, akinek erre van még ideje, energiája és motivációja. Összefoglalásképpen a hazai pszichiátriával kapcsolatos teendőket a katasztrófa ellátás alapelvei szerint kellene meghatározni, azaz fontossági sorrendet kell felállítani. Őszintén szólva nem itt látom a legsürgetőbb teendőket.

barátsággal

Németh Attila


Válasz erre