Lelki
Egészség
Fóruma

Témaindító bejegyzés: A ''fogyatékosok és elmebajosok'' című vita Seress Attila, Rácz József, Buda Béla és mások hozzászólása

2009-01-10 22:11:49

Kedves Fórumozók!

érintett rehabilitációs szakemberként döntöttem úgy, hogy a magam részéről nyilvánosságra adom a csatolt álláspontomat.

A LEFNET-en folyó diskurzusban mindegyik nézőpontban tapasztalhatom azt a hiányosságot, amit feloldva kell megszólalnom.

Tessék arra gondolni, régebben a vakokat ispotályokban, menhelyeken és egy-egy vakos szakmában tartotta a társadalmi gyakorlat, amíg Helen Keller siketvak hölgy nem lett a vakok foglalkoztatásának szószólója. Azóta normális és bevett dolog, hogy a vakok is ugyanúgy dolgozhatnak és ugyanúgy önálló exisztencát vezethetnek, mint a látók.

Én felvállalom, hogy érintettként annak válljak a szószólójává, hogy a pszichiátriai sérült gondolkodása is alapvetően jó és sokat adhatunk a világnak. Hová lesz az a világ, ahol a megbélyegzés nyomán eleve nem normálisnak tartják a pszichiátriai sérült gondolkodását?

Ha a hazugságok, lopások és csalások erőszakkultusza tovább terjed, akkor a pszichiátriai sérültek nem tudjuk megvédeni majd magunkat. Hiszen a pszichiátriai sérült ember néha olyan kiszolgáltatott, hogy nem azért nem tudja megvédeni magát a nyugati társadalmak erőszakkultuszától, mert pszichiátriai sérült, hanem őt nem védik meg az erőszakot elkövetők.

Valójában egy társadalmi-lelkiismereti funkciót hordozunk magunkban, a mi stigmatizáltságunkban. Nekünk is ugyanolyan esélyek kellenek, mint a vakoknak, mozgássérülteknek.

Ha pl. most akár HJ. azt írná, hogy nem ért bizonyos dolgokat, amiket írok, akkor biztos lehet benne, hogy nem ez a ráolvasás segít, hanem kérdezni kell, hogy megértsük a másikat. A psztichiátriai betegek nagy része egy társadalmi lelkiismereti jelként élünk a világban, egy bizonyos felszólító jelleggel és bizony nagyon jól meg lehet érteni, mit is gondol valójában egy érintett. Mindent pontosan meg lehet érteni, ha valaki akarja, amit mondok.

Nem szabad megengedni, hogy bárki ezen a világon olyan helyzetben legyen, hogy ő gondolja jobban. Ez alkotmányos és emberiességi alapkérdés: senki se lehet felsőbbrendĹą a betegnél. Például ismerek olyan sérültet, akit telegyógyszereztek a Lipóton és közösségben e nélkül is megvan. Ismerek pszichiátriai mĹątött sérültet, aki vakautista lett a mĹątét következtében.

Én javaslom a pszichiáterek betegek részéről történő kontrollját. Kristálytiszta logikával írtam le a csatolt tanulmányomban emberiességi javaslatom.

Kérem szépen Kopp Máriáékat, vagy Harangozó Juditékat, hogy egy szaklapba küldjék el cikkemet.

A fentiekben senki pártjára sem álltam a LEFNET-ben, álláspontom teljesen belülről, indulatok nélkül fakad egyéniségemből. A jó pszichiátereket nagyon szeretem, becsülöm, így pl. Dr. Göncz Kingát, akinél diplomáztam, és aki a külügyi és szakmai diplomácia részéről befogadta a Fogyatékossági Konvenciót, ami már törvényes jog, és amire sajnos, a pszichiáterek egy része tudatlanságból fittyet hány.

Kérdésekre minden leírt állításomat készséggel alátámasztom, tudományos publikációkkal együtt.

tisztelettel
Seress Attila
'Nevess és szeress - azok mentik át a Földet, akik önként teszik a jót'
www.napkelte.extra.hu

 

A pszichiátriai társaságok kontrollja_2009_11_14.doc


Válasz erre
1

Gombos Gábor

2009-01-11 00:53:32

Kedves Fórumozók!

Boldog Új Évet kívánok. Egyúttal csatlakozom mindahhoz, amit Seress Attila írt a pszichiátriai betegek részéről történő kontroll szükségességéről. Meggyőződésem, hogy nyílt, őszinte diskurzus nélkül nem beszélhetünk őszintén a lelki egészségről. Ebben a diskurzusban pedig azok hangja, akiké jelenleg alig hallható, nem azért mert nincsen hangunk, hanem az előítéletek, diszkrimináció, stigma, diszkvalifikáló jogszabályi rezsimek és egyebek miatt, a felhasználók és túlélők hangja kell hogy a diskurzus alaphangját adja. Tudom, milyen messze vagyunk ettől, de ez nem lehet érv arra, hogy továbbra sem csináljunk semmit.

Az ENSZ fogyatékosjogi egyezménye mindezt meg is követeli. Mégsem ezért gondolom, hogy illő lenne lépéseket tennünk az elv gyakorlatba ültetéséről. Az Egyezmény azért rendelkezik a civil társadalom, elsősorban is a fogyatékos személyek bevonásának kötelezettségéről, mert másképp nem lehet szakítani a régi paradigmával. Ami egyszerĹąen nem mĹąködik. Egészségesen.

Üdvözlettel:

Gombos Gábor


Válasz erre
2

dr. Kozák Éva

2009-01-11 00:56:57

Tisztelt Fórumozók!

Kérdésem lenne (lehet, hogy tájékozatlan vagyok) a pszichiátriai gondokkal küzködők régi fogalmak szerint vagy mai fogalmak szerint (pl. sajátos nevelési igényĹą - pl.egy gyereket tekintve és szüleire is gondolva - ez a fogalmazás szebb,kevésbé bántó ,mint a fogyatékos szó) fogyatékosok? Úgy tudom, Magyarországon nem, a mert nem számítanak fogyatékosnak "sem" a pszichiátriára kerülők és "kikerülők" (ők " csak" a mozgássérültek, a látássérültek, a hallássérültek stb.).

Üdvözlettel:

Kozák Éva gyermekgyógyász, iskolaorvos


Válasz erre
3

Dr. Sineger Eleonóra

2009-01-11 00:58:20

Kedves Fórumozók, örülök Gombos Gábor és Seress Attila és Dr. Kozák Éva fölvetésének, egyben üdvözlöm őket, mint régi ismerősöket! A pszichiátriai sérültek megfogalmazás talán a legtalálóbb, hiszen a sérülésből fel lehet gyógyulni és manapság ez igaz a pszichiátriai betegségekre is! Azzal is egyet értek, hogy hangot kell adni az érintetteknek, hiszen jól tudjuk a gyakorlat során mennyit tanultunk és tanulunk pácienseinktől, nem beszélve arról a megszámlálhatatlan sok mĹąvészeti munkáról, amit nekik, a másképp látóknak köszönhetünk. Az is lehet, hogy őrajtuk nincs annyi szemüveg, mint rajtunk, úgymond normálisakon és jobban belátnak a transzcendens világokba. Manapság újra felmerül a kérdés, hogy egyes schizophrén beteg nem küzd-e megszállottsággal. Tudom, hogy ezzel érzékeny pontokat érintek, nem állítom, hogy így van, de néhány eset igen elgondolkoztató számomra...
 

Üdvözlettel Dr. Sineger Eleonóra


Válasz erre
4

Seress Attila

2009-01-10 22:27:37

Kedves Kozák Éva! és fórumozók,

A különleges törődési igényĹą embertársaink közül hazánkban:
- a vakok
-a siketek
-az értelmi sérültek (lelki gondozásra szorulók)
-a mozgássérültek
-az autisták
-a halmozott fogyatékosok

körébe tartozókat ismeri el a hatóság és a hatósági szakmai véleményt alkotók köre (értsd: hivatalosan) fogyatékosnak, illetve súlyosan fogyatékosnak. Még a súlyosan fogyatékos személyek közt is különbséget teszünk, hogy rendelkezik-e az érintett ún. önkiszolgáló képességgel. Ez az Esélyegyenlőségi törvénykezés egyik része. Itt arról van szó, hogy más személyek segítsége nélkül az illető nem tud önálló életvitelt folytatni. De egy paranoid skizofrén személy tud?

Másrészt, a Fogyatékossági konvenciót hazánk ratifikálta, tehát ez egy hatályos törvény hazánkban- amit úgy nagy általánosságban nem ismernek a lelki egészség területén: elég helytelenül és oktalanul. Miért?

A konvenció a fogyatékosságot egy változó fogalomnak határozza meg és e fogalom körébe tartozik a szellemi képességek köre is. Az elmebajosok és pszichiátriaviseltek esetében időszakosan érintett a szellemi képesség: ez a hivatalos pszichiátria egyik véleménye, ami alkotmányos aggályokat kelt. Másrészt a gyógypedagógiai szakirodalom a fogyatékosságot úgy határozza meg: "börtönszerĹąen frusztrált alaphelyzet".

Tessék elgondolni ezt egy siket ember estében, amikor süketek párbeszéde zajlik és egy vak ember esetében, amikor nem tud ismeretlen helyre elmenni és egy paranoid skizofrén esetében, akit néha a rendőrök bevisznek a zárt osztályra, vagy hálós ágyban tartják? nehogy közveszélyes legyen. Nos melyik esetben nincs "börtönszerĹąen frusztrált alaphelyzet?

Tessék elgondolni: ha a siket emberek Finnországban a jelbeszédet hivatalos nyelvként használhatják - akkor egy krónikus pszichiártiaviselt embernek néha nem kéne jogi segítő, aki nem gondnok, hanem a pszichi nyelvet fordítaná a csĹąrcsavaros jogi nyelvre? Ugyanez a helyzet: azt Ön is elismeri, hogy azért kell a vak ember mellé kísérő, nehogy fedetlen gödörbe essen egyedül sétálva? Nadehát vajon könnyebb-e szociális kapcsolatok nélküli pszichiátriai betegnek lenni, vagy látás nélkül élni?

Sőt: a WHO szerint az egészség: testi-lelki-szociális jól-lét. Ez egy hármasan tagolt változó fogalom: egy pszichiátriai betegnél a szociális tényező sokszor a pszichiáter orvos: nadehát az orvosnak jó a gondolkodása? a betegnek nem jó a gondolkodása? És ha az orvos atista (ami szerintem egy betegség), akkor az Evangéliumokat, Talmudot, Védákat tisztelő páciensnek beteg a gondolkodása? Nos itt alkotmányos aggályok merülnek fel.

Ezekre az alkotmányos aggályokra a fogyatékossági konvenció megoldást kínál:

minden emberi kommunikáció= nyelv.

Ezek szerint
a vak nyelvhasználata jó
a siket nyelvhasznált jó
az autista nyelvhasználata jó
a mozgássérült nyelvhasználata jó
a siketvak és vakautista nyelvhasználata jó
-------------------------------------------------------------
de nem jó a pszichiátriavisletek nyelvhasználata?

Nos, én elhatároztam, hogy Alkotmánybírósághoz fordulok fentiek miatt: ugyanis az esélyegyenlőségi, antidiszkriminációs törvényeink szerint tilos a kisebbségi nyevhasználat diszkriminálása. Viszont sok intézményünk a pszchiátriavislet embertársainkat negatívan, a fogyikat pozitívan diszkriminálja.

Ha van a vakoknak, mozgássérülteknek, siketeknek rehabilitációs intézményük, akkor a pszichiátriavislet embertársaknak a nagy Taigetosz van. Tessék elfogani: ma van Taigetosz. Dehát van Esélyegyenlőségi szakállamtitkárság is és engem szakállamtitkárnő bíztat munkám folytatására.

Kéri doktornak igazat adok: ha nem drogozik, bĹąnözik a szegény elmebajos beteg, akkor NEM VESZÉLYES A TÁRSADALOMRA. Ez alkotmányos és ügyészségi és euroatlanti integrációnk egyik sarkalatos kérdése.

A deviancia-kontroll szerint
-bĹąnözőket
-iszákosokat
-öngyilkosokat
-elmabajosokat

társadalmi kontroll alá kell vetni.

Így tehát a fogyik nem deviánsok, de a szegény pszichiátriai betegeket jogfosztottá teszi néha-néha az a gyakorlat, amiről Alkotmánbírósági tájékoztatást fogok kérni.

Másrészt a Camphill és Soteria impulzus szerint a pszichotikus felnőttek remekül megvannak más fogyikkal= tehát ez élet engem igazol.

A megoldás: az esélyegyenlőségi követelményeket számon kérjük a bíróságoktól, és a pszichiátriai társaságoktól.

szívélyes üdvözlettel
Seress Attila


Válasz erre
5

Kozák Éva

2009-01-10 22:28:40

Tisztelt és kedves Seress Úr! és Fórumozók!

Köszönöm válaszát?, gyors reagálását? helyettem is? nyiltan feltett kérdéseit stb.
Várom, várhatom, várhatják a jogi szabályozást az érintettek és a többiek, ami talán úgy lenne jó (mi a jó? - bibliai és filozófiai kérdés is lehet akár) ha minél kevésbé zavarná az "együttélésünket".

Azt gondolom a mondataiból, hogy nem teljesen értette meg a tegnapi "beÍrásomat", mintha valamit reklamálna?, hiányolna belőle?., még én némi bírálatot is érzek benne, talán valamit tanítani?, megmutatni is szeretne az életéből,saját élményeiből? tettrekészségéből.
Magamről még : közel 40 éve élek fogyatékosok, sérültek, paranoid schizophréniások, kataton schizophréniások, pszichózis manico- depresszívások, anorexia nervozások, Asperger syndrómások stb. között. Szentül hiszem,hogy minden ember, aki megszületett "elfér a Nap alatt és akad legalább egy segítője szükség esetén".Voltam született és szerzett látássérültekkel múzeumlátogatáson, "megértem" és tudok kommunikálni (szerintem szebb a magyar beszélgetni szó) a kolleganőm süket újsáíró férjével - nem folytatom tovább ezt a bekezdést most.

A Tiszteletem azé, aki ma Magyarországon (integrált és segregált) fogyatékos és elmebajos emberrel él egy fedél alatt - békében -családként. Ha Ő vállal előadást?, beszélgetést? a Fórumozóknak valahol, valamikor meghallgatható, megismerhető az élete - a Fórumozók közül többen tudják, hogy kiről írtam (van SZÍVE, ÉRTELMES FEJE és NÉMI PÉNZE ehhez, és mindezt "RENDELTETÉSSZERĹ°EN" tudja használhi).

AZ EGÉSZSÉG= TESTI, LELKI, SZOCIÁLIS ÉS KÖRNYEZETI JÓLÉT WHO megfogalmazása (XX. század vége) valamelyik magyar jogszabályban is benne van a legfrissebb ? fogalom meghatározás így.
Üdvözlettel: Kozák Éva


Válasz erre
6

dr. Rácz József

2009-01-10 22:31:20

Kedves Fórumozók!

 

Ami érdemi hozzászólás: Seress Attila hozzászólása számomra igen fontos, és eddig általam elhanyagolt területre hívja fel a figyelmet. Ez, persze, az én magánügyem, de ahogy látom, Seress Attila álláspontja a magyar pszichiátriában is fontos hiányokat tár fel. Az első reakcióm az, hogy minden törvényalkalmazóra érvényes jogállami elv az, hogy egy-egy döntésnél az adott személlyel kapcsolatban a legkedvezőbb jogi álláspontot képviselje. Ezek – mint kiderül a hozzászólásból – a Fogyatékossági konvenció és az esélyegyenlőséggel kapcsolatos hazai törvényi szabályozások. Ugyanakkor kérdés marad számomra, hogy ezek a szabályozások mennyire veszik figyelembe a pszichiátriai zavarok természetét: azaz, vannak olyan állapotok és időszakok, amikor az adott személy nem, vagy csak korlátozottan cselekvőképes: gondoljunk a mindenét elajándékozó mániás betegre, például. Itt a „beavatkozás” éppen a beteg érdekeit védi, semmint ellene hat.

 

Kérdés számomra, hogy akár ez a példa kivétel-e a törvényi szabályozásban (mindenhol vannak kivételek és egyedi esetek), vagy pedig közelebbről érinti a pszichiátriai betegek jogait mint fogyatékosakat, ahol ilyen „kivétel” nehezebben érvényesíthető? Előre is köszönöm a hozzászólásokat!

Üdv,

Rácz József


Válasz erre
7

dr. Buda Béla

2009-01-10 22:34:14

Kedves Refor(u)merek!

Bocsánat, hogy én is hozzászólok Seress Attila és Rácz József közléséhez. Merthogy nagyon egyetértek velük. A dec.3.-i konferencián az előadásomban kiemeltem, hogy a fogyatékosság kérdésében a gyógypedagógia (vagy ahogy a különböző országokban és nyelveken hívják) nagy paradigmaváltáson ment keresztül. Nem azrt nézik, hogy miben áll a fogyatékosság, hanem azt, hogy az optimális életminőséghez, ami leginkább normalizációt, vagyis közösségen belüli mĹąködést jelent, milyen segítségre, fejlesztésre van szüksége és ezt hogyan kell biztosítani. Az előadásban nem jött át (szorított az idő) a fő gondolat: ez úgy sikerült, hogy az egész gyógypedagógiai szakma egységesen elfogadta ezt, és minden fórumon ezt igényelték. Itt kellett volna aláhúznom: ha a pszichiátria túl tudna lépni azon a szokásán, hogy csak a legújabb (és legdrágább) gyógyszeres terápiát tekintené a szakma lényegének, akkor lehetne olyan ellátási modellt követelni, amely a közösségi adaptációt és a rehabilitációt is magában foglalja, a szükséges pszicho- és szocioterápiákkal együtt. Az egységes és a társadalommal párbeszédre lépő szakma ezt ki tudná harcolni. Ajánlom mindenki figyelmébe Lányiné Engelmayer Ágnes kitĹąnő könyveit, de egyáltalán a Bárczy tankönyveit, kiadványait, Az utóbbi 15 évben a Soros kurátoraként (sikerült a támogatásokkal is erősíteni ezt a trendet), majd a legtöbb publikáció lektoraként vagy recenzenseként, a konferenciák előadójaként volt alkalmam követni ezt a folyamatot. Ha tehát tudnánk szakítani évtizedes hagyományainkkal, hogy a fontos emberek a döntéshozókat megközelítve kabitnetszerĹą hangulatban járják ki érdekeiket (a folyamat sikerét a Lipót sorsán ad occulos demonstrálta az élet), akkor új helyzet állhatna elő. Csoda akkor sem történi, de dec.3.-án hallottuk, hogy több mint 5o kitagolt lakóközösség mĹąködik értelm fejlődésben elmaradtak (ha jól emlékszem, ez a politikailag korrekt megnevezés), és jó ha négy van pszichiátriai betegeknek, akkor azért elgondolkodhatunk.

Szóval, itt lenne az idő a coming out-hoz. Követelnünk kellene a klienseink érdekét, benne a megfelelő munkaszervezeteket, és el kellene vállalnunk, hogy a hatalom nem szeret annyira, ill. nem a szokott behízelgéssel, titkos befolyással szerzünk különféle előnyöket magunknak. A gyógypedagógusok sem csodalények, de tanulnunk lehetne tőlük.

Mindenkit tisztelettel köszönt

Buda Béla dr.


Válasz erre
8

dr. Harangozó Judit

2009-01-10 22:35:39

Kedves Béla, Attila, József és a többiek!

Ez nagyon lényeges szemléleti megújulás, amely a medikális ellátási modellből kinövő evidenciákra alapozott intervenciókhoz a felépülés-modellben és az FNO-rendszerben megjelenő (Attila által remekül bemutatott) ÉRTÉKeket teszi hozzá. Ezt a felépülés-alapú ellátást próbáljuk meg a közösségi ellátások keretében. Ennek egyik lényeges pontja, hogy a beavatkozásokat nem a diagnózishoz, vagy a tünetekhez rendeljük (medikális, gyógyítási szemlélet), hanem a kliens és hozzátartozói személyes szükségleteinek elérését akadályozó kulcsproblémák megoldásához szükséges intervenciókat alkalmazzuk (bio-pszichoszociális, vagy rehab. szemlélet). Azaz nem a protokollokat nyomjuk át minden betegen, hanem a protokollokból a szükségletek alapján "válogatunk" közösen. Ez lehetne az a modell, amelyről Béla ír.

Üdv
Harangozó Judit


Válasz erre
9

dr. Kéri Szabolcs

2009-01-10 22:39:43

Kedves LEF-ezők!

Mostanság két téma forog a LEF-en, a továbbképzés és a fogyatékosság kérdése. Ezekre szeretnék reflektálni.

Továbbképzés ügyben ismételten ajánlanám a figyelmükbe a Medscape-rendszert, esetleg követhető példaként. INGYEN az interneten keresztül elérhetőek a legszínvonalasabb, sokszínĹą anyagok, szakmai hírek, videofelvételek és tesztek.

Vannak iparilag szponzorált részek EGYÉRTELMĹ°EN FELTÜNTETVE a szponzort és viszonyát az anyaghoz, és van szakmakritikai-szakmapolitikai rész, amelyet Önök közül néhányan antipszichiátriának és szcientológiának minősítenének, mások szerint esetleg a képmutató egyetemi pénzéhség megjelenése is lehetne.

Tessék már túllépni azon, hogy a csillogó-villogó szálloda, a negédes orvoslátogató és a „Fanta, buli, SSRI", megidézve kedvenc szakmai démonunkat, a továbbképzés részei lennének. Ha a sallangot és marketinget kivesszük, a továbbképzés nem drága. Azért pedig szeretnék elnézést kérni, hogy Magyarországon még léteznek egyetemek, nemzetközi szintĹą kutatási mĹąhelyek, néhányan még kurzusokat is tartunk feldolgozva a legújabb irodalmat, és próbáljuk elérni, hogy a frissen végzett kollégák ne vágják be az orrunk előtt az ajtót és húzzanak el de azonnal külföldre. Egyébként itt egyet értenénk tanult kollégáimmal, ez utóbbi tevékenységünk tényleg KÉPMUTATÁS.
2008. tavaszától Magyarországra is érvényes a fogyatékossággal élők jogairól szóló egyezmény (lásd: Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 2007. évi XCII. törvény). Ez kiterjed a pszicho-szociális fogyatékossággal élőkre is, vagyis akik súlyos mentális zavarokban szenvednek. Ez három téren fogja arcon csapni a szokás szerint felkészületlen, tohonya és várromjait védő szakmát: (i) az igazságügyi pszichiátriai intézmény (IMEI) mĹąködése lényegében törvénytelen, (ii) át kell alakítani a gyalázatos állapotban lévő hazai gondnoksági rendszert, (iii) át kell alakítani a kötelező gyógykezelés rendszerét. Persze könnyen előfordulhat, hogy jó szokás szerint ez csak a címfestőknek jelent munkát, mivel néhány intézmény új táblát kap, és ezzel le is van tudva a „reform".
 

Baráti üdvözlettel:
Kéri Szabolcs


Válasz erre
10

Nagy Károlyné

2009-01-15 21:18:50

 Kedves LEF-Fórumozók!

Szeretnék néhány gondolattal hozzájárulni a kialakult eszmecseréhez.

Ahogy a siketeknek létfontosságu a jelbeszéd, a vakoknak a látó-segítő, (lehet kutya, vagy ember), ugyanúgy szükséges a pszichiátriai sérültek számára a segítő, „tolmács”, aki helyette és érdekében képes életvezetési problémáira, „korlátaira”, odafigyelni, és őt képviselni a társadalomban. 
(Jogi, közigazgatási, egészségügyi, szociális, rehabilitációs és a közösségi pszichiátria és a politika irányába.) 
Fontosnak tartom, hogy az érintettek a segítőjük közvetítésével be tudjanak integrálódni a társadalomba és azonos esélyekkel rendelkezzenek az egyéb címen támogatottakkal.
Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 2007. évi XCII. törvény. (Utánanéztem az Interneten és kiemeltem pár sort.) 
„A jelen Egyezmény célja valamennyi emberi jog és alapvető szabadság teljes és egyenlő gyakorlásának előmozdítása, védelme és biztosítása valamennyi fogyatékossággal élő személy számára, és a velük született méltóság tiszteletben tartásának előmozdítása.”
„Fogyatékossággal élő személy minden olyan személy, aki hosszan tartó fizikai, értelmi, szellemi vagy érzékszervi károsodással él, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja az adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását.”

 „A beteg java a legfőbb törvény” (Hippokratész)

Fontosnak gondolom, hogy a hagyományokkal szakítva elsősorban ne a beteg gyógyszerezésére helyeződjön a fő hangsúly, mert bizonyos esetekben ez tüneti kezelésnek is tĹąnhet, hanem fel kell tárni a betegséghez vezető okokat és elősegíteni, hogy a legoptimálisabb életminőséget érje el az adott társadalmi körülmények között.
Internetes hír:
„A "Segíts rajtam" Hátrányos HelyzetĹąekért Alapítvány Ágyszínházának önkéntesei nyolc éve azon dolgoznak, hogy a beteg gyerekek hétköznapjaiba is egy kis örömet csempésszenek, a kórház dolgozóinak munkáját, a szülők helyzetét megkönnyítve. - Ez már csak így van, lassan indul be foglalkozás, de sokszor a végén, amikor már belemerülnek az alkotásba, alig tudunk elmenni - mondta Keszthelyi Krisztina, az alapítvány vezetője. Ő maga most is, mint mindig, gitárral érkezett, hiszen az ő szakterülete a zene, az éneklés. Ignác Sándor önkéntes pedig a kézmĹąves munkáról gondoskodik, a specialitása az absztrakt tempera alkotások előállítása. 
A céljuk elsősorban az, hogy visszavigyék egy kicsit a hétköznapok világába a gyerekeket, elfeledtessék velük, hogy hol vannak. Másrészt pedig mivel az alapítvány fő profilja szerint hátrányos helyzetĹą emberekkel foglalkozik, az is céljuk, hogy elősegítsék a másság iránti tolerancia kialakulását az ifjakban.” Ez az esemény, nagyon jó példa arra, hogy pszichiátriai sérült emberek „Segíts rajtam” Hátrányos HelyzetĹąekért Alapítvány vezetőjével a mentálisan egészséges, egyéb betegségből adódóan Karácsonykor kórházban lévő gyermekekhez kimennek Ágyszinház keretében játszani, foglalkozni velük. A pszichiátriai sérültek segítenek gyógyulni az úgymond normális gyermekeknek!


http://www.teol.hu/cikk/199814


A pozitív példa megismertetését követően én is úgy gondolom amint dr Rácz József említette, hogy van amikor a beteg érdekében kell „korlátozó szankciókat” alkalmazni. A lányom, mikor az OPNI-n volt nővér észrevette, hogy a beteg túljátssza a „szerepét”. Mindenkitől megkövetelte, hogy őt Mátyás királynak szólítsák, egyébként nem reagált. Eljött a cigarettaosztás ideje és szólt a nővér-lányom, hogy Mátyás király jöjjön, itt a cigarettája! A betegek dőltek a nevetéstől. Attól kezdve az illető pszichiátriai sérült visszatért a valódi civil nevére. Sokat elmélkedtünk a jogokról, de vannak kötelességek. Mindenki saját sorsának kovácsa. Eddig még nem került szóba, hogy mi van a fizikailag megtámadt nővérekkel, egy alkalommal a lányom úgy elesett, hogy hetekig táppénzen volt. Volt, hogy késsel kergette egy beteg az orvost, és volt olyan beteg, akitől a frász kerülgette a nővéreket a félelemtől. Tudom, ez már nem a pszichiátriai betegek jogai témakörébe tartozik, ez az egészségügyi dolgozóké.

Üdvözlettel: Nagy Károlyné Zsuzsa  




 


Válasz erre
11

Nagy Károlyné

2009-01-15 21:23:52

Elnézést, talán most élni fog a link, amit beillesztettem, ha nem, akkor nincs szerencsém.

 

 http://www.teol.hu/cikk/199814

 

 

 


Válasz erre
12

dr. Karnis Zsuzsa

2009-01-21 16:16:42

Benedek István írásai között találtam egy pszichiátriai beteg versét, lehet, hogy más is ismeri, de ma is érvényes és minden orvosnak el kellene olvasni.

MÉLYHEGEDĹ°N

Mély hegedĹąn szól már az élet / A prímhegedĹą összetört

Álmom rá néha visszaréved / De reggel ellepi a köd

S csak a sokkológép réme néz rám / Emlékeimből győztesen

Hogy félek már, megtörve, bénén / Orvos-szörnyek kegyét lesem

Hogy ne küldjenek mentőt újra / És ne lökjenek gép elé

Hogy hitvány ronggyá aljasulva / Lettem az undok szégyené

S az ördögé, mely hófehérbe / Öltözve fogta kezem

Hogy bízzak benn s összetépte / Bizalmam és önérzetem

Hogy rángatózzak és hörögjek / És folyjék arcomon a nyál

S ne kérjek orvost soha többet / Hogy védjen, ha oroz a halál

S mit orvgolyó és orvhazugság / Gaz gyilkos tenni nem tudott

Az orvosok azt jobban tudták / Az orv-sokk ügyesebb gyilok

Talált: Kisokklotak a harcból /Az életemből Ĺąztel el

A prímhegedĹąs-önmagamból / Hogy haldokolva menjek el

Ahova mélyhegedĹą hívja / Az élőt, kinek nincs helye /

Csak egy reménye, hogy a sírba / Nem ér le orvosok keze 

S egy tébolya, hogy betegeknek / Orvost kívánt gyógyítani

S hazát kívánt az embereknek / Hazát, mely sosem volt neki

Hát megsokkolták, ne kívánjon / Jaj megsokkoltak, Édesem

Jaj ne sirasson, ne sajnáljon / Nem ér egy könnyet életem

Üdvözlettel: dr. Karnis Zsuzsa

 


Válasz erre
13

Nagy Károlyné

2009-01-25 02:13:13

Illyés Gyula (1902-1983)

 DOLEO, ERGO SUM

"Minden tagom fáj, mindet érzem; fájok: vagyok!
GyĹąlölöm és nevetem ezt az állapotot.

Nevetem, hogy mint házigazda, a test kin
mutatja be vendégeimként a szerveim."

......................................................................

"Tudok már mindenről, mi bennem szúr, mar, kopog.
A kin, mint lámpák sora gyúl ki. Fájok: vagyok!

Álomvilágban él, kinek csak öröme van.
Rosszul érzem, de legalább én érzem magam!

S ez nagy tanács és nagy tanulság. Ki tudta, mi 
világ és élet? Ő csak, ők, a “betegei”!

Kik tudták a valót e földön és föld fölött,
az igazságot? A szegények, a szenvedők.

Kik tudták a jövőt? Az ilyen érzékenyek.
Így lehettek a gyógyítók is a – betegek!

Szent a tanács, mit ma s örökre adni tudok:
népek vezetői, legyetek izzó idegducok!"


 

A fájdalom szintén mĹąvészi megfogalmazása.

Üdvözlettel: Nagy Károlyné Zsuzsa


Válasz erre
14

Nagy Károlyné

2009-01-25 08:55:32

Válasz erre
15

Práger Zsuzsanna

2009-02-01 12:29:41

Tisztelt Mindenki!

Köszönöm , hogy olvashattam  a hírleveleket, egyáltalán nem sokallom.  Bár magam  az érem másik oldalán állok, skizofén az Édesanyám  születésemtől fogva, így azt hiszem nyílvánvaló , hogy Nekem is van egy pár  " fogyatékosságom".

Nagyon örvendetesnek tarom , e fórum létezését , mert még csak mi tudjuk igazán , mennyire szükség van a reformra. Ezért szomorít el az , hogy nincs idő és energia arra , hogy foglalkozzanak a témával. Így nem értem mennyire álllnak a változás mellé, ha ez gondot jelent. Hiszen az utóbbi időben igen csak lecsökkent, a hírlevelek és hozzászólások száma!!

Vagy talán  mondanivalójában , mégis csak igaza lehet Szendi Gábornak?                                                                                                          Üdvözlettel.


Válasz erre
16

Seress Attila

2009-02-01 14:16:54

Kedves Práger Zsuzsanna, Nagy Károlyné és dr. Karnis Zsuzsa,

köszönöm a leveleiket, a szép verseket, a tanuságtételt a Segit rajtam mĹąködéséről, valamint a családi érintettségről.

Arra gondoltam, hogy a jog-ban kellene újfajta megoldást találni a pszichiátriai sérültek és hozzátartozók tekintetében.

Én felvállaltam, hogy pszichiátriailag érintett szociális munkásként, gyógyító nevelőként próbálok valami újat tenni. Ehhez közösségalkotásra volna szükség. De közösséget alkotni a másik ember szabadsága iránti bizalomból lehet és ez gyógyító nekünk, ha bizalmat kapunk. Ki legyen egy ilyen közösség tagja? Betegek, hozzátartozók, orvosok, jogvédők és világgazdasági szereplők, hogy a társadalmi mĹąködésünk kultúrális, jogi és gazdasági területe mind képviselvelegyen egy ilyen közösségben. A kultúrális dimenziót a betegek és hozzátartozók és orvosok, szociális munkások adhatják, de a diszkrimináció tilalma miatt bármely fogyatékossági csoportból jövő emberre befogadónak kell legyen a közösség.

Mikor találkozzunk? Én Önökkel boldogan találkoznék, kívánom is. A találkozások idejét az év körforgásának nagy ünnepeire kell tenni, mert akkor örömből találkozunk. És tanulhatunk a másiktól, a másik ember hogyan tudott rehabilitálódni. Ha havonta találkozunk: énekelhetünk, valamilyen mozgámĹąvészeti (euritmia, pl.) elemek is jöhetnek, a bölcseletről beszélgethetünk és életútfeldolgozó órák is lehetnének.

Ennek akár helyt adhatna a SE pszichiátriai klinikája is, vagy az új módszertani intézmény.

Az idei karácsonykor megszületett ennek a Szabad Rehabilitációs Közösségnek az alapítólevele és a héten kaptam Külügyminiszternőtől a biztató levelet munkánkhoz.

Örülnék, ha akár Kéri Szabolcs, vagy akár egy gyógyszercég alkalmazottja és természetesen önök, vagy Radó Iván, vagy Gombos Gábor reagálna. A mĹąködési költségeket aár az Ébredések alapítvány megpályázhatná.

Na most visszatérve a jogi újításhoz, a Szabad Rehabilitációs Közösség alapítólevele szakított a római jogi formulákkal és esélyegyenlőségi, a fogyatékkal élők konvenciója szerinti jogot kötötte ki és tartalmában az én rehabilitációs célomat támogatja és 7-en írták alá.

várom válaszukat

tisztelettel

Seress Attila

 

 

 

 

 


Válasz erre
17

Nagy Károlyné

2009-02-02 22:26:33

Kedves Mindenki!

Velem egy szomorú esemény történt! Tavaly ősz óta tudtam fogadni a pszchiátriai betegeket, klubfoglalkozás, "mondja el hogy érzi magát, miben segíthetünk",stb. Az Esélyek Házában

Megkértek, az ott dolgozók, pedagógus, jogvégzett, és pszichológusnak készülő személy,-ek, hogy tekintettel arra, hogy jöhetnek ide kiszámíthatatlan betegek, én mint önkéntes, Alapítványi vezető, a közösségi pszichiátriát most gyakorló, tanuló segítő személy ne jöjjek többet! Fél éve jött létre a Gyöngysor Alapítvány, így még nincs saját helyiségünk. Szivességből voltam ott. Most nagyon elkeseredett vagyok.  

JUHÁSZ GYULA: MELANKÓLIA

Mint a bĹąvös vesszőt vesztett varázsló,
Úgy révedek szét a tarlott világon,
Rossz álom kútjából az égre nézek,
A részvétlen és hĹąvös csillagokra.
Megborzadok magánytól, messzeségtől;
Magamtól s állok a múlás szelében:
A rémülettől nem tudok beszélni
S a félelemtől nem bírok dacolni.
A megrontó kivette szívemet
S egy könnyes, véres követ tett helyébe.
A kezem nyujtom kapkodón, hiába
S mindörökre elment kedv után
S úgy búcsuzom mindennap a világtól,
Hogy, jaj, holnap megint rá ébredek még,
Reménytelenség lett a végtelenség.
 

Szerettem volna együtt elmenni könyvtári előadásokra, kirándulásokat szervezni, nagyokat beszélgetni, sok kézmĹąves foglalkozás van itt helyben. Most itt van a Munkácsy kiállitás, Babits ház, Mészöly Miklós.

Be fogunk menni a Polgármesterhez, hátha akad egy kis helyiség, ahol továbbra is mĹąködhet az Alapítvány.

Most csak ennyi, még tart a rosszkedvünk tele.

Üdvözlettel: Zsuzsa


Válasz erre
18

Nagy Károlyné

2009-02-03 17:32:51

Kedves Seress Attila!

 

Köszönöm szépen, hogy meginvitált minket a személyes találkozóra, biztos sor kerül rá, úgy gondolom, hogy márciusban, áprilisban már kedvezőbbek lesznek az utazási lehetőségek már ami az időjárást illeti! Addig a Fórumon tudjuk tartani a kapcsolatot! Szekszárd 150 km-re van Budapestről, ezért előbb le kell fixálni majd az időpontot.

Üdvözletemet küldöm: Nagy Károlyné Zsuzsa

 


Válasz erre
19

Nagy Károly

2009-03-09 14:07:00

Válasz erre
20

Vanek úr

2009-02-07 21:40:50

Kedves Fórumozók!

Mindenekelőtt megértésüket kérek, hogy nem a saját nevemen írok. Szándékosan nem választottam valódinak látszó álnevet sem. Úgy vélem, ha valaki nem él vissza az anonimitással, így is korrekt résztvevője lehet a beszélgetéseknek. Laikusként meg pláne - mindössze önmaga véleményét képviselve.

A pszichiátriai ellátásban részesülők meglehetősen sokfélék, jelentős részük megbirkózik a család, a munkavégzés kihívásaival, szakmájába akár kimagaslóan is teljesít. Egyben valamennyien megegyeznek: igénylik az emberileg méltó bánásmódot, önbecsülést, amibe beleértem az állapotuk kellő tapintattal való megnevezését. A beilleszkedésük, az előítélet-és megbélyegzésmentes lét feltétele is, hogy ne nevezzük Ĺ‘ket elmebetegnek, sérültnek, pszichiátraiaviseltnek, fogyatékosnak stb. Több olyan barátom van, akinek a pszichiátriai betegsége néven nevezésén túl, ha egyáltalán néven neveztük, mert ez sem minden esetben szükséges, soha egyetlen efféle minősítést nem ragasztottunk hozzá, magam soha nem is tennék ilyet. Tisztelet nélkül ugyanis nem volna meg az erőt, önbecsülést adó bizalom köztünk. Amíg ennek a bizalomnak az alapjait nem tudjuk lerakni, addig az érintettben szorongás él, vajon milyen titkolt lesajnálás, előítélet dolgozik a környezetében.

Természetesen a páciens és családi, baráti környezete azt sem szeretné, ha a társadalomban kettős beszéd lenne, az lenne kívánatos, ha laikus, szakmabeli vagy az állami, igazgatási hivatalosság ebben egy nyelvet beszélne. 

Megjegyzem, ha ebben egyetértünk, és ez a fórum ezt szeretné az arculatával sugallni, akkor a fórumtémák címét szükség esetén ehhez a vágyott szellemiséghez kellene igazítani.

Üdvözlettel

Vanek úr

 

 


Válasz erre
21

Schultheisz Krisztina

2009-02-09 20:57:21

Kedves Vanek úr,

 

Én mint nevemet vállaló pszihiátriai beteg, azt gondolom, nem az a nagy probléma hogyan nevezzük az ilyen tipusu betegséget, állapotot, fogyatékosságot,

hanem az a stigma, és a laikusok alaptalan félelme ami ezekhez a betegségekhez kapcsolódik!  (A vakok például nem szeretik, ha világtalannak nevezik őket,

amit egyféle "finom" megnevezésnek gondolnak, ők igenis vaknak mondják magukat.) Az a véleményem, hogy nyugodtan nevezzük nevén a dolgokat,és kĹązdjünk az ellen, hogy ez egyfajta megbélyegzés-stigma legyen rajtunk. Ehhez természetesen fel kell vállalnunk az állapotunkat és igy megmutatni, hogy nem vagyunk sem zöldfejü Ĺąrlények, sem kannibálok, sem hülyék.

Véleményem ellenére elfogadom, ha valaki ezt név szerint nem vállalja, valószinüleg sok rossz tapasztalatot szerzett ezen e téren.Én továbbra is szivesen olvasom majd gondolatait Vanek B Eduárd néven is.

üdvözlettel

 

Schultheisz Krisztina

 


Válasz erre
22

Vanek úr

2009-02-09 23:40:59

Kedves Krisztina, Ön egyféle felfogást képvisel a lehetségesből. Megeshet, hogy Ön nem találkozott olyannal, aki abból merít erőt, hogy nem kezelik betegként. Nem a kórházi falak között, hanem azon túl. Ám az sem jó, ha ezt a kettőt külön világnak tekintjük a személyes méltóság szempontjából. Ha választani lehet a pszichiátriai betegek megnevezésében aközött - és miért ne lehetne? -, hogy a rájuk használt kifejezés lelkileg emel vagy lenyom, miért választanánk a rosszabbat. Becsülöm az elszántságát és a lelki erejét , hogy felveszi a kesztyĹąt az előítéletességgel szemben, de miért tĹąznénk minden érintett elé azt a mércének, amit talán csak a legküzdőképesebbek  tudnak vállalni? De képzelhet maga elé olyasvalakit is, aki eltökélt, küzdőképes, próbál helyt állni, netán kiváló képességĹą, tehetséges, dolgozik, családja van, és egyszer csak valamely szakmai vagy laikus körben elmebetegnek, sérültnek, pszichiátraiaviseltnek, fogyatékosnak hallja emlegetni magát vagy sorstársait. Ez megsemmisítő. És megrendítőnek találom, nem mint érintett, mert nem vagyok az, hanem mint empatikus ember.

Az emberi méltóság minél teljesebb megőrzése az érintettnek segítség, erőt ad. Mennél inkább szánandónak, kiszolgáltatottnak tekintem, egy részük annál könnyebben elesettnek, kiszolgáltatottnak érzi magát, és azzá erőtlenedik. Ha a használt kifejezésekben nem fejeződik ki az ember iránti tisztelet, és ezt nem tĹązzük magunk elé mércének, miféle elvárásunk lehet a társadalomtól? Megmagyarázzuk, hogy mi nem úgy értjük a sérültet, a fogyatékost, a pszichiátriaviseltet (áthallással a börtönviselttel) ahogy ő, hanem tudományosan? Nemde a szakmának és az érintetteknek kellene bevezetni azokat a kifejezéseket a közbeszédbe, amit megfelelőnek tekint az emberi méltóság szempontjából?

A mozgásszervi problémával küzdőre ma azt mondják, hogy mozgáskorlátozott, az értelmi fogyatékosra az iskolában, hogy sajátos nevelési igényĹą, a beszédszervi gondokkal élőre, hogy a beszédben akadályozott stb., miért ne fixálnánk a közbeszédben megfelelő szavakat a lelki betegekre is? 

Tudja, egy kedves barátom érintett. Sokéves barátság ez. Soha nem beszélünk az egészségéről - ő akarta így. Ám azért fúrta az oldalát, mit gondolok róla. Elmebetegnek gondolom-e őt? Új fejezetet nyitott a kapcsolatunkban, amikor homályos körülírásokkal előhozra a kérdést, és biztosítottam a tiszteletemről és megbecsülésemről. Akkor tudta kimondani, hogy feltétel nélkül megbízik bennem.  Mi más felé lehetne emberileg törekedni?

Barátsággal

Vanek úr

 


Válasz erre
23

Nagy Károlyné

2009-02-09 23:09:05

 Kedves Vanek úr!

Azért nem reagáltam eddig, mivel, beugratós kérdésnek tekintettem levelét. A LEF-fórumon valamennyiünk között, azon folyik a diskurzus, hogy miként lehetne fellépni a megbélyegzés, (stigmatizáció) ellen. Ugyanakkor minden betegség érintettjeit valamilyen közös gyĹąjtő fogalom alá kell vennünk, így képviselve Őket, a törvényhozás, az egészségügyi és szociális ellátás, stb. terén. Ugyanakkor ez minden betegségcsoportra igaz. Ha a nem hallókat nem neveznénk siketeknek, akkor a rájuk vonatkozó törvények hatályát ön kikre terjesztené ki?
Siketekre, vagy önre való tekintettel akikre semmilyen dehonesztáló kifejezést nem alkalmazunk? Vajjon a törvény alkalmazásakor a semmilyen degradáló kifejezéssel nem illetett betegek esetében mindenki tudni fogja-e, hogy a siketekről van szó? 
Egy betegcsoport érdekeit, csak úgy tudjuk jogérvényesíteni és támogatni, ha NEVÉN NEVEZZÜK A CSOPORTOT, természetesen nem sértő, megbélyegző nevet választva. Nehogy itt a nagy óckodásban a betegségek elhallgatásában oda jussunk, hogy a cukorbetegségben szenvedők helyett az inzulint a mozgássérülteknek adnák, csupán azért, mert álszent magatartásunkkal nem mondtuk ki a betegségcsoport nevét. Jó lenne olyan társadalomban élni, ahol mindenki felvállalhatja a betegségét, és ezért nem megvetést, hanem támogatást és segítséget kapna. Ugyanígy felvállalhatná mindenki a nevét, ha a többi Fórumozó is ezt teszi. A lesből támadó emberek mindig lelkibetegek! Ezt nem kell szégyellni, itt jó helyen van. Mivel nem vállalja a valódi nevét maradjon Vanek úr, mivel más nevet sem hinnék el önnek, még azt sem, hogy a nevem: Senki! 

Nagy Károlyné


 


Válasz erre
24

Vanek úr

2009-02-10 00:12:56

Kedves Nagy Károlyné! (Amint elárulja mint szólíthatom kicsit barátságosabban, keresztnéven vagy becenéven, attól fogva szívesen szólítanám úgy.)

Ön féltételezte, hogy érintett vagyok, és feltételezte, hogy khm...bátorság hiányában nem írtam ki a nevem, ezért biztosított, hogy itt biztonságban vagyok, és megnyugszik a beteg..:)) Tudja, számos érintett embert ismerek - a netről is -, kapcsolatunkat részemről mindig a partnerség és megbecsülés jellemezte.

A jogszabálynak mindig nagyon pontosnak kell lennie. Ez fontos és nem mellőzhető. De a jogszabály a rend alapja és nem az emberi kapcsolatoké. Az emberi kapcsolatoknak is mindig nagyon pontos tartalommal kell bírnia, mert az épp olyan fontos, és épp annyira nem mellőzhető. A jog nyelvének humánusnak kell lennie, de a jog nyelve még így se lesz az emberi kapcsolatok nyelve.

Mimden jót kívánva

Vanek úr

 

 

 


Válasz erre
25

Radó Iván

2009-02-10 03:00:53

Kedves nevem van, ez, hogy: Petrovics úr!

Azt hiszem, Önnel értek egyet. Ilyesmiket fejtegettem itt korábban. Az anonimitást ezen a helyen nem érzem lényegesnek, de vannak, akik igen és így meggyőzhető vagyok akár ennek fontosságáról is.

Ami a stigmát illeti, ahogy Krisztina írja, harcolni kell ellene. Kedvenc példabeszédeim egyike, hogy milyen fordulatok találhatók a magyarban /de tekintsük csak az óvodásokat/ arra, hogy valaki krónikus beteg. Ha cukorbeteg, nem mondják rá, hogy te cuki vagy. Ha mozgássérült, nem mondom, hogy nem teszik szóvá, de adekvát kifejezés nincs a rosszakarók részéről megbélyegyzésükre, vagy nincs általánosan elterjedve. Azonban:

-több kereke van,

-nincs ki a 4 kereke,

-nem százas,

-lökött,

-dilinyós,

-flepnis,

-dilkó,

-hülye,

-gyogyós (gyogyinger),

-flúgos,

-'skizo',

-idióta.

-félcédulás,

-elgurult a gyógyszere,

-dinka,

-lipót,

-abnormális,

-ketyó és még vagy hatszor ennyi szó.,

 

Amiből számomra az a következtetés vonatik le, hogy a társadalom másképpen áll a lelki betegségekhez, mint más jellegĹąekhez. Ezért mondom én, hogy lehet erőteljesen nyomatni, hogy legyenek a pszichiátriai betegek vagy azok egy része "fogyatékosnak" minősítve, ilyen módon is hangsúlyozva kiszolgáltatottságukat, növelve esetlegesen járandóságaikat stb., stb., csak itt és ebben a társadalomban a "hivatalosan stemplizett fogyatékosságnak" erős stigmatizáló szerepe van, ez nyilvánvaló. Bár a már 13 éves esélyegyenlőségi tv-ből kimaradtunk és ezt akkor is és most is kifogásoljuk, ezzel a mellékhatással számolni kell. Kicsit az is baj, hogy a fogyatékosság címkét nélkülöző pszichiátriai felhasználók ezügyben nagy számban Magyarországon tudomásom szerint nem kérdeződtek meg, mi erről a véleményük. Persze ettől még átsegíthetjük a vak bácsit akkor is, ha nem akar átmenni, ahogy a közepesen izléstelen korabeli vicc mondja, és learathatjuk dicsőségünket, dehát az a fránya stigma...Ugyanakkor a fogyatékosság bizonyos kórképekben elvitathatatlan (lenne).

Nagy Károlyné nyitott kapukat dönget, amikor az anonimitásról beszél, én le lettem beszélve arról, hogy azt erőltessem, hogy legyenek legalább itt saját névvel a népek. Ugyanakkor az az állítás, hogy a lesből támadó emberek mindig lelkibetegek, teljesen hamis, véleményem szerint. A sunyiság és a neveltetés hiánya és még ezer dolog simán lehet oka annak, ha valaki lesből támad. Ennek sok köze nincs a lelki betegségekhez. Megfordítva a pszichiátriai felhasználók nem biztos, hogy sunyik, de a sunyik biztos, hogy pszichiátriai felhasználók. Hát egy frászt, jegyzem meg tiszteletteljesen. Nevezzük nevén a mieinket, hogy aszongya lelki sérültek, pszichiátriai felhasználók, ez rendben is van. Csak ne könyörögjünk már érte, ha lehet. Nem hiszem továbbá, hogy Vanek B Eduárd lesből, vagy bárhonnan támadna. Pillanatnyilag úgy tĹąnik, hiogy a véleményét írta le,. Hogy ezt név nélkül teszi, az nekem se feltétlenül szimpatikus, de kellően megindokolta.

Node megmondaná valaki, hogy az IMEI-t 2009-ben miért hívhatják még mindig büntetlenül Igazságügyi Elmemegfigyelő és Gyógyító Intézetnek? Évek óta üvöltözöm ebben az ügyben. Mi az, hogy elme, ha elme, akkor nyilván az elmebetegből jön, azonkívül hogyan lehet és kell gyógyítani "az elmét"? Ennek az elmeizének egyetlen elfogadható formáját a Micimackóban olvastam, de itt talán nem erről van szó...

 


Válasz erre
26

Vanek úr

2009-02-10 08:22:03

Kedves Iván!

A nyelvi lelemény kimeríthetetlen a megbélyegzés tekintetében is. A nem megbélyegző kijelentések számbelileg is versenyhátrányban vannak - elsősorban erre érdemes figyelnünk. Megfelelőnek azokat a kifejezéseket tartom, amelyek amennyire csak lehet, nem valamely hiányra, megfosztottságra utalnak, hanem meglehetősen semlegesek. A betegségek szakmai megnevezésében is tapasztalunk ilyen helyes törekvést (sajátos nevelési igényĹą, borderline szindróma, bipoláris zavar stb.), de a köznyelvben is más típusú egészségkárosodásokra nézve kezdenek megnevezések meghonosodni (mozgáskorlátozott stb.). Abban, hogy tapintatos kifejezések honosodtak meg, az érintettek részéről megfogalmazódó igény döntő szerepet játszott. Talán nem véletlen, hogy ebben a pszichés gondokkal küzdők bátortalannak bizonyultak. Azok a betegségek, amikhez a köztudatban a kóros elmeállapot vélelme társul, rejtőzködőbbé teszik az érintetteket. Az érzelmi és tudatállapot eltérése ugyanis súlyosabb megítélés alá esik a társadalomban, mint az, akinek érzékszervi, mozgásszervi gondjai vannak. Zavart, antiszociális, kriminális stb. viselkedést kapcsolnak hozzá, amire a társadalom érzékenyebb, aggódóbb - részben tájékozatlanságból is. Hatalmasnak látom azt a tennivalót, ami a pszichés gondokkal küzdőkkel kapcsolatos egészen elképesztő tévképzetek lebontása terén mutatkozik. A butasággal versenyző súlyos tájékozatlanságig megy, kirekesztő szándékokig (A pszichés betegek 'elmebetegek, őrültek, akiket zárt intézetbe szoktunk zárni, ezért volt szükség az OPNI-ra'.), és ezért csak részben lehet hibáztatni őket. Egyrészt a rejtőzködés miatt, másrészt a szakmai hitelesség miatt a szakemberre komoly felvilágosító munka hárulna. Nem defenzíven, hanem offfenzívan. Más egészségterületeken is kezdeményező módon történt. Természetesen az érintettekből szerveződő érdekképviseletek személyükben is demonstrálhatják az előítéletek alaptalanságát, nagyban segíthetnek a bizalmatlanság lebontásában. Amióta jelentősen tájékozottabb vagyok az átlagembernél, sokkal empatikusabb, élesebb szemĹą, toleránsabb is. Az előítéletes, tájékozatlan környezet inkább hajlik a kíméletlen, érzéketlen megjegyzésekre, soha nem lesz kifinomult a problémák felismerésére, segítésére. Amíg nem történnek lépések ennek megváltoztatására, nem csodálkozhatunk nagyszámú érintett ellátatlanságán. Megfelelő felvilágosítást gondosan előkészített, megtervezett kellő figyelemkeltéssel , a médiában markánsan megjelenő akcióval és utána lehetne sikeresen megvalósítani.

Üdvözlettel

Vanek úr

 

 

 

 


Válasz erre
27

Radó Iván

2009-02-11 00:01:43

Tehát arccal az antistigma felé.


Válasz erre
28

dr. Harangozó Judit

2009-02-11 22:12:27

Kedves Antistigma levelezők!

Vannak má olyan kezdeményezések, pl. Japánból, ahol a szkizofrénia helyett az "integrációs zavar" kifejezést javasolták. Hátha átmegy. Ez azért is időszerĹą lehetne, mert maguk a pszichiátriai kórképek a jelen formájukban nem kifejezetten fedik le az orvosi definíciók értelmében a betegség fogalmát.

 

Antistigma ügyben van egy komoly program az Ébredések Alapítványnál. Most épp egy média-ajánláson dolgozunk, a görög kollégák remek anyagát szeretnénk lefordítani. A MUOSZ vevő rá.

 

Részleteket meg lehet majd nézni az Ébredések honlapján balra lent, meg a nyitnikek.hu honlapon. Mindkettő most áll renoválás alatt, úgyhogy jobb lenne 1-2 nap múlva megnézni...

 

Ezekhez az aktivitásokhoz várunk önkénteseket és civil szervezeteket: ebredesek2002@freemail.hu

 

Utóírat: a szisztematikus hosszú távú programoknak több értelme van, mint a sajtókampányoknak, úgy néz ki, ill. a kampány inkább akkor jó, ha van mögötte más program is...


Válasz erre
29

Radó Iván

2009-02-11 23:40:38

Minket érdekel. Persze Mo-n az integrációs zavarból is szitokszó lesz, de ettől még dolgoznunk kell a problémán.


Válasz erre
30

Vanek úr

2009-02-12 07:53:24

Kedves Judit, a sajtókampány feladata a figyelemkeltés, a hosszú távú programé tartós eredmények elérése. Talán egyetért: az utóbbi is gyorsabban vezet eredményre, ha nem a környezet csöndes érdektelensége közepette keresi a kibontakozást.

Üdvözlettel

Vanek úr

 


Válasz erre
31

dr. Harangozó Judit

2009-02-12 15:43:08


Kedves "Antistigma" Különítmény!

Figyelmükbe ajánlok egy Kéri Szabolcs által feltalált friss közleményt, amely nagyon magas tudományos színvonalon elemzi a pszichiátriai betegségekhez kapcsolódó kriminalitást.

Részletek az alábbi honlapon. A honlapra lehet egyéb írásokat is javasolni, felrakni...(ennek útja: lelkiegeszseg2008@gmail.com, Kristóf Júliának).


http://www.nyitnikek.hu/index.php?p=megbelyegzes


Válasz erre
32

Radó Iván

2009-02-12 19:39:05

Feltehetem a PÉF honlapra Nyitnikék-kel vagy más (milyen) megjelöléssel?


Válasz erre
33

dr. Harangozó Judit

2009-02-12 23:41:53

Hát persze!

Ez az Ébredések Alapítvány által mĹąködtetett "Antistigma honlap", www.nyitnikek.hu címen.

Maga az idézett tanulmány egy nagy előrelépés e téma kutatása terén, eddig nem voltak átfogó, tiszta adatok.


Válasz erre
34

Radó Iván

2009-02-16 00:44:46

Köszke.


Válasz erre
35

Schultheisz Krisztina

2009-02-16 10:22:42

Kedves Vanek úr,

én sem voltam mindig ilyen harcos tipus,a fiam hosszú és tragikus betegsége alatt mást sem csináltam, mint a megalázó szavakat hallgattam szégyenkezve buszon villamoson, kórházban,önkormányzatnál stb.És nem tudtam  őt megvédeni,fogalmam sem volt ki tudna nekem segiteni amig nem találkoztam olyan szakemberrel aki nem csak mint orvos kiváló, hanem mint ember is.Akkor kezdtem rájönni, hogy nem nekem kell szégyellni magam hanem annak aki így gondolkozik.És Ön a válaszában leirta a legfontosabb szavakat: empátia és tisztelet.

Természetesen nem gondolom, hogy nincs itt az ideje a pszihiátriai betegségek elfogadható megnevezésének megváltoztatására, mert ez már igen csak sürgető, de nem kevésbé fontos a társadalmi hozzáállás változása, és ebben talán mi Lef tagok is tudunk valamit tenni.Mert ugye hiába van mozgáskorlátozott hivatalos megnevezés a lelki szegények továbbra is nyominak hivják őket.Minket meg persze gyogyósnak.Én a fiam betegségébe és halálába belerokkantam,egyetlen reményem,hogy néha tudok másoknak segiteni.

Ez persze nem nagy cucc, de nekem sokat segitett egy jó szó, egy megértő ember.

üdvözlettel

Schultheisz Krisztina


Válasz erre
36

Seress Attila

2009-02-17 23:13:43

Kedves Krisztina,

megindított a levele:

igen is nagy cucc, amit írt és amit megélt.

Aki nem járta meg a poklokat, és nem jött ki onnan, az nem tud másoknak segíteni.

Ez a tapasztalata az, amit így mondok: a halál mezsgyéjéről az életre támadás egy belső tudati erővel. Mások is megéltek ilyet, csak más életszférában. Az, hogy Krisztina a szociális gyógyítás szférájában él, az csodálatos.

Itt a lefnet-en is az orvosok és használók együttmĹąködésében a gyógyítás mĹąvészetének kitágításának önkéntesei vagyunk.

Ha nem haragszik a véleményem direkt közlésére és őszinteségemre.

SA

 

 

 

 


Válasz erre
37

Schultheisz Krisztina

2009-02-18 08:44:22

Kedves Attila

Köszönöm a szép szavakat, ez számomra lelki táplálék!

Az őszinteség pedig elengedhetetlen része az emberi kacsolatoknak.

barátsággal

Schultheisz Krisztina


Válasz erre
38

Vanek úr

2009-02-23 00:34:18

Kedves Krisztina!

Magam is tapasztaltam, hogy az emberek jelentős részének igen rossz a hozzáállása mások egészségi gondjaihoz. Részben súlyos tájékozatlanságból, részben az empátia hiányából. Illetve akad szerintem még valami: mind nagyobb tömegek beszélnek egymással eldurvult, trágár, türelmetlen hangnemben, rosszhiszemĹąen. Az elmúlt években jelentősen emelkedett az elvárt ingerküszöb, a trágár, durva hangvétel szabadságjoggá vált, aminek a közösségek ezért kötelesek teret engedni a magán szférában épp úgy, mint bármely rangos közintézményben.  Ezzel mérgezzük az életünket. Ebből visszaszoktatni, visszaterelni tömegeket a türelmes, konstruktív, jószándékú emberi hangnem élményéhez, emberpróbáló. Mert jórészt szelíden kellene ezt csinálni, hogy szívesebben álljanak kötélnek, de annyira nem szelíden, hogy észre se vegyék a változtatás szükségességét.

Pár éve, amikor elkezdtem utána járni a lelki élet zavarainak, a neten nagyon nehezen lehetett pár szakmailag korrekt forrást találni, azóta a számuk megsokszorozódott. Ez jó, növeli az emberek tájékozottságát.

Az empátiát föléleszteni sokkal nehezebb. Legelőször is az segít, ha az emberek személyesen vagy a médián keresztül megismernek esetünkben pl. olyanokat, akik különböző lelki gondokkal küzdenek. Ugyanis úgy él a társadalom, hogy sokszor nem is veszi észre a maga soraiban őket. Ezért azt gondolja, hogy ja, biztos ők azok, akik az OPNI-ban stb. LAKNAK. Mert mi, a társadalom, oda szoktuk őket zárni, mert nem szabad őket rászabadítani a közösségeinkre, mert veszélyesek.. Elnézést, hogy ilyen baromságokat beszélek, ilyen szélsőséges tapasztalataim is vannak emberek naiv butaságáról. Ezért nagyon fontos, hogy legyenek olyanok, akik megmutatják az arcukat, hogy az emberek lássák: például a bipolárisok se a homlokukon viselik a szemük. Külföldön egyre többször előfordulnak velük foglalkozó beszélgetős tévémĹąsorokban, a YouTube-ra interjúk, vallomások kerülnek föl. A LEF-net-nek vagy valamely rokon oldalnak lehetne ilyen jellegĹą hivatása is. Írott és filmes interjúk formájában.

Tapasztalatom szerint sokan megrettennek attól, hogy környezetük pl. munkatársak tudomására hozzák, egészségi helyzetüket. Egy részük a szánalomtól tart, amire köszöni, de nem tart igényt, a másik részük a megbélyegzéstől. A tájékozottság kölcsönösen segíti a feleket az alkalmazkodásban, így egy idő után könnyeden át tudják hidalni azokat a nehézségeket, amikkel különben nem tudnának megbirkózni. A tájékozottság hiánya csak szaporítja az indulatokat, konfliktusossá teheti a kapcsolatokat. Nagyon-nagyon nem jó senkinek, hogy ha például egy munkahelyen ennek a feszültsége fölgyĹąlik, és az érintett arra jut, hogy pl. tőle a munkahelyén félnek - mondjuk az indulatai, az abból fakadó trágársága és a szoknyák hajkurásázsa miatt - és utálják.  Ám ezt is tanulni kell, hogy hogyan lehet "zimankósabb időben" is a békét fenntartani. Tehát nem elegendő a szakembernek az érintettel, a családdal kooperálnia, nyilvánosságot kellene kapnia a jellegzetes munkahelyi problémák körének, a megoldásoknak - például interjúkban.  Rengeteg mindent tennivalót találhat e téren is a LEF. Szólhatna egy fórumtéma pl. a munkahelyi beilleszkedésről. Így végre egyszer a nyilvánosság tudatos bevonásával folyna erről a szó.

Megjegyzem a mozgáskorlátozottak testi-lelki gondjainak megismertetése is megéri a komolyabb nyilvánosságot

Szeretettel üdvözli

Vanek úr

 

 

 

 


Válasz erre
39

Radó Iván

2009-02-23 01:39:03

Kissé tájékozatlan Kedves Vanek úr!

"Szólhatna egy fórumtéma pl. a munkahelyi beilleszkedésről. Így végre egyszer a nyilvánosság tudatos bevonásával folyna erről a szó."

Jóval több, mint tíz éve voltam a pszich. felhasználók első speciális munkarehab. irodájának vezetője. Annak sikeréről töb közlemény, pályázati beszámoló, abstract stb. is nyilvánosságot kapott. Meglehetősen bevontuk a nyilvánosságot és ha ilyesmiről van szó, jelenleg is bevonjuk.


Válasz erre
40

Vanek úr

2009-02-24 00:07:39

Kedves Iván!

Idehoz a fórumra a tájékozódás szándéka, és közli, hogy kissé tájékozatlan vagyok. :))) Várakozással tekintek ama pillanat elé, amikor rám vagy másra elismerő szavakat pazarol.:)

Azt hiszem, félreért. Az átlagember megközelítőleg sem tudja, hogy mi játszódik le olykor az érintettekben lelkileg egy munkahelyen nap mint nap. Az esetleges konfliktusok, szokatlan viselkedés (pl. elvonultság) okait félremagyarázzák vagy nem értik, ezért rosszul reagálnak, fennakadnak, amin nem kellene stb. Ha egy fórumtémában arról folyna a beszélgetés, hogy az érintettek milyen problémákkal néznek szembe munkahelyi szituációkban, az pl. sokat segítene, és jól szolgálná a megértés kifejlődését.

Bár az anonim fórumozást - ami általánosan bevett szokás a neten -, úgy vettem észre, a fórum nem fogadja szívesen, sőt bizalmatlansággal, valójában jól szolgálhatja ilyen őszinte megnyilatkozások bejegyzését.

Üdv!

 

 


Válasz erre
41

Radó Iván

2009-02-24 00:28:54

Aber My Dear Mr Vanek!:))

Vannak ám elismerések is, olykor-olykor. Például magamat is megdícsérem most, mert épp egy tréningsorozatot tervezek, amely többek között az Ön által felvetett "kifejlődés" szolgálatába állítható.

Nekem alapvetően mindegy, hogy ki milyen név mögé bújik, különben is általában ki szoktam egy idő után találni, ki lakik egy-egy mögött, de csak játszásiból és csak, ha 1ébként ismerem az illetőt. Azt tekintheti elismerésnek, hogy Vanek úr mint név, nekem tetszique.

Viszont a tájékozódás szándékának egy szegmensére ezexerint tegnap reagáltam, így most ebben már tájékozottabb, tessék elismerni.

Üdv!

 


Válasz erre
42

dr. Harangozó Judit

2009-03-11 21:56:42

Igazából Vanek úrnak, Kriszinának, SA-nak szeretném megírni, mélyen megérintettek a gondolataik.

 

Vanek úrnak:A www. nyitnikek.hu egy antistigma honlap, nincs a topon, de van rajta egy felhasználó, Balogh József önéletírása, amely szerintem nagyszerĹą. Jó volna vhogy kiadni.

 

Felhívom még a figyelmét az Ébredések honlapra, ott van pár jó anyag "balra lent" arról, hogyan érdemes elindulni a felépülés útján.

A személyes történetek számára megnyitottunk egy panasz- és dícséretfalat. Ez persze nem élettörténetekre van teljesen, de ezek sem kizártak ebből. Ha  lennének jelentkezők, nyitni lehetne egy "polcot" a részletesebb személyes történetek számára.


Válasz erre
43

Seress Attila

2009-03-27 22:02:37

Kedves Harangozó Judit!

Szeretném kifejezni szívből fakadó "együttérzésemet", a lefnet kapcsán vállalt önkéntes terhei kapcsán, hiszen nyilván nem volt egyszerĹą dolog tartania a vállát és kitartania!

Biztatom a kitartásra.

üdv

SA

 


Válasz erre