Lelki
Egészség
Fóruma

Témaindító bejegyzés: A LEF Saga, I. rész - A fórum eddigi töreténete szubjektív szemmel.

2009-01-10 22:00:15

Megkezdem a "LEF Saga" részletekben való leközlését: ez a
Fórum eddigi történetéről szól, az én meglátásom szerint. Mivel a
Fórum nem szervezet, az "éves beszámoló" olyan módon valósulhat meg,
mint ahogyan egy település története összeáll a lakosok történeteiből
- ez egy újfajta történészi módszer (oral history). Azért is írom
folytatásokban, hogy mindenki, aki akar, hozzátegye a maga történetét,
észrevételét.
 

 

Szubjektív évértékelő a Lelki Egészség Fóruma 2008-as munkájáról és a Forumozók kapcsolódó tevékenységeiről - 2009-re szóló tanulságokkal
1. rész

A megalakulásról
A Fórum Harangozó Judit, Kéri Szabolcs, Buda Béla, Pászthy Bea kezdeményezésére 2008. március 5-én indult útjára egy kicsit ünnepélyes és megilletődött találkozón, ahol Buda, Béla, Bujdosó Zoltán, Gazdag Gábor, Pászthy Bea, Kovács Zoltán, Silling Tibor, Rácz József, Bodrogi Andrea, Nemessuri Judit vettek részt. (A már akkor csatlakozók közül néhányan, így Kéri Szabolcs, Bender Zsuzsa nem tudtak jelen lenni.) Együtt fogalmaztuk meg a Fórum misszióját, amely most is olvasható a honlapunkon.

Az előzményeinkről: mire is jó egy sikertelen szavazás...
A Fórum megalakulását közvetlenül három dolog is megelőzte: Az első Buda Béla 2007-es, mára legendássá vált tihanyi előadása volt. Ezt követte az a program, amellyel Harangozó a Magyar Pszichiátriai Társaság (MPT) elnökségéért indult el. Ez a program az MPT közgyĹąlésének mintegy 30%-os támogatottságát élvezte, és a hozzászólók, támogatók és az ő véleményeik adták a Fórum hálózatának és missziójának alapját. Egy másik előzmény a Lipót bezárása kapcsán a szkizofréniával élőket súlyosan stigmatizáló, az MPT vezetői által indított sajtókampány ellen tiltakozó sajtónyilatkozat volt, amelyet még februárban hoztunk tető alá – mindezek megtekinthetőek a honlapunkon (az Előzmények c. rovatban). A sajtónyilatkozat létrehozása során alakult ki az az egyeztetési kultúra, amely mindenki javaslatát fogadja, és egyezteti a többiekkel. Később, 2008. őszén egy MPT tudományos ülés kerekasztalt szervezett a pszichiátriai betegek veszélyességéről, ahol Harangozó is lehetőséget kapott a sajtóanyagban is megfogalmazott gondolatok tudományos adatokkal is megalapozott kifejtéséhez.
Eredmények: a hálózatépítés megkezdődése, újfajta, a szabad véleményformálásra, a nyitottságra és türelemre, valamint az egyeztetésekre, konszenzusokra alapozott kommunikációs stílus megalapozása. „Antistigma” arculat és aktivitás.

A válságelemzés útja a szaksajtóból való kicenzúráztól az ÉS-ig – Fórumozók megjelenése a médiában
A megalakulást követően Kéri Szabolcs sok kezdeményezésével találkoztunk. Kéri kezdettől fogva hiányolta Harangozó elnökjelölti programjából a válságelemzést, majd ő maga ezt letette az asztalra. Ez a bátor kezdeményezés sok észrevételt hozott, amelynek eredményeként olvasható a Válságelemzés konszenzusos szövege a honlapunkon (a Szakértői anyagok c. rovatban). A válságelemzés célja egy széles körĹą, megtisztító szakmai vita elindítása volt. Ezért is megpróbáltuk a Fórum bemutatkozásával együtt publikálni a Társasági Hírekben, majd a Psychiatria Hungarica hasábjain. Az MPT Főtitkára levélben elutasította mindkét anyag megjelentetését, a PH főszerkesztőjének válaszát pedig azóta is várjuk. Kéri azonban nem állt meg és két publikációban is foglalkozott a Válságelemzésben leírt gondolataival az Élet és Irodalom hasábjain (olvashatóak a honlap Publicisztika rovatában), amelyek az időközben egyre gyarapodó Fórum tagjai körében is sok reagálást eredményeztek és szélesebb szakmai és olvasói körökben is hullámokat vertek. Kéri második cikke már jól elkülöníthető attól a vonulattól, amely a válsághelyzetet főképp a leépítésekre és finaszírozási problémákra szĹąkíti le. Kéri ezt követően az MTV2 Záróra c. mĹąsorában is kifejtette véleményét, amely szintén megtekinthető a honlapon. Ezt a mĹąsort is remek vita követte, amelynek egy része a honlap Fórum rovatában is olvasható. Időközben Buda Bélával is készült egy TV Interjú a Hír TV-ben (Sziluett, lásd a honlapon, a Filmek rovatban), amely hírt ad a Fórumról, a közösségi pszichiátriáról, megjelent Kéri és Harangozó (másokkal együtt) a 168 órában, majd Gazdag Gábor ajánlotta figyelmünkbe szintén a 168 óra riportját egy pszichiátriai osztály életéről, Szentesi Péterrel találkozhattunk a Magyar Narancsban, Rácz és Gerevich nyilatkoztak az URH együttes „Kulichon” történt első fellépésével kapcsolatban, Pászthy Bea több helyütt, köztük az Origo-n nyilatkozott a gyermekek egészségéről és az étkezési zavarokról. A Népszabadság egy „Lipót-utáni” cikkében már önálló véleményként idézte a Fórum gondolatait. A Média használata c. témában figyelemre méltó észrevételek születtek többek közt Ratkóczi Éva és Rácz József részéről. A Fórum a Lelki Egészség Világnapján újra önálló sajtóközleménnyel rukkolt elő, majd ennek főbb gondolatait Harangozó felszólalásában megismételte a Parlament Egészségügyi Bizottsága Nyilt napján (ahová a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum delegálta).
Eredmények: Konszenzusos elemzés a válsággal kapcsolatban, amely előrevetíti a tennivalókat, közös értékeket fektet le. A Fórimhoz kapcsolódó szakemberek megjelenése a médiában, amely hozzájárult a Lipót bezárását követő média-dömping során a józanabb, elemző és nem stigmatizáló hang felerősödéséhez. Gyakorlatszerzés a média-kezelésben, amelynek során különböző szereplők egmással közvetlenül nem egyeztetetten, de mégis egy „hangütéssel” szólaltak meg, egy másfajta pszichiátria képét is felvetítve. A lelki egészséggel kapcsolatos gondolatok konszenzusos összefoglalása. Felszólalás a Parlamentben.
 

A „forradalmi” tudomány....
Kéri kezdeményezésére és Pléh Csab támogatásával és elnökletével egy tudományos szimpóziumra is sor került május elején a Magyar Tudományos Akadémián, ahol a pszichiátria válságával összefüggő tudományos tényfeltárás és a pszichiátria XXI. századi missziójával kapcsolatos áttekintés kapott helyett, Kéri, Buda, Pászthy és Harangozó részvételével. Ennek a rendezvénynek a meghívóját közölte a Társasági Hírek, és postázni is tudtuk néhány helyre. Mintegy 50 résztvevőt vonzott ez a rendezvény. Az előadások érintették a pszichiátriai diagnosztika validitási problémáit, a terápiák hatásosságának dilemmáit és bemutatták azokat az újabb kutatásokat, amelyek a medikális paradigma alapköveit mozdítják ki a helyükből és szociálpszichiátriai, ill. antipszichiátriai érvek újabb tudományos megalapozását adják. Furcsa volt érezni azt a nagy feszültséget, amely e gondolatokat kísérte: a tudományos érvek furcsa, „ellenzéki” fellépésnek tĹąntek. Ez az élményünk megismétlődött a Tihanyban megrendezett őszi Neuropszichofarmakológiai konferencián, ahol nagyjából ugyanezzel a programmal szerepeltünk, nagyobb számú érdeklődő előtt. Az MTA Szimpózium végén Pléh Csaba felkérte az előadókat egy cikksorozat megírására a Magyar Tudományban, amelyen jelenleg még dolgozunk . Friss információ, hogy a Neuro-pszichopahramacologia Hungrica is felkérte az előadókat a közlésre.
Eredmények: A szakmai paradigmaváltás és részben a Fórum tevékenységének tudományos megalapozása – közvetve (csekély) igazságszolgáltatás korábban a „hivatalos pszichiátriából” kirekesztett szakmai és érdekvédő irányzatoknak és szakembereknek, akiknek az elképzeléseit és irányzatait a mai tudományos eredmények visszaiazolják (pl. Zonda Tamás, Eric Rosenthal, a Soteria munkacsoport, Buda Béla, Szendi Gábor első, a szaksajtóból kicenzúrázott tudományos közleményei). Publikációs lehetőséghez jutás.
 

 

 


Válasz erre
1

Radó Iván

2009-01-12 15:49:24

Válasz erre
2

Kéri Szabolcs

2009-01-24 22:05:46

Megjegyzések a LEF-saga-hoz

Az egészségügyi „reform” következtében az általam vezetett akut pszichiátriai osztály 2007-2008-ban olyan nyomás alá került, ami a mindennapi betegellátás legalapvetőbb biztonságát fenyegette. Ez a krízisállapot késztetett arra, hogy nyilvánosan is elmondjam a véleményemet a Judit által említett publicisztikákban és „forradalmi” tudományos rendezvényeken.

Véleményem szerint a krízis kikövetelte, hogy a pszichiátriai alapvető problémáival szembe nézzünk: a diagnosztikus rendszer validitása, az ipari marketing torzító hatása, a klasszikus orvosi modell korlátozott használhatósága, a terápia problémái, a szakmai vezetés rugalmatlansága, és nem utolsó sorban a felhasználóink emberi méltóságának csorbulása. Meglepő volt számomra, hogy ezek a külföldi irodalomban már-már közhelynek számító témák milyen heves reakciót váltottak ki a hazai szakemberek körében, amely sok alkalommal személyem irányába a becsületsértésig, nyíltabb-álcázottabb „fúrásokig”, vagy ellenkezőleg, messianisztikus rajongásig fajultak.

És itt van a LEF, ami sokak szemében elsőszámú közellenséggé, a szakma bomlasztó tényezőjévé vált. Azt gondolom, hogy mind a LEF résztvevői, mind azok, akik a LEF-ben bomlasztó ellenséget látnak, jócskán túlértékelik a helyzetet. A LEF nem szervezet, nem független jogi személy, nincsenek alapítók, vezetőség, tagság, program stb. Ezért is hiba, hogy a kommunikációban ezek a szervezetiségre utaló kifejezések bukkannak fel, a LEF sajtóanyagokat ad ki, javaslatokat tesz, tárgyalni akar. A LEF véleményem szerint egy egyedülálló és hatékony kommunikációs ”piactér”, ahol mindenki elmondhatja a véleményét, és így, sok vitával és véleménykülönbséggel ugyan, de kialakul egy egyedülálló szellemiség. De nem szervezet, nem egységes mozgalom, ahogy azt már többször kifejtettem, pl. a Topolánszky-reflexióban 2008 őszén. Nem is viselkedhet így.

Nem lehet attól sem elvonatkozatni, hogy a LEF gyújtópontja Judit MPT elnöki programja, amely végül nem nyerte el a többség támogatását. A helyzetből adódik a LEF-MPT szembenállás, különösen azért, mert a LEF részéről megjelent a pszichiátriai szakmai elit mĹąködési módjának bírálata.

A fő problémám, hogy nem látom a LEF szellemisége és az általam is felvetett kérdések és vélemények mögötti támogatottságot – talán ezek túl gyorsan, túl radikálisan jelentek meg: szeretjük azt hinni, hogy a diagnosztikus címkéink mögött valódi ismert betegségek állnak, a gyógyszereink szuper hatékonyak, az ortodox pszichoterápiáink kiállják a mai kor követelményeit is, és mindent megteszünk, hogy a pácienseink a legjobbat kapják. Az ipari források kivonásának rémképére meg összerezzenünk, mert nem lesz gyógyszer az osztályon és nem lesz ingyen wellness hétvége. Tényleg már csak ezek tartják össze a szakmát?

Nem akarok túl pesszimista lenni, de a LEF lassan eltelő első évét – különösen a „forradalmi” tudományt és a publicisztikai tevékenységet – orvosi hasonlattal olyannak látom, mint amikor egy szeptikus sokkban lévő betegnek próbálunk védőoltást adni, vagy amikor egy súlyos szívelégtelenségben szenvedőt próbáljuk rábeszélni a hosszútávfutásra. A magyar pszichiátriának ez most túl gyors és túl sok volt. A kérdés, hogy van-e idő lassabb tempóra.

2009. január 24.

Kéri Szabolcs

 


Válasz erre
3

dr. Harangozó Judit

2009-01-29 23:21:37

Reflexiók a „Kéri-Sagahoz”

Szabolcs története úgy fest, egy másik „szappanoperából való”, mint az enyém. Sz. aktivitása a Fórum létrejötte és indulása során meghatározó volt, erről nincs, nem is lehet vita. Köszönet érte. Sz. aktívan mĹąködött közre a Fórum missziójának meghatározásában, a válságelemzés létrejöttében, a média-megjelenésekben, valamint a sajtóanyagok létrehozásában, nevéhez fĹąződik az is, hogy szponzort talált az eszmecserék megszervezéséhez és a honlap létrehozásához. Még sorolhatnám.

Mégis, bár a történetünk együtt futónak látszik, vannak különbségek. Sz. utolsó levele alapján a válság súlyos, és elvárásai szerint a Fórumnak mintegy fél év alatt áttörést kellett volna hoznia. Ő maga intenzíven dolgozott ezen és sok támadást kapott, ahogyan írja. Az „áttörés” nem következett be, Sz. úgy érzi, nem kapott megfelelő támogatást. Emiatt talán, most másképp látja a dolgokat: egyszerre kevés is és sok is neki a Fórum. Kevés, mert „olyan, mint egy vitamininjekció a sokkban lévőnek”, másrészt sok, hiszen „szervezetként” lép fel, legalábbis Sz. szerint, pedig inkább egy piactér.
Sz. célja, nevezetesen a gyors áttörés, a „sokk-kezelés” nem fogalmazódott meg a közös célok között, amelyet a Fórum bemutatkozó anyaga foglalt össze és amely célokat a később csatlakozók is támogattak. Nehéz tehát ezt a célt számon kérni a „Szakmán” és a Fórumozókon. A mélyreható változásokhoz szerintem sok idő kell, hiszen az igazán mélyreható változások akkor következhetnek be, ha mindnyájan változunk és a mindennapi gyakorlatunkon is változtatunk. Magam bizalmatlan vagyok a jelenlegi szakmai illúziókat felváltó nagy ugrások teremtette újabb nagy illúziók tekintetében, amelyek gyakran a hatalomról, néha a rombolásról is szólnak, de nem egy elmélyült változásról. Emellett a bĹąnbakokat sem szeretem, és az iparral szemben sem vagyok híve a bolsevik típusú problémakezelésnek.
Más szempontból vitatom Sz. a Fórumot mintegy „sterilizáló” álláspontját. Eszerint a Fórum szervezetként lép fel, pedig nem más, mint egy „piactér”, kommunikációs felület, ahol egy új szellemiség alakul ki. Ez a nézet igaz lehetne, ha a Fórum egy blog lenne, ahol mindenki mindenféléről levelezik. Ezzel szemben a Fórum egy célok körül megalakult hálózat, ahol emberek nem csak a véleményüket akarják elmondani, de időnként javaslatokkal is előállnak. Pont úgy, ahogyan más embercsoportok hallatni szeretik a hangjukat, megfogalmazzák véleményüket pl. egy lakóhelyi közösség, egy önsegítő csoport, egy intézmény felhasználói, vagy az esetünkben egy adott célcsoportba tartozók, hozzátartozóik, ill. az őket segítő szakemberek alkotnak véleményt, amelyet saját nevükben vállalnak. A hálózatok – erre sok szociológiai, szociálpszichológiai, matematikai, stb. kutatás is adatokat nyújt -, hatékonyak a világ dolgainak mĹąködésében. A hálózati kontextus nem teszi tagjai véleményét illegitimmé, csak éppen nem jelenti azt, hogy egyes „tagok” mások nevében nyilatkozhatnak.
A „sok is meg kevés is” kettőssége helyett tehát én úgy látom, egy nyitott, lassú, soktényezős, spontán interakciók mentén zajló változás lehet a Fórumozás lényege, amelyben a szükségletek feltárása, a párbeszéd, a tárgyalások és az eszmecsere, valamint a kapcsolat-, és hálózatépítés a fontos.
A Fórum valóban nem szervezet, nem is ezért indult el – inkább olyan a szerepe, mint a fókusz-csoportoknak: megadhatja a szervezetek számára a fontos szempontokat. A Fórum számára tehát a szervezetek fontos partnerek és szövetségesek lehetnek.

A szakmai közéletben és a szakma egyéb kommunikációs fórumain ilyen eszmecserélő és javaslatokat kidolgozó lehetőség nincs, az érdekvédők és szakmai szervezetek közti párbeszéd pl. a PÉF esetében évek óta szünetel. Még kevésbé van olyan, amely megszólíthatná a lelki egészségben érdekeltek széles rétegeit. Épp ezért a LEF hiányt pótolhat – ahogyan Radó Iván írta korábban: a LEF azért van, mert nem volt. Én magam is sokat tanultam és változtam a lef-levelezők információi alapján. A javaslatok, vélemények, amelyeket útjukra bocsájtottunk, eddig mindig Szabolcs támogatásával és részvételével, a kidolgozók nevével támogatva kerültek ki a Fórumból. Mindez pedig a válságkezelés egy fontos útja. A Fórumos gondolatokból került elő az érdekkonfliktusok nyilvánossá tételét szolgáló javaslat, amelyet az MPT vezetőség javaslatomra megszavazott. Sz. kezdeményezésére innen indult el a „Támogatási rendszer” c. javaslat is, amelyet az MPT Sz. tájékoztatása szerint támogat. Én ezt a „fókusz-csoportszerĹą” problémafelvetést és javaslattevést a Fórum nagyon lényeges funkciójának tekintem, amely túlmegy a „piactér” funkción. Ebben a folyamatban pedig a pszichiátria, pszichológia, a szociális munka, az érdekvédelem, önsegítés, stb. területén mĹąködő szervezetek természetes partnerek, esetleg szövetségesek is lehetnek.
 

09-01-29.


Válasz erre
4

Dr. Pátkai István

2009-02-06 00:21:40

A Lelki Egészség Fóruma – Reflexiók Délkelet Ázsiából

„Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.”
- Kosztolányi, Hajnali részegség

A különféle sérüléssel élő személyek jogegyenlőségért folytatott mozgalma és a közösségi pszichiátria terjedése világszerte és hazánkban is a pszichiátriai betegek ellátásának megújitására inditanak. A segitő szakmák képviselői, a pszichiátriai kezelésben részesültek, a hozzátartozóik együtt a pszichoszociális témák után érdeklődő mediával egy humánusabb, gondoskodó társadalom épitésén fáradoznak és a LEF hálón folytatnak eszmecserét.
Az Internet nem ismer határokat, a www.lefnet.hu honlapon és baráti levelezés segitségével én is olvasom a LEF fejleményeket. Megragadta figyelmemet Kéri Szabolcs véleménye, mely szerint „... a krizis kikövetelte, hogy a pszichiátria alapvető problémáival szembe nézzünk: a diagnosztikus rendszer validitása, az ipari marketing torzitó hatása, a klasszikus orvosi modell korlátozott használhatósága, a terápia problémái, a szakmai vezetés rugalmatlansága, és nem utolsó sorban a felhasználóink emberi méltóságának csorbulása. Meglepő volt számomra, hogy ezek a külföldi irodalomban már-már közhelynek számitó témák milyen heves reakciót váltanak ki a hazai szakemberek körében...” – Kéri Szabolcs, Megjegyzések a LEF-Saga-hoz, 2009. január 24.
A globalizáció miatt vagy inkább a gyógyitás értékeinek egyetemes érvényessége következtében itt Délkelet Ázsiában, a magyar helyzetünktől sok vonatkozásban teljesen eltérő kulturális környezetben a közösségi pszichiátria hasonló kihivásokkal találkozik.
A Christoffel Blindenmission (CBM) támogatásával a WHO közvetitésével a LEF-hez hasonló fórumot (Global Forum for Community Mental Health – GFCMH) kezdeményeztünk 2005 – ben. Jelenleg is aktiv szerveződés Internetes cime: www.globalmentelhealthforum.org. Számos régi és új fórumon (World Federation for Mental Helath – WFMH; World Association for Psychosocial Rehabilitation – WAPR; Movement for Global Mental Health – MGMH; World Organization of Family Doctors – WONCA etc...) a segitő szakmák képviselői és a felhasználóink világszerte tĹązik zászlójukra a megújulást.
A sérült emberekkel foglalkozó nemzetközi szervezetünket (CBM) képviselem a február közepén Bangkokban sorra kerülő kongresszuson (1st Asia-Pacific Community-Based Rehabilitation CBR Congress – www.cbr-asiapacific.org ). A pszichoszociális sérülésekkel küzdők sajátos problémáiról és a vonatkozó, a közelmúltban megjelenet ENSZ Megállapodásról közel ezer résztvevő folytat majd eszmecserét. Izgalmas megbeszélések várhatók az ENSZ Megállapodás érényesitéséről a pszichoszociális sérültekre vonatkozóan. Kongresszusi előadásaimra készülődve gondolom át az utóbbi években szerzett tapasztalataimat. Milyen jó lenne most otthon is jelen lenni és a ’LEF agorán’ aktivan szőni a „hozzáértés és a szeretet” megtartó hálózatát.
Az ENSZ Megállapodás specialis alkalmazását összeállitói közül személyesen is találkoztam Janet Amegatcher ghanai jogi szakértővel és Moosa Salie délafrikai kollégával. Nagy tisztelettel emlitették Gombos Gábor nevét. A hazai felhasználóink képviselőivel még nincs személyes kapcsolatom, bár a LEF honlapon olvasom reflexióikat és Esztergom Dorog vidékén számos „ellátott” barátommal tartok kapcsolatot. Buda Bélától értesültem Gombos Gábor tevékenységéről, két anyagát is olvastam („Az ellátottak emberi jogai a pszichiátriai betegek otthonaiban,” 2001 és „Emberi jogok a Gyermekpszichiátriában,” 2003).

Kéri Szabolcs tömör helyzetelemzése ebben a régióban is érvényes, - rámutat a ’turbulens’ területekre, melyekről őszintén tárgyalva konceptuális renszereink világosabbak és gyakorlati erőfeszitéseink gyümölcsözőbbek lehetnek.
1. EgyszerĹą pszichiátriai diagnózis összetett pszichoszociális kontextusban
Már csaknem megtanultam a betegségek nemzetközi osztályosait, amikor Vikram Patel által irt „Ahol nincs pszichiáter” könyv, - „Where There Is No Psychiatrist”, Royal College of Psychiatrists, 2003, Gaskell kezembe került. A DSM és ICD fóliánsokat alig nyitottam fel ezután. Diagnosztikus megközelitésem átformálódott. Bár továbbra is értekelem az elemző rendszereket, de egyre fontosabb számomra a kontextus, - a személy a maga erőforrásaival és a gyógyitás ezernyi lehetőségét hordozó kapcsolati hálózat a fizikális környzettel együtt.
2. Direkt márketting
Hányszor megkisértettek engem is a „direkt márketting” – ben foglalkozó orvoslátogatók. Közel húszéves afrikai szolgálatom alatt voltak évek, amikor szivesen elhagytam volna a párás vagy éppen száraz afrikai hőséget és valamelyik gyógyszergyár szponzorálásán egy hétre repültem volna a világcégek csillagos hotelekben rendezett kongresszusára. Alig gondoltam arra, hogy a szponzorálás etikai problémát is jelenthet. Szemfüles afrikai kollégáim kapták ezeket a jutalmakat, de nekem is jutott néhány különlenyomat, szép üres fuzetek és unokáimnak ajándékba adható golyóstoll. A WHO Essential Drugs összefoglalásai nagyon fontosak voltak számomra és a szegény betegeim – nek kis adagban, egyszerĹą protokol szerint irtam fel nagyobb részt hagyományos gyógyszereket. Néhány új neuroleptikum és esetenként antidepresszáns is megjelent, de a magas ár miatt ezeket ritkán alkalmaztam a szegény országokban. Szendi Gábor könyvéből (Antidepresszáns és placébó, Az antidepresszáns vitáról, Budapest, 2004) és metaanalizisekből értesültem arról, hogy a chlorpromazin és az amitryptiline óta igazi áttörés nem volt a pszichopharmacológia területén, másrészt a pharmacotherápiára koncentrálva elfeledkezünk a gyógyitásban fontosabb vagy a gyógyszerekhez hasonlóan fontos pszichoszociális módszerekről.
3. Orvosi model
Biomedikális szemléletem fokozatosan tágult és egyre nagyobb figyelmmel fordultam a pszichoszociális és lelki tényezőknek. A fizikális állapotra és a pszichopathológiára hangolt szemléletemet nem helyettesitette, inkább kibővitette, kiegészitette a holisztikus megközelités. A jogi környezet fontosságát az elmúlt évtizedben a felhasználóink mozgalmával együtt ismertem fel.
4. Terápia
A terápia területén a megújulás irányában optimizmusra inditanak a fejlődő országokban tapasztaltak és számos a szakirodalomból megismert, a biomedikális szemléleten túlmutató, esetenként post-modernek is nevezhető módszerek. Tom Andersen és munkatársai a skandináv országokban (Tom Andersen, The network context of network therapy, A story from the European Nordic North, in Handbook of Community-Based Clinical Practice, Ed. Anita Lightburn and Session Phebe, Oxford, 2006), Kim kolléganő Kóreában (Congress Programme, Impact of Culture on Mental Health, World Federation for Mental Health, Hong Kong, 19-23 August, 2007) és sokan mások lépték át intézményeink falait. Kim doktornő évekig látogatta a krónikus pszichés zavarokkal küszködőket. Nagy odaszenteltséggel végzett beteglátogatásai nyomán alig estek vissza azok, akiket pártfogásába fogadott. Elemezte a kliensei betegségpercepcióját és azt is megkérdezte, hogy mit gondolnak arról, hogy miért nem estek vissza. Mi volt jó Kim doktornő látogatásaiban? Szövegelemzés módszereivel vizsgálta anyagát és tíz tételben foglalta össze a gyógyulás tényezőit. Ezek a tényezők a segítés egyetemesen érvényes értékeiként is felfoghatók:
1. Észrevesszük a másik embert (noticing), jelen vagyunk számára.
2. Konkrét, mindennapi feladatok megoldásán együtt munkálkodunk (participating).
3. Megosztjuk bánatunkat és örömünket (sharing). Koreai közmondás szerint a bánat felére csökken, és az öröm megduplázódik azzal, ha megosztjuk egymással.
4. Aktív meghallgatással (active listening), a nem verbális üzeneteket is megértjük.
5. Kliensünk magányos útján társul szegődünk (companioning).
6. Elismerjünk értékeit (complimenting), pozitív vonásokra fordítunk figyelmet.
7. Empátiával biztonságot, nyugalmat nyújtunk (comforting).
8. Reményt, optimizmust (hoping) kelt a jelenlétünk.
9. Megbocsátással (forgiving) és
10. Feltétel nélküli elfogadással (accepting) ébresztünk bizalmat.
5. Vezetés
Az alacsony jövedelmĹą országokban is nehezen fogadják el a megújuló vezetési stilust az „emerging leadership” jelenségét, tekintélyelv, kasztszellem, hierarchia a fejlődés jelentős akadályai. Nem látszik fontosnak a vezetők hitelessége, karaktere; a hivatal, a szerep a fontos, nem csoportszellemben, ritkán épülnek demokratikusan a döntést hozó rendszerek. Nem véletlen, hogy a londoni és a melbourni pszchiátrai központok, ahol kiváló teamek foglalkoznak a közösségi pszichiátriával a vezetőképző tanfolyamok gazdag kinálatával jelennek meg a nemzetközi szintéren.
6. Felhasználóink és a segitő foglalkozásúak
“One camel does not make fun of the other camel’s hump”
A tevék nem csúfolják egymást a púpjaik miatt
- Guineai közmondás
Utoljára, de ahogy Kéri Szabolcs is irja „nem utolsósorban”, a felhasználóink – ról szólok. Ez a legfontosabb és legérzékenyebb téma. Több oka van elfogódott hozzáállásomnak. Úgy érzem, hogy az értékek és céljaink összekapcsolnak bennünket. Egy hajót navigálunk, felhasználók és azok, akik hivatást éreznek a segitő foglalkozásokban. Családtagok, szomszédok, a támasz csoportok tagjai és legtöbben akik a különféle hivatásokban tevékenykedünk mi is átvészeltünk stresszeket, mindannyian „sebzett gyógyitók” (The wounded healer – In our own woundedness, we can become a source of life for others, H.M. Nouwen, Doubleday, 1972) vagyunk. Bőven jut nekünk is a stigmából, - diszkriminációból, nem beszélve irányunkban megmutatkozó ignoranciáról és előitéletekről.
Szeretnék hidat épiteni a felhasználóink és a gondoskodók között. Különféle képzéseken és mindazokon a fórumokon, ahol szólhatok a marginalizáltak érdekében gyakran elmondom Augsburger-től kölcsönzott (Augsburger, W.D. 1986, Patoral Counseling Across Cultures, The Westminster Press, Philadelphia, Pennsylvania, USA) hasonlatot. Ez a „vendég” és a „gazda, a vendéglátó” példázat. Évtizedekig az egészségügyi ellátásaink rendszereiben és az egyetemeken is úgy éreztem, hogy én vagyok a gazda, fontos személy, szinte isteni hatalommal, a betegek az intézményeimbe, hozzám jöttek. Én diktáltam a szabályokat. A vendég a beteg, a kliens, a felhasználó kötelessége betartani az intézményem által rendelt szabályokat. Hosszú évek tapasztalásai és ’szenvedés nyomása’ egyre nagyobb alázatra késztet. Ma már úgy látom, hogy én a gyógyitó, segitő hivatásomban én vagyok a vendég és a felhasználó a gazda, a vendéglátó. Ő állitja fel a szabályokat és én tisztelem ezeket, beleértve az ENSZ Konvenciókat is a pszchoszociális sérültek jogait illetően. Ebben a forrradalmi átalakulásban, mely úgy látszik, hogy feje tetejére állitja a pszichiátriát együtt kell dolgozni, hiszen mi felhasználók és gondoskodók mindnyájan sebzett gyógyitok, „wounded healer”-ek vagyunk, egymásnak is vendégei. Lehet, hogy igy „a porban, lelkek és göröngyök közt botladozva, egy nagy ismeretlen Úrnak is vendégei” lehetünk.

LEF kollégáknak még elmondom, hogy hálával tartozom Buza Domonkos pszichológusnaknak, akivel Esztergom Dorog és Nyergesujfalu térségében mintegy húsz évvel ezelőtt mentálhigiénés tanfolyamokat tartottunk. Nagyobb részt laikus segitők részvételével rendezett képzési programok nyomán félélénkülő gondoskodás, növekvő társadalmi szolidaritás és civil szerveződés kötelezett el a közösségi pszchiátria irányában. Amikor távoli útjaimról hazatérek több mint húsz év óta, szerdán délután mindig várt vendégként fogadnak a dorogi önsegitő csoportban találkozó barátaim. Szemükben úgyanazt az örömet, szeretetet látom felvillanni amit bölcs előrelátással és hittel Buza Domonkos szitott.

Pátkai István

 

Dr. Pátkai István
Christoffel Blindenmission (CBM)
Community Mental Health Programme
Unit 602, Alabang Business Tower
1216, Acacia Avenue, Alabang, Muninlupa City
Metro Manila, 1780
Philippines

 


Válasz erre
5

Radó Iván

2009-02-10 03:03:44

Erre válaszoltam a levelezőlistán, csak ide még nem került fel.


Válasz erre