Lelki
Egészség
Fóruma

Témaindító bejegyzés: Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésének koncepciója (MADOFE) - véleményezhető November 25-ig

2008-11-20 22:37:04

dr. Rácz József küldi véleményezésre:

"A MOTESZ Szövetségi Tanácsa 2008. november 6-i ülésén napirendre került a MADOFE Program – az Egészségügyi ellátórendszer fejlesztésének koncepciója c. munkaanyag aktuális verziójának megtárgyalása. Kérjük, hogy a munka elõre haladása érdekében az anyaggal kapcsolatos véleményét, javaslatait, kiegészítéseit, észrevételeit szíveskedjék a szövetséghez eljuttatni az info@motesz.hu címre legkésõbb 2008. november 25-ig. Az anyag szakmai körben publikus, megbeszélhetõ, véleményeztethetõ. Örömmel fogadnánk, ha javaslataival segítené a Program végsõ változatának létrejöttét. Csatoltan küldjük a munkaanyagnak az október 27-i Programtanács ülésén elhangzott észrevételekkel, javaslatokkal kiegészített változatát."

dr. Rácz József szerint a tervezetből (MOTESZ-Egészségügyi Minisztérium megállapodás) amúgy a pszichiátria teljes hanyagolása látszik, ami pl. a LEGOP jövője szempontjából nem túl bíztató.

Munkaanyag letöltése


Válasz erre
1

dr. Rácz József

2008-11-20 22:39:37

Kedves Kollegák!

Szerintem, ha R1 szinten lenne közösségi pszichiátriai és közösségi szenvedélybetegellátás (ezek mintha nem is léteznének), akkor ezeket egy R2 szinten mĹąködő pszichiátriai gondozó és addiktológiai gondozó integrálni tudná, nagyobb szakorvosi és nem-szakorvosi óraszámmal (20+20 óra).

Üdv,

Rácz József


Válasz erre
2

dr. Harangozó Judit

2008-11-20 22:40:12

Kedves Jóska, kedves Fórumozók!

Szóval akkor a pszichiátria - szenv.betegellátás legyen az "alapszakmák" közt. R1 szint szolgálja ki a háziorvosokat, legyen mobilis ter. szolgáltatása, mĹąködjön együtt a köz. szociális ellátókkal. R2 szinten lehetnének a gondozókból kialakított, vagy újonnan telepített közösségi pszichiátriai centrumok és olyan spec. szolgáltatások, mint gyerekpszich (ez főleg azér spec, mert nincs elég szakember) meg a drog-ambulance, stb.

Tehetnénk egy közös fórumos javaslatot. A MADOFE szöveg tényleg köszönő viszonyban sincs a pszich. és pszich. rehab. szövegekkel.

Üdv

HJudit


Válasz erre
3

dr. Horváth Melinda

2008-11-20 22:44:43

T . Rácz József!

Mindannyian tudjuk, az új egészségügyi rendszer kialakításának lényege az, hogy meg fogják szabni azokat a kapacitásokat, melyeket államilag finanszírozni fognak. Ami ebbe nem fér majd bele, az fizetős magánrendeléseken folyik tovább, vagy ha az embereknek nincs rá pénzük, akkor sehol.

Meg kell határozni a szakmai minimumfeltételeket, hogy egy adott terület és az ahhoz tartozó lakosságszám mellett szakmailag elfogadható, a betegek javára szolgáló munkát lehessen végezni.
A minimum mellett jó lenne egy olyan elképzelés is, amely a továbbfejlesztés irányait,lehetőségeit mutatná meg.
A többi szakma mellett sem szorulhat háttérbe a mi , sok orvosi határterülettel érintkező és emellett interdiszciplináris, mélyen a társadalomba ágyazott szakmánk. A jövőjét is így képzelhetjük el.
Nem lehet abból kiindulni, hogy kevés az orvos és többre nem telik, csak favágásra.
Itt most hosszabb távlatban 10-15 évre is előre kellene gondolkodni.

Milyen elképzelése van erről a pszichiatriai szakmai kollégiumnak és hol érhető el?

Az alábbi területet emelem ki, mint érintett:
"A szakambulanciák és a gondozók létének, feladatának tisztázása is kiemelt fontosságú."

"Kérjük, hogy a munka elõre haladása érdekében az anyaggal kapcsolatos véleményét, javaslatait, kiegészítéseit, észrevételeit szíveskedjék a szövetséghez eljuttatni az info@motesz.hu címre legkésõbb 2008. november 25-ig. Az anyag szakmai körben publikus, megbeszélhetõ, véleményeztethetõ."

üdvözlettel:
dr.Horváth Melinda


Válasz erre
4

dr. Kéri Szabolcs

2008-11-20 22:41:02

Kedves Fórumozók!

Kissé értetlenül állok a MADOFE program és a rá adott aggodalmaskodó reflexiók előtt. Sőt a fenti gondolatok is valószínĹąleg idejét múltak. Jó úton járunk. Az EU egészségügyi rendszereit évente felmérő statisztika szerint a rangsorban jelentősen előre léptünk, többek közöt:

"...Magyarország azért is kapott jobb helyezést, mert nagyszámú különböző specialistával rendelkezik (fül-orr-gégész, szemész, onkológus, traumatológus, sebész, nőgyógyász, urológus, bőrgyógyász, PSZICHIÁTER és ADDIKTOLÓGUS). [kiemelés tőlem, forrás: Heath Consumer Powerhouse

A teljes közlemény: http://www.betegszoba.hu/?r=2242

Legfontosabb kérdéseim:
- honnan vannak az adatok?
- milyen módszerekkel nyerték ezeket?
- ki volt felelős a magyar adatok validitásáért?
és végül
Mit szól ehhez a Pszichiátriai Szakmai Kollégium és az MPT?

Üdvözlettel

Kéri Szabolcs


Válasz erre
5

dr. Bujdosó Zoltán

2008-11-20 22:46:15

Tisztelt Programtanács!


Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésnek koncepciója címĹą anyaggal kapcsolatban szemléletbeli fenntartásaim vannak.
Az anyag sok pozitívuma ellenére megkerüli az ellátórendszer fejlesztésének alapkérdését. Mintha a tulajdonosi rendszer, azaz a fenntartói érdekek és kötelezettségek nem lennének alapfeltételei az ellátórendszer bármilyen változásának.
Az ellátási kötelezettség csak tulajdonoshoz-fenntartóhoz kötve képzelhető el. Vagyis alapvető fontosságú, hogy az alapellátásban a kistérségi alapellátási központok milyen érdekek alapján és milyen tulajdonosi-fenntartói kötelezettségekkel szerveződnek.
Az egészségügyi ellátás nemzetállami karaktere az, hogy a helyi önkormányzatok rendelkeznek alapellátási kötelezettséggel. Hogy lehet ezeket a kötelezettségeket összetolni egy kistérségi központba? Milyen lobby érdekek útján valósul meg, hogy a központ A-tól Z-ig települések ellátására éppen az M önkormányzat ingatlanán és területén valósuljon meg? Ki és hogyan finanszírozza a központok kialakítását, majd fenntartói mĹąködtetését? Ezeknek a kérdéseknek a tisztázása nélkül alakult ki a koncepció, ami mĹąködőképes is lehetne, ha a fenti kérdések és még ennél sokkal több tisztázott lenne.
Az alapellátás kiinduló pontja az önkormányzati tulajdonú háziorvosi rendelő és a szociális alapellátásokat végző önkormányzati szervezet. Ezeket a tevékenységeket, melyek ugyanazon tulajdonoshoz kötődnek sem könnyĹą egyesíteni. Márpedig ez az egyetlen járható út annak érdekében, hogy a párhuzamosságok megszĹąnjenek. A párhuzamosságok megszüntetése csak alulról építkezéssel lehet. Ha a önkormányzatok normatív támogatásának bizonyos hányadát csak címzetten az egészségügyi és szociális ellátórendszer fejlesztésére és fenntartására lehetne csak felhasználni, nem volna mód kitérni a közös gondolkodás alól. Nem volna mód erős lobbykra mint a pályázatok estén és nem lenne értelme felesleges beruházásoknak, mint pályázatok esetén. Az egyenlőtlenségek kezelése is egyszerĹąbb és folyamatos lehetne.
A MADOFE program anyagának elkészítése „kiemelten az egészségügyi ellátórendszer fejlesztésére és a humánerőforrások kérdésére vonatkozott.” Nem egészen érthető, hogy az ellátórendszer fejlesztésével foglalkozó tanulmány hogy felejtheti ki a tulajdonosi rendszert, ami az ellátórendszernek alapvető része. Ennek a felejtésnek következménye az a szemlélet és programalkotói igény, hogy „a program eredményessége érdekében tisztázni kell, hogy a tulajdonviszonyok hogyan alakulnak a fejlesztéseket követően”. Milyen eredmény lehet az, ahol a farok csóválja a kutyát? Úgy kell érteni, hogy ez a tulajdonviszonyok tisztázása nélküli program majd átírja a tulajdonviszonyokat, mint a valódi versenyszférában?

A tulajdonosi rendszer fenntartására irányuló állami hozzájárulásának meghatározása nélkül nincs megvalósítható program. Vagyis van, de a jelenlegi torzót tovább deformálja. Ha az alapellátás kötelezettsége a helyi önkormányzaté a járóbeteg ellátási kötelezettség pedig a kistérségi társulásoké lenne, akkor az önkormányzatok vásárolhatnának magasabb helyekről megyei, regionális, országos, egyetemi és magánintézményektől, hiszen az ellátó helyeket a szakellátásban már nem kell kiépíteni, mert azok megvannak. De azt a paradoxont fel kell oldani, hogy egy város fenntartásában mĹąködő szakrendelő másik 5-10 településnek minden ellenszolgáltatás nélkül szakellátási szolgáltatást nyújtson és kizárólag a város tartozzon fenntartási kötelezettséggel a rendelőintézet irányában azon a jogi alapon, hogy ő a fenntartó.
A MADOFE programban leírt jó megoldási javaslatok mĹąködésképtelenek lesznek alulról és felülről is szervezett ellátási kötelezettségĹą rendszerben. Mert ma Magyarországon a szolgáltatók mögött álló tulajdonosoknak van ellátási kötelezettsége és nem feladatátvállalási szerződésekkel mĹąködik a rendszer. A szolgáltatók mögött álló tulajdonosok ellátási kötelezettsége sokszor virtuális. Hogyan lehet értelmezni egy egyházi, vagy állami, de nem önkormányzati, vagy magán szervezet ellátási kötelezettségét ellátási szerződés nélkül? Csak úgy, hogy felülről ráakasztották ezt a kötelezettséget. Ez vagy a szolgáltatónak volt érdeke, vagy egy harmadik személynek, de nem biztos, hogy a helyi kistérségi, megyei, regionális önkormányzatoknak.
A MADOFE program megalkotói sajnos nem szerződtek az ellátórendszer összes alrendszerének értelmezésére az ellátási cél érdekében. Kimaradt a tulajdonosi rendszer. Kimaradt az ellátási igények irányának meghatározása. Az ellátási igények a közösség tagjaitól erednek, önkormányzativá, kistérségivé, regionálissá válnak. Az államnak az a dolga, hogy meghatározza, hogy az igények kielégítésének milyen gátat szab, hogyan támogatja fenntartói kötelezettségeik teljesítésében a fenntartókat ahhoz, hogy az állam által korlátolt igényeket ki tudják elégíteni. Az állam 2007-ben határozta meg utoljára, hogy milyen szolgáltatókat tĹąr meg a piacon. Indirekt módon a szolgáltatókra ruházott ellátási kötelezettségekkel és kapacitásokkal felülről határozta meg a lakosság igényeit. Ezeket a tulajdonosokkal kapcsolatos kérdéseket minden egészségügyi ellátórendszer fejlesztésével foglalkozó programnak tartalmaznia kell.
Sajnos Magyarországon jellemzővé vált, hogy a szolgáltatók irányából próbálja az egészségpolitika meghatározni az igényeket és ehhez kell alkalmazkodni a rászorultaknak. Ezt a szemleletet tükrözik a fejlesztési programok is, sajnos a MADOFE is. Az ellátórendszer tulajdonviszonyainak és fenntartói kötelezettségeinek problematikáját megkerülő programok megvalósításához nem is érdemes hozzákezdeni.

 
Pomáz-Kiskovácsi 2008-11-17


Dr. Bujdosó Zoltán
Orvos-igazgató


Válasz erre